Magyarország - Jugoszlávia 3:1 (2:1)

 

Jól sikerült második félidő

A szünet után Veszelinovics helyett Mujics állt be. A negyedik negyedóra első eseménye Czibor előretörése votl, lövését Beara védte, egymás után egy sor szögletrúgás jelezte a magyar csapat fölényét. Ez a negyedóra a miénk volt.

Az ötödik negyedóra változatlan hevességgel folytatódott. A 16. percben villámgyors jobboldali támadást Petrakovics csúnya mellélövéssel fejezett be. Egy perc múlva nagy lesről engedték el Milutinovicsot, aki az üres kapu felé futhatott. Szerencsére Kotász az utolsó pillanatban szögletre tudta vágni a labdát. A 21. perc - lehet mondani - meghozta a végső döntést. Sándort szabálytanul akasztották meg, szabadrúgáshoz jutottunk a kaputól 30-35 méterre Bozsik rögtön szépen előre ívelt. Puskás kiugrott és 10-12 méterről a kapu bal sarkába helyezte a labdát (3:1).

Döbbent csönd fogadta a váratlan gólt, csak a magyar labdarúgók ölelkeztek össze nagy örömükben. Ezután egy sor csere következett. Machos állt be Kocsis helyére (mindjárt majdnem gólt is rúgott, de labdáját a gólvonalról még vissza tudták vágni), Mujicsot Bobek váltotta fel, Bearát pedig Krikokucsa.

Az utolsó negyedóra következett... Izgalom volt bőven. A magyar csapat egyre inkább magáratalált, szép támadásokat vezetett és egy-kétszer szabálytalanul igyekeztek meggátolni ezeket a jugoszlávvédők. A magyar fölény láttán a közönség tüntetni kezdettTirnanics jugoszláv szövetségi kapitány ellen, nyilván a kapkodásra való cserék miatt. A jugoszláv csapat - mintha csak meg akarná védeni kapitányát - elkeseredett támadásokba kezdett, védőink azonban, támogatva a csatároktól, nyugodtan hárították el ezeket. A legutolsó perceket a jugoszláv csatárok erőtlen kísérletezései töltötték ki.

A csapat már megindult a jó úton

Nagyon jól esett, hogy a mérkőzés után a sportszerűen és lelkesen szurkoló jugoszláv közönség viharos ünneplésben részesítette a magyar labdarúgókat. Válogatottunk valóban megérdemelten győzött, hatalmas küzdelemben, nehéz mérkőzésen vívta ki az értékes eredményt. Mindamellett nem mondana igazat az, aki azt állítaná, hogy teljesen kifogástalan volt a magyar csapat játéka. Az együttes még nem érte el azt a formát, amellyel régi sikersorozatát véghezvitte. Még tovább kell javulni, de - ne kiabáljuk el - a csapat már megindult a jó úton.

Már nem a nehézkesség, fáradtság látszik játékán, mint azokon az emlékezetes mérkőzéseken, amelyeken vereséget szenvedett. Gyakran volt nagy lendület, tűz a csapatban, az idegességnek nyomát sem lehetett látni - már kezdenek csillogni a magyar futball régi erényei.

Biztató jelek - az eredményjelző táblán is

A magyar labdarúgók valamennyien átérezték a mérkőzés fontosságát, ennek tudatában küzdöttek, s ez meg is látszott a játékosok teljesítményén. Néhányan egészen kimagaslóan szerepeltek. Grosics nehéz helyzetben többször is bravúrosan védett, s ahogyan szokott sokszor negyedik hátvéd volt. Nyugodt, gyakorlott kapuvédése Kárpáti, Kotász számára is nagy nyugalmat kölcsönzött. A hátvédhármasban Börzsei bizonyult a legjobbnak. Nyugalméval, rúgótechnikájával, jó érzékével kitűnően látta el feladatát. Egyik erőssége volt a csapatnak a 75. válogatottságát ünneplő Bozsik. Végig megnyugtatóan játszott, rendkívül sokszor indította útnak csatártársait. Jól játszott Berendi is, a kezdeti hibák után egyre jobban belemelegedett a játékba. A csatársorban elsősorban Puskást és Hidegkutit kell megemlíteni, Puskás most is nagyszerűen irányított, ahogy mondani szokták: megfizethetetlen az esze. Hidegkutiról az első félidő nagy irama után már azt hittük volna, hogy elkészült az erejével, de nem, - még ekkor is képes volt arra, hogy erősítsen, lépést tartson a fiatalabbakkal. A szélsők közül Sándor - mint mindig - most is sok zavart keltett az ellenfél soraiban. A második félidőben alaposan vigyáztak is rá. Jól szerepelt Czibor is, aki különösen első góljával önbizalmat adott a csapatnak. Kocsis az első félidőben szintén jól küzdött. A szünet után mát látszott, hogy nincs teljesen rendben. Bukovi szövetségi kapitány azért is cserélte ki Machossal, hogy Kocsis pihenessen, hiszen vasárnap újabb nehéz válogatott mérkőzésre kerül sor. Mindent egybevetve, a magyar válogatott valamennyi tagja megállta a helyét, nagy lelkesedéssel, önfeláldozóan küzdött, mindenki igyekezett ereje javát adni.

A jugoszláv válogatott nagy becsvággyal küzdött, de csatársorából csak a két szélős volt veszélyes, a többiek körülményesen kezelték a labdát. A védelemben Beara halványabb volt, mint máskor a hátvédhármas jól, erélyesen küzdött, de gyakran nem talált ellenszert a magyar csatárok játékával szemben. Seipelt osztrák bíró kiválóan vezetett az átlagosnál jóval magasabb színvonalú Európa Kupa mérkőzést.

A belgrádi találkozó a magyar labdarúgó-válogatott nagy mérkőzéssorozatának kezdete volt. Ha a játékosok a továbbiakban is olyan alaposan, lelkiismeretesen készülnek fel, mint ezúttal, bizonyára sok örömöt szereznek még ebben az évben a labdarúgósport hatalmas táborának.

Vető József

Korábban a Szabad Neten:

Labdarúgó-válogatottunk nem megy Melbourne-be

Olimpiai felkészülésünk jelenlegi helyzete, a további tervek és feladatok

A Magyar Olimpiai Bizottság titkára olimpiai előkészületeinkről

Magyarország-Lengyelország 4:1

Megérkezett a lengyel válogatott

Exkluzív interjú az új szövetségi kapitánnyal

Az Országos Testnevelési és Sportbizottság és az Országos Társadalmi Labdarúgó Szövetség nyilatkozata

Válogatottunk hazatért a nyugat-európai portyáról

A labdarúgás időszerű kérdéseiről

Élsportolóink műveltségéről

Brüsszel-Párizs-Lyon

Portugália-Magyarország

Hogyan lehet megmenteni a magyar futballt?

Brüsszeli visszhangok

A jobb erőnlét döntött Brüsszelben

Első vereségünk a Népstadionban