Köztársaság tér, 1956.

 

(Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. 482 o., részlet)

Az MDP Budapesti Pártbizottságának Köztársaság téren lévő épülete ellen 1956. október 30-án végrehajtott támadás az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakának még ma is egyik legvitatottabb eseménye. A kérdés elsődleges jelentőségét a téren lezajlott harcok súlyossága és főleg a pártház elfoglalását követő, a forradalom napjaiban példa nélküli kegyetlenséggel végrehajtott lincselés adja.

A pártházak többségét a társadalom ellen erőszakot alkalmazó hatalom ellen harcot vállaló fegyveresek vagy fegyvertelen tömegek - ez utóbbi megoldás elsősorban vidéken volt jellemző - megpróbálták ellenőrzésük alá vonni. Ezen törekvéseknek kézenfekvő célja az MDP-szervezetek működésének, a forradalom erői ellen folytatott harc szervezésének a megakadályozása, a bűnös szervezet titkainak felfedése vagy egyszerűen az őrszemélyzet ellenállásának a megtörése volt. Rövidebb-hosszabb ideig majd mindegyik kerületi pártbizottság épülete a felkelők ellenőrzése alá került. Az ellenforradalmárok ellen október 28-ig kíméletlen harcot hirdető erő, az MDP létesítményei törvényszerűen a fegyveres harc célobjektumaivá váltak. A körülmények határozták meg a támadás megindításának időpontját és eszközeit.

A pártház ostroma után: a forradalom alatt példanélküli lincselés

Az október 30-án bekövetkezett támadás előzményei közé tartozik, hogy október 23-án a BM Belső Karhatalom alegységei részére riadót rendeltek el, és Orbán ezredes, a Belső Karhatalom parancsnoka intézkedett a Budapesti Pártbizottság épületének őrzéséről is. Tompa Károly hadnagy és Várkonyi György alhadnagy parancsnoksága alatt 46 fő sorozott államvédelmi katona meg is érkezett a pártházba 18 óra után a részükre rendszeresített fegyverzettel, lőszerrel és egy láda könnygázgránáttal. Az épület szemrevételezése után a parancsnokok a kapuhoz - amelynél addig három rendőr teljesített szolgálatot -, a lépcsőházba és az ablakokhoz felállították az őröket, kijelölték a figyelősávokat, és meghatározták a lőirányokat. Miután megtudták, hogy a pártházba a szomszédos épületből, a DISZ Budapesti Bizottsága épületéből is be lehet jutni, oda is őrséget állítottak.

Annak ellenére, hogy a kirendelőparancsban csak az épület védelmét határozták meg, az őrség már 24-én beavatkozott a környéken folyó eseményekbe. Ekkor Várkonyi alhadnagy vezetésével többen kimentek a térre, ahol fegyveres civileket fogtak el, fegyvereztek le, majd a pártház egyik szobájába zárták őket. Amikor Várkonyi az esetet jelentette a Szamuely laktanyába, elöljárói megtiltották azt, hogy az őrség tagjai a térre kimenjenek, és foglyokat ejtsenek.

A határozott parancs ellenére 25-én este - amikor a Szombathelyről felrendelt karhatalmisták fegyveres felkelőket üldöztek a téren - Várkonyi utasítására az egyik ablakból több lövést adtak le. Megállították a civileket, majd az elfogott három főt is az épületben lévő foglyok közé zárták. Ezenkívül az őrség tagjai a téren elfogtak egy sebesült felkelőt, akit a Koltói Kórházba szállítottak. A letartóztatottakat 26-án reggel az élelmet szállító gépkocsi vitte el a Szamuely laktanyába.

A pártház megtámadása valószínűleg csak azért késett, mert 24-én - más források szerint 27-én - három szovjet harckocsival erősítették meg az épület védelmét. Ezeket a harckocsikat 28-án Kovács István, a Budapesti PB első titkára kérésére rendelték vissza. Kovács Janza Károly honvédelmi minisztert kérte meg arra, hogy mivel a környék lakóit irritálja a harckocsik jelenléte, járjon el a szovjet parancsnokságnál visszavonásuk érdekében.

28-án reggel negyven-ötven tisztiiskolás jelent meg. Átfésülték a teret, majd amilyen váratlanul érkeztek, olyan gyorsan el is távoztak. Ezen a napon érkezett a pártházba a Tóth Lajos ezredes vezette katonai csoport.

