"Miért ne irányíthatnák a munkaközvetítő irodák a szexiparba is az állástalanokat? Régebben ez az üzletág szürke gazdasági övezet volt, de most már alkalmazottainak van társadalombiztosítása, tisztességgel adózniuk is kell, teljesen legálisan üzemel a szektor, és jól lehet keresni benne" - mondta a volt örömhölgy.
"Természetesen nem lehet elvárni mindenkitől, hogy kész legyen a szexiparban dolgozni, és persze az, aki nem túl vonzó külsejű, nem is kereshet benne túl sokat" - tette hozzá.
Németországban 2001-ben legalizálták a prostitúciót, azóta az örömlányok és örömfiúk jogállásukat tekintve teljesen szokványos alkalmazottak, illetve egyéni vállalkozók. A munkanélküliek serege ugyanakkor várhatóan hamarosan ötmillió fősre duzzad, arányuk a munkaképes életkorú lakosságon belül csaknem tizenegy százalékos.
A bordélyok úgy vélik, hogy nekik is joguk lenne állami állásközvetítő irodákon keresztül verbuválni új munkaerőt.
A Szövetségi Munkaügyi Hivatal szóvivője közölte, hogy ha egy állást kereső kijelenti, kész például sztriptízbárban táncolni, akkor a munkaközvetítő adhat neki megfelelő munkaadói címet, de az ilyen munkakörök üresedéseit nem fogják közszemlére tenni az irodákban.
Ugyancsak nem fognak örömlányok kerítésébe bordélyházak megbízásából a munkaközvetítő irodák, és nem fognak felajánlani ilyen munkát olyanoknak, akik nem közlik külön, hogy érdekelné őket.