Rettegés és remény Quijote világában

Tíz történész ült össze a napokban, hogy elemezzék a spanyol irodalom legismertebb figurájának, Don Quijote de la Manchának történelmi környezetét, illetve pontosítsák, miféle korban élt Cervantes és a fantázia szülte lovag.

A spanyol és francia történészekből összeállt csapat megállapításait, elméleteit az Espana en tiempo del Quijote (Spanyolország Quijote korában) című könyvben gyűjtötte össze - írja az El Mundo Libro. Egy dologban egyetértenek: Miguel de Cervantes jól ismerte a XVI. század végi, XVII. század eleji időszakot, amikor "bizonytalan, kudarcokkal, pestissel terhelt, korrupcióval és félelemmel átszőtt" korszakot élt át a régió. A felfedezés, a gyarmatosítás kora volt ez, mely más területeken együtt járt a befolyás elvesztésével - ugyanakkor erőszakot és brutalitást hozott.

A történészek persze nem csak a dekadenciát, a kasztíliai kilátástalanságot látták: megállapították, hogy Cervantes kora egyben a remény, az illúziók, a reformok, a kultúrák és a társadalmak közti párbeszéd időszaka is volt egyben, mely új irodalmi műfajokat - és felejthetetlen figurákat - teremtett.

"Pont annyira volt összetett és problémákkal teli a világ akkor, mint most" - összegezte Juan Gelabert történész, az Universidad de Cantabria tanára. Szerinte ez a kalandregény azért is különösen fontos mű, mert megfordul benne az adott kor összes jellegzetes társadalmi osztálya, szereplője, embertípusa, a fekete rabszolgák vagy a sátras cigányok kivételével - ugyanakkor a szerző ezen keresztül írta meg saját élményeinek egy részét. A regényen keresztül ismerheti meg az olvasó a kor hierarchiához ragaszkodó, kissé merev társadalmát, amely azonban sokkal dinamikusabb a kezdeti képnél - hiszen tele van utazókkal, vándorénekesekkel, kereskedőkkel és olyan útkereszteződésekkel, fogadókkal, piacokkal, ahol a kóborlók információkat, ismereteket cserélhettek - állítják az elemzők.

1612-ben készítették el az első angol nyelvű fordítást, de Nyugat-Európában később is hozzá lehetett jutni hasonló, spanyol regényekhez, mint például a pikareszk Lazarillo de Tormes-hez. A korai példányokat vizsgálva megállapítható, hogy a mű első angol fordításai nem voltak túl precíz munkák, gyakran nem az eredeti szöveget adták vissza, több változtatást találtak bennük az irodalmárok.

Miguel de Cervantes Saavedra 1605-ben jelentette meg a regény első részét - ezt a második kötet 1615-ben követte. Erre főképp azért volt szükség, mert egy évvel korábban egy titokzatos, Avellaneda nevű úr folytatni merészelte a búsképű lovag kalandjait. Jövőre nagy eseménysorozattal ünneplik meg az első regény megjelenésének 400. évfordulóját.