Október 28-án, miután az épület külső védelmét ellátó szovjet páncélosok távoztak, az épület elé egy szovjet páncélozott szállító harcjármű érkezett, melyben egy szovjet főhadnagy vezetésévei 2-3 magyar és 1-2 szovjet katona tartózkodott. Ők voltak azok, akik 29-én a téren három főt elfogtak. Közülük ketten Kopácsi Sándor által aláírt nemzetőr-igazolvánnyal rendelkeztek, melyeket elmondásuk szerint a fegyverekkel együtt a VIII. kerületi rendőrségen kaptak. A nemzetőröket, miután igazolványaikat és fegyvereiket elvették, szabadon bocsátották. Ekkor, 29-én az őrség még az Államvédelmi Hatóságnál rendszeresített egyenruhában látta el a szolgálatot. Bár ismerték a kormánynak az Államvédelmi Hatóság feloszlatásáról szóló döntését, este az őrség hatáskörét ismételten túllépve, a Kenyérmező utcai oldalon fegyverét használva kényszerítette az ott lévő fegyvereseket távozásra. Később kimentek a Rákóczi út sarkáig is, ahol az iratok szerint az egyik üzletből fosztogatókat zavartak el. Éjjel a környék felderítésére a katonák közül kiküldték Asztalos ezredest és Szabó alezredest. Visszatérésük után a tisztek jelentették, hogy a Rákóczi útról nyíló mellékutcákat fegyveres csoportok tartják ellenőrzésük alatt, akik lefegyverezték, de később szabadon engedték őket.

A forradalmárok kazamatákat keresnek a Köztársaság téren

Október 30-án hajnalban az élelemmel együtt rendőregyenruhákat szállítottak az őrség részére. Ekkor már a környéken levő fegyveres csoportok vezetői az elfogott és később szabadon engedett felkelőtársaiktól, a nemzetőröktől tudtak arról, hogy a pártházban az államvédelem megszüntetéséről szóló közlemény ellenére a volt Belső Karhatalomhoz tartozó alegység van őrségben. Miután a páncélozott szállító jármű és a szovjet harckocsik eltávoztak, elérkezettnek látták az időt, hogy végére járjanak: mi történik a pártházban, és ha kell, erőszakkal is fellépjenek a pártház védői ellen. A felkelőcsoportok tagjait az Államvédelmi Hatóság elleni gyűlöleten kívül az is támadásra ösztönözte, hogy a környéken olyan hír terjedt el, miszerint a házban sok felkelőt - köztük a corvinisták parancsnokának, Iván Kovács Lászlónak a testvérét is - tartanak fogva.

Október 30-án délelőtt 10 óra után a VIII. kerületi rendőrkapitányságról két rendőr vezetésével 5-6 civil fegyveres nemzetőrből álló csoport érkezett a kapuhoz. Az épületben lévő ávósokat keresték. Miután a kapuban lévő őrség - három rendőr és öt, ekkor már szintén rendőregyenruhában lévő karhatalmista - nem akarta őket beengedni, erőszakkal benyomultak a pártház előterébe. Ekkor a bennlévők tüzet nyitottak, és a csarnokban kézigránát robbant. A csoport tagjai egy sebesült társuk kivételével elhagyták az épületet. Az így támadt zűrzavart kihasználva, az őrséghez tartozó rendőrök s velük két-három karhatalmista is kiszökött a házból és a tér fái között keresett menedéket. Mivel a felkelők biztosak voltak abban, hogy a tegnap még látott ávósok az épületben vannak, társaik biztosítása érdekében már korábban tüzelőállást foglaltak. Ekkor elszabadult a pokol.

A támadás elsősorban a tér felől indult meg, de később a felkelők elfoglalták a Kenyérmező utca sarkán lévő diákszállót, és onnan is tüzeltek a pártház oldalsó ablakaira. A támadók kezdetben kézifegyverekkel, puskával, géppisztollyal, később golyószóróval lőttek. Az őrség tagjai főleg célzott egyeslövésekkel próbálták megakadályozni az épület megközelítését.

Várkonyi György alhadnagy telefonon segítséget kért, de a Szamuely laktanyából azt a választ kapta, hogy "védjék magukat, ahogy tudják és cselekedjenek, ahogy jónak látják". A harc tovább folytatódott. 12 és 13 óra között egy ismeretlen eredetű harckocsi jelent meg a téren, és az Erkel Színház mellől megkezdte a pártház bal oldalának és a DISZ Bizottság épületének a lövését. Később a térre érkező esztergomi harckocsizók egyike az általuk többször is behúzással beindított harckocsiról azt állította, hogy az a piliscsabai ezred állományába tartozott.

A védők többek között Biszku Bélához, a XIII. kerületi pártbizottság titkárához is segítségért fordultak. Biszku felvette a kapcsolatot Virág Ede ezredessel, aki utasítást adott a Mátyás laktanyában települt 33. esztergomi harckocsiezred vezetésének, hogy 6 darab harckocsit küldjenek a térre az ellenforradalmi elemek leverésére, a tömeg - ha kell a harckocsi fegyverzetével való - szétoszlatására. A hat harckocsiból álló alegység - melynek parancsnokait és kezelőszemélyzetét időnyerés érdekében a parancsnokság közelében tartózkodó tisztekből és honvédekből egészítették ki - parancsnokának Galó István őrnagyot jelölték ki. Galó őrnagy Budapestnek ezt a részét nem ismerte, és mivel erről a területről térkép sem volt, ezért a Köztársaság térről és környékéről sebtében összeállított vázlatot készítettek, melyen bejelölték a pártbizottság épületét és az odavezető útvonalat.

