Észvesztő rondó kékben és vörösben

Csabai Attila társulatának előadásai villámként csapnak le a Szkénébe zarándokolt nézőkre. Méltán hívhatjuk zarándokságnak, mert újra és újra felbukkannak a hű rajongok. Azokat a nézőket, kiket egyszer magával ragadott táncuknak ereje, mágnesként vonzzák a következő előadások is. Mint minden KOMPmÁNIA előadás, legújabb bemutatójuk is több egy puszta premiernél. A Kék, vörös című előadás esemény Budapesten.

Csabai Attila precíz mérnöke a hatások megszerkesztésének. A Kék, vörös a Szkéné kopott előterében kezdődik, ahol vörös fénnyel teszik fülledté a levegőt, az ajtóban a vörös és kék ruhás "hostessek" fogadják a vendégeket (enyhe showbusiness-íz a szánkban), egy zongorista pedig édes dallamokat játszik.

A meleg vörösből belépve a hideg kék és fehér díszletek közé, négy kucsmás-muffos nő lassú vonulása fogad, süvítő szélben. Dimitrij Sosztakovics zenéjére elkezdődik az őrület. Négy nő önmagát és egymást felőrlő szenvedélye, amit valami külső hatástól le kell hűteniük. A Bernarda Alba háza című Garcia Lorca darab inspirálta - négy fiatal nő kötelező önmegtartóztatása, az erőszakos gyászévek kegyetlen bezártsága tökéletes téma, ha vágyról akarunk beszélni. A négy lány közül az egy társulati tag, Rácz Eszter kopasz, lázadása kifelé mutató, ő enged a lelkében dúló szenvedélynek. Félmeztelen szólója gyönyörű vívódás. A másik három elutasítja őt, de nem azért, amit tesz, hanem, mert ők nem merik megtenni, hogy teret engednek a fájdalmas-gyönyörű szenvedélynek. Az első felvonás végén mégis mind a négy lány félmeztelen, egy fektetett tükör előtt, önmagukban mosdatják testüket. A hideg kékség szívet szorongató fájdalom és öröm keveredése, távolodás a mediterrán ihlettől, inkább Csehov Három nővérét idézi.

A második felvonásban - a pezsgős-aprósüteményes hosszú szünet után - a vörös függönyök elé zárt szereplők férfiak, köztük egy öreg színész, Regős Pál. Meghökkentő elem egy vitalitással teli táncelőadás során, egy szenvedélyről, szerelemről szóló felvonásban egy öregember, aki ellenpólusa minden rohanónak. Az északi hideg után most déli vörösbe fordul a szín. Az öregúr és lányos fiúszolgája (Gergye Krisztián) egy vörös sarokban - mint Beckettnél a Játszma végében - örökkön nyűvik és ölelik egymást, míg közben a színpad nagyobb részén víziószerű képekkel utazunk el ismét valahova Délre. Vagy a pokolba, hiszen az első képben rögtön két tébolyult kanördög (Csabai Attila és Szász Dániel) mászik idegtépő Marilyn Manson-futamok alatt a mennyezetről, hogy azután seggriszálva kellesse magát. Ladjánszki Márta szokatlan szerepben, az elképesztő fizikuma helyett ezúttal nőiességét elővéve jelenik meg vágyképként, majd újabb megdöbbentő kép: imajelent következik Gene Kelly, az Ének az esőben stílusában. Az ördögök öltönyös kaliforniaiakká vedlenek, akik imakönyv és rózsa közt képtelenek választani. Azután szétválnak: egyikük a dívával flörtöl, másikuk ingét üvöltve tépi szét, úgy mutatja rózsatetoválását. Láncokat látunk ismét, de mintha forró, áhított béklyók volnának.

"Legyen a kék egyszerre jelképe az elképzelhetetlen forróságú robbanások melegének, a tiszta téli égbolt fagyott hidegének, a blue joke malackodó hangulatának vagy a blues énekek szomorúságának, galubojnak nevezett férfiúk szexuális eltévelyedésének vagy a tartózkodó, kimért viselkedésnek. S jelképezze a vörös, a vér színe az élet örömeit és szenvedéseit, a télen befűtött vaskályha barátságos melegét vagy a kihűlésre ítélt, vörösre puffadt csillag haldokló vacogását." - Csabai Attila

Sajnos, csak novemberben láthatjuk legközelebb az "érzetek káoszát", igaz, akkor már sárgával és zölddel is feldíszítve.

[doda]

KOMPmÁNIA: Kék, vörös
rondeau kékben és vörösben - érzetek káosza
Táncolják: Bartus Nikolett, Csabai Attila, Drajkó Júlia, Gergye Krisztián, Ladjánszki Márta, Négyesi Móni, Rácz Eszter, Regős Pál, Szász Dániel; kosztüm, tér: Xabay Team; kép: Spilák Zsuzsa; fény: Tamás Gábor; smink: Juhász Edit; haj: Betty Team; koreográfus: Csabai Attila.