Főiskolás Bergman-játék <br/>

Fh.: ez a két betű jelzi a főiskola hallgatók részvételét egy-egy darabban. A Színház és Filmművészeti Főiskola Ódry színpadán általában mindenki neve után e két betű áll. Az idén diplomázó színház-rendezők közül idén két bemutatkozást láthattunk: Szákás Tóth Péter fh. Leonce és Léna rendezését és Réczei Tamás fh. Bergman adaptációját. Ez utóbbi darab utolsó előadására március 11-én 15 órától kerül sor.

Ingmar Bergman

Egy rendező, aki nem Bergman és az apja nem volt prédikátor, kívülállóként képes megrendezni a darabot kisebb-nagyobb lelki sérülések nélkül. Réczei Tamás könnyedén veszi az akadályt, mely abból fakad, hogy ezek a Bergman-történetek nem kimondottan színházi darabok, hanem irodalmi hagyatékok. A színpadi koncepcióban álom és valóság, élet és a halál küszöbének kettőssége kapja a főszerepet. Ezekre épülnek a családi kisiklások, sértettségek, apróbb sebek és végzetes szúrások. Johan - ő Bergman figurája - a beteg apját látogatja meg és a szobában újabb veszekedések lelki vonalán az apja, Henrik eljut a múlt díszletei és szereplői közé, találkozik a Halállal, aki bohóc formában jön el érte, de találkozik halottaival, a nagyanyjával, a feleségével, Annával és nyomorék öccsével is. Majd mikor visszatér e purgatóriumszerű emlékcsarnokból, újra a szobában találja magát és a fia újra meglátogatja.

Bergman apjának szerepében Végvári Tamást látjuk diktatórikus figuraként, de makacs ajkú kisfiúként is. Bergman-Johant Seres Zoltán játssza, akit a rendező néha narrátorként használ, egy-egy jelenet közben a nézőtér sorainál állva "nyújt át" nekünk pár mondatot egy távoli emléket óraketyegésről és hangulatokról.

A főiskolás rendezéseknél általában nehezen szűrhető le, hogy mi a rendező érdeme és mit köszönhetünk a tapasztalt színészek játékának, de nyilvánvalóan Réczeit sokkal inkább a történet kusza szálainak kibogozása foglalkoztatta, mint a színpadi ötletáradat.

[doda]

Ajánló:

Angol nyelvű Bergman site.