Marilyn Monroe-t 1962. augusztus 5-ére virradó éjjel holtan találták Los Angeles-i lakásán. Most, negyvenegy év elteltével is rengeteg tisztázatlan kérdés merül fel rejtélyes halálával kapcsolatban. A szexszimbólumként ünnepelt filmsztárról már számos könyvet írtak. Ebben a hónapban jelenik meg a legújabb.
A Matthew Smith által írt Áldozat: Marilyn Monroe titkos szalagjai című kötetből néhány részletet már közölt a londoni Mail On Sunday elnevezésű lap, amely magát az írót is megszólaltatta. Smith szerint a könyvben szereplő magnószalagok anyagát Marilyn egyedül vette fel élete utolsó szakaszában, majd a kazettákat átadta pszichológusának, dr. Ralph Greensonnak, aki 1960-tól kezelte a színésznőt. Greenson volt az, aki augusztus 5-én hajnalban a színésznő házából felhívta a rendőrséget.
A magnószalagok nagy részén a szexről van szó. Monroe számos, meglehetősen merész és bizarr szexuális együttlétről számol be rajtuk - például egy bizonyos Johnny Hyde ügynökkel végzett perverz fürdőszobai aktusról. Visszatérő téma az orgazmus is, amelyet Monroe csak azután ért el, miután Greenson "kianalizálta". Többször történik említés a beöntőkről mint erotikus kellékről, ahogyan azt a XVIII. századi Franciaországban használták. Az egyik felvételen az is elhangzik, hogy Peter Lawford színész, Kennedy sógora birtokolja Dubarry grófnő eredeti készülékét.
Ha van, aki jól ismeri Marilyn felvételeit - írja a Corriere della Sera -, az Anthony Summers angol író, aki 1985-ben Istennő: Marilyn Monroe titkos élete címmel írta meg a sztár életrajzát. "1995-ben Washingtonban voltam, amikor kapcsolatba lépett velem John Miner Los Angeles-i ügyvéd, aki annak idején dolgozott az ügyészséggel a Marilyn halálával kapcsolatos nyomozás alatt. Elmondta, hogy nála vannak Monroe magnószalagjai és el akarta adni őket. Százezer dollárt akart értük, és a pénz a Greenson-alapítványhoz került volna" - mondta a lapnak adott telefoninterjújában Summers, akinek szavaiból kiderül, hogy Minernek nem állhattak rendelkezésére az eredeti szalagok, hiszen azokat az 1979-ben elhunyt Greenson megsemmisítette.
Miner még 1962-ben hallgatta végig a hanganyagot, amikor a nyomozás során kikérdezte a doktort. Greenson akkor megeskette, hogy tartalmukat nem hozza nyilvánosságra - ez volt Monroe kívánsága. Miner be is vallotta Summersnek, hogy - kitűnőnek mondott memóriájára hivatkozva - ő maga rekonstruálta a szöveget a '90-es években.
Summers azonban nem tartja hitelesnek az anyagot: "Több helyen az a benyomása az embernek, mintha egy illemhely falfirkáit olvasná. Marilyn sohasem használt ilyen obszcén kifejezéseket. Az irodalmi idézetek is gyanúsak. Nem volt jellemző, hogy klasszikusokat idézgetett volna. Az anyagnak pedig csaknem minden oldalán található néhány Shakespeare-részlet, sőt egy-két Joyce-idézet is előfordul. Összegezve: ez nem Marilyn szövege, inkább John Mineré, aki most azt állítja, hogy Greenson özvegye oldotta fel őt titoktartási esküje alól. Kérdés, hogy az általa átírt szöveget vette-e alapul Matthew Smith."