A most megjelent "Vadkan képében" semmiben sem marad el Norfolk két korábbi, szintén hibátlan könyvétől. Muszáj azonban szentségtörő módon használati utasítást mellékelni a könyvhöz, ha azt akarjuk, hogy végig is olvassák a könyvet megvásárlói.
A könyvet lineárisan - az elején kezdve, a végén befejezve - olvasva ugyanis hamar elrémülhetünk. A könyv első 120 oldala ugyanis egy agyonlábjegyzetelt, veretes mondatfűzésű és csigalassúsággal csordogáló görög eposz. Az csak a regény második részében derül ki, hogy ez afféle könyv-a-könyvben - egy olyan mű, amit fiktív személy, a regény költő-főhőse alkotott és másik főhőse lábjegyzetelt. Ne legyen az olvasónak lelkiismeret-furdalása, ha nem tudja átrágni magát ezen a 120 oldalon: a regény élvezetéhez elég beleszagolni ebbe a részbe, majd rögtön a második részre ugrani, ahol a regény cselekménye indul. Később, amikor kiderül a turpisság, érdemes ismét visszalapozni az eposzhoz.
A "Vadkan képében" remekmű: a történet és az írói technika együtt teszi azzá. Egy nagy regény cselekményét nem lehet ismertetni, ezét sem - legyen elég annyi, hogy három kárpátaljai német zsidó fiatal második világháború alatti és utáni sorsáról szól, de kifejezetten nem a már ezerszer feldolgozott holokauszt szempontjából, hanem az emberi viszonyokat vizsgálva és egyben három teljesen különböző értelmiségi alapkaraktert is bemutatva.
Az írói technika szempontjából Norfolk mindig nagy innovátor volt: nem szokványos első regénye, a kihagyhatatlan "A Lempriére-lexikon" című sem - a szótár formátumú könyvet szintén nem lineáris olvasásra találták ki. Erra a regényre emlékeztet a mostani abban is, hogy legalább három helyszínen és időben játszódik egyszerre, a helyszínek és idők pedig halmazszerűen kapcsolódnak, illetve tartalmazzák egymást. Nagy erénye Norfolknak az is, hogy rendkívül gazdag szókészlettel dolgozik, és érezhető az erőfeszítés, hogy szinte egy vers igényességével találja meg a megfelelő, jelentéssűrítő kifejezéseket.
Rendelje meg a "Vadkan képében"-t és Norfolk korábbi regényeit itt!