Melléd ülök, és mesélek

Azért élek, hogy elmeséljem az életem című kötetében Gabriel García Márquez életének első harminc évét mondja el - azzal a szikár és oly jellegzetesen latin-amerikai prózával, amit már annyira megszoktunk és annyira megszerettünk tőle. Felesleges lenne persze száraz önéletrajzi írásra gondolni - teljes nyugalommal veheti kézbe a kötetet az is, aki nem kedveli a tényirodalmat. Akár azt is mondhatnánk: García Márquez legújabb regénye egy aracatái ifjú íróvá válásáról szól.

Mert ahogy azt az Azért élek... is sugallja: García Márquez világának lakói nem olyan felforgácsolódott emberek, mint mi vagyunk - életük, művészetük, vallásuk, kultúrájuk egyetlen egységes egész, még ha sok vetülettel is. Talán ezért is tudnak olyan hatalmas meggyőződéssel élni és tudják olyan intenzitással megélni életük minden egyes mozzanatát. S talán ezért is lehetséges, hogy ilyen egyszerű szavak ilyen láttató erővel rendelkezzenek.

Ami Proustnak az a túl sokat is emlegetett madeleine, az García Márqueznek egy, a szülőházba tett látogatás - ez indítja meg az emlékek végtelennek tűnő folyamát a gyermekkorról, a kisvárosról és persze a világot látszólag végtelen számban és egész biztosan teljes egészében benépesítő, nyüzsgő, zsémbelő és kiabáló, könnyező és mindenekfelett eleven rokonokról és ismerősökről. És García Márquez mesél, nem csak saját életéről, de szüleiéről, sőt nagyszüleiéről is, egy elkötelezett szemlélődő szavaival és lelkesedésével, valahogy úgy, mintha csakugyan ott ülne mellettünk.

És van itt - a proustival szinte homlokegyenest ellenkezően egyszerű mondatokban - minden, amit megszokhattunk: hőségben pusztuló, rég letűnt dicsőségű városka, a babonák misztikumba hajló szövevénye, temperamentumos emberek, hőség megint, a kizsákmányolt és magára hagyott, de mindenekfelett imádott Kolumbia. Megtudunk jó pár apró műhelytitkot - hogy a Szerelem a kolera idején egyes epizódjai pontos leírást adnak az író szüleinek egymásra találásáról is, vagy hogy az "aludni nappal fogok, a dalnak az éjjel marad" már ifjú újságíró korától meggyőződésévé vált. Kapunk még kor- és tájképet, szó esik (nem is kevés) a García Márquez-mítosz legkényesebb pontjáról, a politikai meggyőződésről. És persze kirajzolódik számtalan apró részlet még, a legnagyobb élményt mégis a felismerés jelenti: az író és írásai tényleg egyek: García Márquez pontosan olyan, mint azt műveiből gondolnánk.

A máris világszerte bestsellerré vált Azért élek, hogy elmeséljem az életem első kötete egy még csak tervekben létező trilógiának. A könyvet Székács Vera, García Márquez "hivatalos" fordítója ültette át magyarra.

2003, Magvető Kiadó
488 oldal, 2999 Ft