Népszabadság: A KMT küldöttségének tárgyalása Kádár Jánossal

 

Szilárd népi hatalom, független Magyarország

Kádár János

Szerdán délután az Egyesült Izzóban a budapesti nagyüzemek munkástanácsainak több mint ötszáz küldötte gyűlt össze, hogy egybehangolja a különböző üzemek dolgozóinak véleményét, s megválasszák a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsot. Este a központi munkástanács 19 tagú küldöttsége a Parlamentben felkereste Kádár Jánost, a Minisztertanács elnökét, hogy tolmácsolja a budapesti üzemek és több vidéki nagyüzem dolgozóinak követeléseit.

E követeléseket a központi munkástanács több pontba foglalta össze. Bevezetőben leszögezi, hogy a munkástanács szigorúan a szocializmus elve alapján áll, megvédi a termelőeszközök társadalmi tulajdonát. A továbbiakban egyebek között követelik, hogy Nagy Imre vegye át a kormány vezetését, mielőbb vonják ki a szovjet csapatokat, legyen többpártrendszer (de csak a szocializmus alapján álló pártok működhessenek), tartsanak szabad és titkos választásokat, bizonyos idő eltelte után.

Kádár János elvtárs behatóan elemezte ezeket a követeléseket. Mindenekelőtt ismertette a kormány álláspontját Nagy Imrével kapcsolatban. Elmondotta, hogy Nagy Imre jelenleg egy külföldi állam budapesti követségén kért menedékjogot, s így nincs módunk vele tárgyalni. Ilyen körülmények között természetesen Nagy Imre nem lehet miniszterelnök. Ha Nagy Imre lemond erről a területenkívüliségről, ismét magyar földre lép, meglesz a lehetősége annak, hogy tárgyaljon és megegyezzen velük.

Kádár elvtárs ezután rátért a pártok kérdésére és a többi között a következőket mondotta:

- Feladjuk a párt monopolhelyzetét, többpártrendszert, tiszta, becsületes választásokat akarunk. Tudjuk, hogy ez nem lesz egyszerű dolog, mert nemcsak puskagolyóval, hanem szavazócédulával is ki lehet lőni a munkáshatalmat. Számolunk azzal, hogy esetleg alaposan megverhetnek bennünket a választáson, de vállaljuk a választási harcot, mert a kommunista pártnak meglesz az ereje hozzá, hogy ismét megszerezze a dolgozó tömegek bizalmát. A kommunista pártnak nemcsak hibái vannak. Most minden mocskot ráhánynak, pedig a párt nem azonos azokkal, akik nevével visszaéltek, a pártnak 900 ezer tisztességes ember volt a tagja. Emlékszem, milyen késhegyig menő harcot folytattunk a kisgazdapárttal, hogy menjenek bele a három legnagyobb gyár államosításába. Lehet, hogy erről sokan már megfeledkeztek. De bizonyos, hogy a nép nem feledkezett meg róla.

A továbbiakban rámutatott, hogy a kommunisták kiszorítása a parlamentből szükségképpen a szocializmus, a népi hatalom megdöntéséhez vezet. Nincs okunk kételkedni egyes becsületes polgári politikusok azon kijelentéseiben, hogy akarják a szocializmust, de egy kommunista választási vereség után ezeket a politikusokat saját pártjuk állíthatná félre. Nincs olyan polgári politikus, ha mégoly jó szándékú is, aki a munkásosztály pártjának segítsége nélkül meg tudná védeni a gyárat és a földet.

Ezután a szovjet csapatok kérdésére tért át. Elmondotta, hogy kénytelenek voltunk a szovjet csapatok beavatkozását kérni, mert az elmúlt hetek eseményei során bebizonyosodott, hogy a népi hatalom megdöntésének közvetlen veszélye fenyeget. Ezt persze sokan nem értik, mert nem is olyan egyszerű megítélni az elmúlt hetek eseményeit. Valamennyien láttuk, hogyan alakult át egy helyes, jogos követelésekkel induló diáktüntetés két óra alatt olyan fegyveres harccá, amelynek során elfoglalják a Rádiót, a Szabad Nép székházát, katonai raktárakat, a József-telefonközpontot, a TEFU központi telepét. Lehetetlen, hogy mindezt diákok spontán cselekedték. Ezek az akciók nem laikus szervezőkre vallanak. A későbbiek folyamán azt láttuk, hogy munkások is tüntetnek, a sztrájk követelésével lépnek fel. Megértettük, hogy az egész megmozdulást nem lehet ellenforradalomnak nevezni. De vakok lennénk, ha nem látnánk, hogy a súlyos hibák feletti mélységes felháborodáson, a dolgozók jogos követelésein kívül itt ellenforradalmi követelések is vannak. A harcok folyamán rendes, becsületes emberek összeverekedtek ellenforradalmár elemekkel és igen nehéz helyzet állt elő.

A kormány kimondta a tűzszünetet és ekkor elkezdődött valami, amit sokan nem láttak. A harc folytatódott, de most már más célokkal. Ágyúkkal ostromolták a budapesti pártbizottságot. A budapesti pártbizottság ostroma során megölték Mező Imre elvtársat, aki egész életét a forradalomnak áldozta, részt vett a spanyol szabadságharcban, s akinek minden gondolata, tette a közösségé volt. Feldúlták a kommunisták lakásait, s ahol nem találták otthon, akit kerestek, a családtagjait ölték meg úgy, mint azt az ellenforradalom tenni szokta.

Dudás József

A továbbiakban Kádár elvtárs néhány kisebb epizóddal jellemezte a fegyverszünet után kialakult kaotikus helyzetet. Elmondotta, hogy számos párt, amely ezekben a napokban hirtelen megalakult vagy újjáalakult, mással sem törődött, mint hogy autókat, pénzt és pozíciókat szerezzen magának.

Részletesen beszélt ezeknek a napoknak egyik jellegzetes figurájáról,Dudás Józsefről.

Ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs elmondotta, hogy Dudást végül is letartóztatták. De mindjárt szabadon is engedték. Jellemző, hogy erről Nagy Imre csak utólag értesült. Dudás szabadon bocsátását Nagy Imre természetesen árulásnak minősítette. Király Béla vezérőrnagy, a Katonai Forradalmi Tanács elnöke volt az, aki Dudást szabadon engedte.

Amikor Király megtudta, hogy Dudás szabadon bocsátását árulásnak minősítik, a tatai erdőkbe, a felkelőkhöz menekült.