A harckocsik 13 óra után indultak el, és a Köztársaság teret a Légszesz utca felől közelítették meg. Az utca tér felőli torkolatánál összegyűlt tömeg feloszlatása érdekében a parancsnoki harckocsi lövegéből riasztólövéseket adtak le. Az így kilőtt lövedékek közül kettő elakadt a Pártbizottság épületének Kenyérmező utca felőli falában. A téren lévő emberek a lövések hallatára szétszaladtak, és így a harckocsik akadálytalanul folytathatták útjukat. A térre érkezve tájékozódás céljából éppen a pártház előtt álltak meg. A harckocsik váratlan megjelenésére mindkét oldalon beszüntették a tüzelést. A házban lévők úgy gondolták, megmenekültek, míg az ostromlók azt hitték, a harc eldőlt, a harckocsik ellenében már nem tudják a pártházat elfoglalni.

A térre csend nehezedett. Ez a helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy Galó őrnagy és a harckocsi kezelőszemélyzete a megvédésre kijelölt épületet nem ismerte fel, ezért továbbindultak. A harckocsioszlop elérte a Luther utca sarkát, majd balra, az Erkel Színház felé fordulva haladt tovább. A felkelők fellélegeztek, és mert nem ismerték a harckocsik további célját, kézifegyverekből tüzet nyitottak, kézigránátokat és benzines palackokat dobtak a harckocsikra. Többen megpróbáltak felmászni rájuk. A kezelők ezt a lövegtornyokat forgatva igyekeztek megakadályozni. Az oszlop a színház mellett 4-5 percre ismételten megállt. Galó őrnagy ismét tájékozódni akart, de ebben a helyzetben a színház épülete miatt nem láthatta, nem ismerhette fel a pártházat. Kijavították a harmadik figyelmeztető lövés leadásakor meghibásodott lövegzárat, majd a színház épületét megkerülve a tér közepe felé haladva folytatták útjukat.

Ekkor látták meg a téren álló ismeretlen harckocsit. Miután Galó őrnagy a vázlat alapján továbbra sem ismerte fel a pártházat, és mert az ismeretlen harckocsi által lőtt ház ablakaiban torkolat tüzeket látott, harckocsiját megállítatta és kiadta a tűzparancsot. A harckocsik között nem volt rádióösszeköttetés, ezért a harckocsizok által jól ismert módon a parancsnoki harckocsi mindenkori ténykedése jelentette a végrehajtandó feladatot, így történhetett az, hogy a többi harckocsi is felsorakozott az ismeretlen harckocsi jobb és bal oldalán, majd egy kivétellel tűz alá vették a számukra ekkor még ismeretlen épületkettőst, a Pártbizottság és az azzal szomszédos DISZ Bizottság épületét.

A tűz megnyitása után nem sokkal Galó őrnagy észrevette, hogy a felkelők beszüntették a harckocsik támadását. Ekkor ébredt fel benne a szörnyű gyanú, hogy talán pont azt az épületet lövik, amelyiknek a megvédésére küldték ki őket. Figyelmeztető lövés leadásával, majd a harckocsik körül leírt körrel alárendeltjeinek megpróbálta jelezni, hogy a tüzet beszüntetve kövessék, hagyják el a teret. A kísérlet nem sikerült. Csak egy harckocsi követte a térről a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia irányába távozó harckocsit. Galó őrnagy az Akadémiára érve jelentette a történteket, és az ott lévő tisztek felvilágosítása alapján megértette, hogy a kapott parancsot nem hajtották végre, és mint később a térre visszaérve megtudta, meghatározó módon segítették a pártház elfoglalását.

Az 1956. december 21-én lefolytatott szakértői vizsgálat során a kijelölt bizottság megállapította, hogy a pártközpont épületét összesen huszonkét ágyúból származó találat érte. ... Tizenöt belövést kapott repeszgránátokkal, 85 mm-es űrméretű ágyúkból T-34-es harckocsikról. ... Az a tény, hogy az épület elsősorban a két szárnyon sérült meg, azzal magyarázható, hogy a pártház középső része előtt a Köztársaság téren facsoport van, ami akadályozza célzott lövések leadását lövegekből... az épületre. Végkövetkeztetésként a bizottság megállapította, hogy a pártközpontot támadó tankok döntő szerepet játszottak abban, hogy a védelem kénytelen volt megadni magát.