Népszabadság: A KMT küldöttségének tárgyalása Kádár Jánossal

 

- Miféle jövő várt volna arra a kormányra, amelynek fővárosában ilyen városparancsnoka van? - tette fel a kérdést Kádár János. A Dudásén kívül néhány más fegyveres csoport tagjai is raboltak, garázdálkodtak, s közben mint a hazafias felkelők képviselői a kormányhoz jártak tárgyalni. Ekkor felismertem, hogy ezen az alapon nem lesz demokrácia és nem lesz függetlenség sem, még egy hét és kitúrják Nagy Imrét is a koalícióból. Ekkor szántam rá magam, hogy kiválok a kormányból. Mindszenty rádióbeszédében már nyíltan uszított, de még ez is előszele volt csak annak, ami később következett volna be. A határon át egyre-másra jöttek a katonai egységeket szállító gépek és fegyverek. Nyugat-Németországban fasiszta magyar hadsereg van. Tíz esztendeje csendőrezredek állnak fegyverben és csak azt várják, mikor csaphatnak le erre a népre. Ezeknek az előőrsei szálltak meg Ausztriában és jöttek be az országba. A győri forradalmi bizottság megalapította a "dunántúli köztársaságot" és kijelentette, hogy nekik nem parancsol a népköztársaság nemzeti kormánya. Közben autón, repülőgépen a Vöröskereszt küldeményeiben ömlött a fegyver az országba. Mit lehetett tenni ilyen helyzetben? Mi a perspektívája a demokráciának, a szabadságnak, a függetlenségnek, a semlegességnek? Mindez vágyálom csupán, ha nincs erő, amely megvédené. Ilyen helyzetben jutottunk néhányan arra az álláspontra, hogy előbb minden eszközzel - a szovjet csapatok segítségével is - le kell törni az ellenforradalmat, meg kell erősíteni a népi hatalmat, többek között, felfegyverzett munkásokkal.

Ebben a helyzetben tehát meg kellett fordítani a sorrendet: először összezúzzuk az ellenforradalmat, megerősítjük a népi demokratikus hatalmat olyan fegyveres erővel, amely a szocializmus alapján áll és képes azt meg is védeni. Ezután kivonjuk a szovjet csapatokat a városból és tárgyalunk az országból való kivonásukról. Ezen az alapon és csakis ezen az alapon lehet és lesz is független Magyarország.

A kérdés lényege most ez. Legyen-e népi demokrácia? Ha megszilárdítjuk a népi demokráciát, akkor lehet vitatkozni a kormány személyi összetételén. Egyébként a kormány összetételét mi magunk sem tartjuk véglegesnek. Ki kell szélesíteni a kormányt!

Az ÁVH-val kapcsolatban Kádár János elvtárs börtönélményei alapján elmondotta, hogy az ÁVH több tagját személyesen is ismeri. Ennek ellenére mérsékletre intett ebben a kérdésben. Hangsúlyozta, hogy az ÁVH-ba munkásembereket küldtek, s nem az ő bűnük, hogy idáig fejlődtek a dolgok. Az ÁVH-n nemcsak nyomozók voltak, hanem sorozott katonák is. Egyszerű embereket nem szabad legyilkolni Farkas Mihály és más vezetők bűneiért. Ez nem a munkások akarata. Az ÁVH széthullott, szétvertük, nincs is rá semmi szükség. De nem szabad hajszát indítani az ÁVH egyszerű, sorozott fiataljai ellen. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy az ÁVH volt tagjai különböző kedvezményes helyekre kerüljenek.

Ezután a sztrájk kérdéséről beszélt Kádár elvtárs. Arra kérte a küldöttség tagjait, gondolják át a helyzetet, s ha meggondolják, rájönnek, hogy a további sztrájk csak inflációt, éhínséget hozhat, s már nem is kell hozzá sok, csak még egy-két hét, s koldusai leszünk a világnak. Sokan nem hiszik, hogy volt ellenforradalmi irányzat. Pedig az ellenforradalom ma is itt van. Most kiadják a jelszót: sztrájk és bojkott! Az ellenforradalmi erők nagyon ügyesen és szervezetten dolgoznak, mindig a helyzetnek legmegfelelőbb jelszavakat vetik fel. Senki sem áll ki nyíltan azzal, hogy "én ellenforradalmár vagyok". De egyes követeléseken világosan felismerhető az ellenforradalmi célkitűzés. Ilyen például az a követelés, hogy ne legyen az üzemben semmiféle párt. Nincs a világon olyan kommunista párt, amelynek ne lenne üzemi szervezete. Ha az ellenforradalom győzött volna és illegalitásba szorította volna a pártot, a munkásosztálynak akkor is lett volna pártja - ha föld alatt is -, s ez a párt akkor is az üzemi szervezetekre épült volna. A kommunista párt nem mondhat le az üzemi szervezetekről, még akkor sem, ha egyes félrevezetett munkások most ezt követelik. Ne azt mondjuk, hogy ne legyen pártszervezet az üzemben, hanem azt: ne legyen olyan, mint volt, ne legyen a munkásoktól elszakadt, bürokratikus szervezet.

Kádár elvtárs befejezésül a következőket mondta: - Ha az alapkérdést értjük és van bátorság szembenézni a helyzettel, ha van bátorságunk nemcsak kellemes, népszerű dolgokat mondani az embereknek, akkor - álljanak mellénk!