Befuccsolt egy ígéretes Lear

Nehéz az "illedelmes" magyarokkal megbuktatni egy színházi előadást, mert kötelezőnek érzik a tapsot, de a Lear királyt a nézők, ha nem is pfujolással, de köhögéssel bojkottálták a Vígszínházban.

Tompa Gábor

Persze mindez elkerülhető lett volna, ha az előadás annyira lebilincselő, hogy lélegzet elállítva vagyunk kénytelenek végignézni. Nem ez történt, talán, mert ezek a színészek nem képesek betölteni egy díszletek nélküli teret gesztusokkal, hanggal, játékkal, ha nincs mögöttük egy erős rendezői koncepció, illetve egy átgondolt színészvezetés. Pedig parádés a szereposztás: Eszenyi, Tordy, Börcsök, Igó, Hegedűs D., Kamarás és még egytől-egyig ragyogó színészek hosszú sora. Jogos a kérdés, hogy akkor hogy lehetett ez rossz, ha a recept olyan egyértelműen jó: Shakespeare Lear királya, kiváló színészek, a Vígszínház miliője, és Tompa Gábor, a nagyhírű rendező?

Kezdjük a díszletnél. A Vígszínház hatalmas színpadán nem egyszer fordult elő, hogy díszlet és szinte kellék nélkül játszottak a színészek. Amikor a rendező ezt a koncepciót tartja fontosnak, akkor egy okos dramaturgia szükséges, egy figyelemfelkeltő történet és olyan előadásmód, amely végig leköti a nézőt. A Lear királyban, mely teli van nagyon emberi érzelmekkel és tragédiákkal, a díszletet néhány gigantikus méretű, mélyvörösre pácolt, paravándobozok adják, melyeket tologatva az első felvonásban folyamatosan szűkítik a játékteret, de a második felvonásban már semmi új nem történik velük (hacsak nem az, hogy a műanyag függönyök kerülnek közéjük), a díszlet teljesen lényegtelenné válik.

A történet nem kíván különösebb kommentárt. Lear (Tordy Géza), az öreg király lányai közt szeretné felosztani királyságát. Három lányának épp úgy, mint a mesében, felteszi a kérdést: mennyire szeretik őt? A lányoknak versengő szeretetnyilatkozatot kell tenniük, és a király kitagadja a legkisebbet, Cordeliát (Eszenyi Enikő), mert a hízelgésben alulmarad, bár ő az egyetlen, aki tettel bizonyítja szeretetét. Lear csak a hódolatot hajlandó meghallgatni, az igazságot nem. A szépet mondó két lány (Igó Éva, Börcsök Enikő) azonban hamar és kegyetlenül elbánik vele, és hatalmát és vagyonát elvesztve, már nem tekinti őt senki királynak, csak egy megvénült bolondnak.

A két lány hazugságban és csalfaságban hasonló, amit kezdetben hangsúlyoznak azzal, hogy néha egyszerre mozognak, hasonló gesztusokat használnak, de később már csak az azonos jelmezzel jelzik ezt, elszalasztva a remek játéklehetőséget.

SHAKESPEARE: LEAR KIRÁLY

Tompa Gábor szövegváltozata, Forgách András fordítása alapján, Vörösmarty fordításának felhasználásával.

Rendezte: Tompa Gábor. Díszlet: Both András. Jelmez: Dobre Kóthay Judit. Zene: Josif Hertea. Mozgás: Gyöngyösi Tamás. Maszk: Varga-Járó Ilona. Dramaturg: Visky András.

Szereplők: Tordy Géza, Kaszás Gergő, Oberfrank Pál, Borbiczki Ferenc, Seress Zoltán, Hegedűs D. Géza, Lukács Sándor, Szarvas József, Kamarás Iván, Quintus Konrád, Méhes László, Kenderesi Tibor, Kőmíves Sándor, Eszenyi Enikő, Rajhona Ádám, Salinger Gábor, Börcsök Enikö, Igó Éva.

Januári előadások: 2., 7., 13., 18., 26.

Tompa Gábor rendezett már Magyarországon, legutóbb a Pesti Színházban 1997-ben, de akkor Mrozektől a Tangót. Az igazgatása alatt működő Kolozsvári Állami Magyar Színház repertoárján és külföldi vendégrendezései során is legtöbbször abszurd drámákat vesz elő - ez, úgy látszik, inkább az ő műfaja, stílusa kicsit az alternatívba hajlik. Látható, hogy tényleg minden jó adott volt ahhoz, hogy egy emlékezetes Lear király előadás szülessen, de valami mégsem működött. A Vígszínház színészei és nézőközönsége egyformán igazi csillogó-villogó kőszínházi előadásra ácsingóznak.

(doda)

Korábban:

• Stohl a Titus-tragédia mocsarában [2001. december 22.]
• Timon rappel, Zsótér melléfog [2000. november 20.]
• Vihar a Vígben [1999. április 14.]