Jockey Budapesten

Hello, Kedves címmel megjelent önéletrajzi kötetét propagálandó villámlátogatásra Magyarországra érkezett Larry Hagman amerikai színész, vagy ahogy leghíresebb szerepével azonosítva emlegetni szokás: Jockey. Mivel Hagman csak a napokban döntött úgy, elfogadja a meghívást, az Astoria Zöld Termében csak újságírók gyülekeztek.

Ami első pillantásra feltűnik: Hagman - vagy inkább Jockey; mint ő is mondja, a kettő gyakorlatilag szinonimaként kezelhető, és ezt már nem is bánja - megöregedett. Nem az az energiától kicsattanó negyvenes-ötvenes-hatvanas, akinek megismertük a sorozatból - amit Magyarországon nagyjából akkor kezdtek vetíteni, amikor annak forgatása az Egyesült Államokban befejeződött. Jockey 71 éves. Mióta végleg befejeződött a Dallas, rengeteg mindenen átesett.

Többek között egy májátültetésen. Alkoholizmusa - melyből soha nem csinált titkot - igencsak rányomta a bélyegét egészségére. 1995-ben, mikor megtudta, májzsugora van, kiöntötte a kezében tartott vodkáspohár tartalmát. Azóta egy korty alkoholt sem ivott. Mégis, a tönkrement májban hamarosan rosszindulatú daganat indult növekedésnek, nem maradt más, mint az átültetés. Hagman azt mondja, nem változtatott a műtét semmin - tovább élt, ennyi az egész. Mégis, mikor erről kérdezik, elmondja, amikor magához tért az operáció utáni altatásból, első gondolatai között volt, hogy együttest alapít Hálás Májak néven. No meg, hogy élete jelentős részét köti le az utazgatás: szerte Amerikában előadásokat tart a transzplantáció jelentőségéről és szükségességéről.

Emellett persze még rengeteg mindenre marad ideje: furikázik Harleyjával, vadászni jár, imádja a feleségét és - amit viszont a felesége ki nem állhat - a jetpackjét. Igen, van egy ilyen propelleres szerkezet a kocsija csomagtartójában. Hagman, ha kérdezik, minden kérdésre egyértelműen és őszintén válaszol. Így beszél LSD-élményeiről és arról, hogy mióta nem iszik, inkább füvet szív, hogy egyáltalán nem érzi magát nyugdíjas színésznek. Ha nem játszik, azért van, mert egyszerűen nincs szerep, amit szívesen elvállalna. Rosszfiúnak kérték fel - ő legszívesebben Mikulást alakítana.

Leggyakrabban persze mindenhol Jockeyról kérdezik. El is mondja, újra meg újra, hogy Jockey csak afféle mellékszereplő volt, ő vitt életet a figurába. A producereknek megtetszett az improvizáció, és belőle sztár lett. Elmondja, hogy a Samanthát alakító Linda Grayjel a legközelebbi barátok azóta is. Hogy nem bánja, hogy őt magát is az olajmágnással azonosítják, hiszen húsz év szereplés után valamelyest igaz is ez. Hogy véleménye szerint a Jockey nem egyértelműen gonosz figura, és különben is, nem csoda, ha sokan vannak, akik szeretik; minden családban akad egy szarházi.

A rendelkezésre álló rövid idő alatt Hagman hamar elhiteti: semmi sztárallűr nincsen benne. Közvetlenül beszélget; még testőrök sem kísérik. Mint mondja: ő szinte még mindig ugyanaz a texasi fickó, aki annak idején volt.