Titus (középen) egész családja odavész |
Titus Andronicus negyven évet tölt háborúban, s huszonöt fia közül huszonegyet elveszít a harcmezőn. Gyásszal, de diadallal tér haza, hősi maradványokat és királyi foglyokat hoz győztes csatából, miután végre leigázta a gótokat. Temetni és pihenni kíván Rómában, ahol újabb kötelesség mindjárt az államügyek sűrűjébe parancsolja. El kell döntenie a hatalomért vetélkedő császárfiak vitáját. A nagyobbik, Saturninus kétes jellemű, a kisebbik derék ember, és ráadásul jegyben jár Titus makulátlan tisztaságú lányával, a szende Laviniával. Döntenie kell, miközben a trónt neki is felkínálják. A konzervatív hadastyán ragaszkodik a legitimitáshoz, az elsőszülöttre szavaz, s leányát, foglyait, mindenét az új császárnak ajánlja fel.
A gonoszok: Aaron és Tamora |
A Budapesti Kamaraszínház Shure Studiójában ez a rengeteg szenvedés egy aprócska térbe szorulva tombol. A Titust játszó Stohl András - a szerep kedvéért kopaszon - remek átéléssel és jelenléttel alakítja a bukott apát és államférfit. A Katona József Színház színpadáról lelépő színész, aki inkább a tévében bohóckodik, itt most bebizonyítja, hogy nincs híján tehetségnek, ő azért mégis színész maradt. Mégpedig a jobbik fajtából. A színpadon szereplő többi színész zöme még jobbára ismeretlen, kivéve talán Bozsó Pétert, aki Aaront, a szerecsen szolgát játssza, kinek lelke éppoly fekete, mint bőrének színe. (Öröm: az arc barnasága csak jelzésszerű folt, nem kenték barnára az egész fejét.) Aaron a gót királynővel, Tamorával szövetkezik (annyira, hogy gyermeket is nemz neki), és ő buzdít mindenkit a gonoszra és a cselszővésre.
|
Ez a Titus tele van energiával, Stohl Andrással és ötlettel, így még az ügyetlenségeket, a beszédhibákat is elnézzük, most az egyszer.
Korábban:
(doda)