Héjanász a Katonában

Magyarországon eddig soha nem mutatták be Arthur Schnitzler Távoli vidék című drámáját. Az orvosprofesszorból lett író műve egy beteges szerelmet mutat be. A Katona József Színházban Lukáts Andor intenzív játéka még furcsa beszédét is feledteti, és mint minden nő a darab során, mi is beleszeretünk.

A két főszereplő héjanászáról szóló történet szemtanúi egy csehovi társaság tagjai: unatkozó, teniszező nagypolgárok, minden árnyaltság nélkül létező átlagemberek. Unalmas életüket némileg megfűszerezik az apró flörtök és szerelmek. De minden darabbéli kapcsolatnak a kiindulópontja Genia (Szirtes Ági) és Friedrich Hofreiter perverz házassága. Friedrich, akit utazásai távol tartanak feleségétől, minden nőt imád, akar és meg is szerez. Olyan férfi, akire a nők vágynak, várnak, de félik is, mert tudják, ők csak állomások a férfi életében. A nő pedig, aki az életét hozzákötötte, hódolói imádatában próbál menedéket találni férje hűtlenségeivel szemben. Genia nem lázadó, hanem játékos, ám nem akkora, mint a férje, akiért érzett vak imádatában még az is hidegen hagyja, hogy fiatal szeretője miatta lett öngyilkos.

Az öngyilkosság felütésként indítja a darabot. Semmit sem tudunk a halott fiúról, csak azt, hogy egyedül Genia nem vett részt a temetésen. A közömbösen viselkedő asszony azonban a lelkében nagy titkot rejt, amit csak a férje tud belőle kigyötörni. Előtte még a hazugság is felfedi önmagát. A két nagy játékos, akiket nem az igaz szerelem, hanem a szerelmeskedés, az előjáték érdekel, nem leplezik egymás előtt lelki nyomorukat, rabjai egymásnak és aberrált viszonyaiknak. A forróvérű Friedrich nem macsó. Egyszerűen férfi. Férfi, aki előtt nincsenek akadályok, férfiak és nők egyaránt imádják, mert olyan jelenség, akiben a szerelem égi tüze ég minden iránt. Örök nyertes, egy arszlán. Genia a nő, akinek ereje mindenkit lenyűgöz, de odaadása férjével szemben gyengévé, sebezhetővé és megalázottá teszi.

Ezek a figurák nem tudni miért ilyenek. Életük céltalan, még a szerelem sem hoz életükbe fényt - bár egy reménysugár megcsillan. Mintha Friedrich megtalálná az igazi szerelmet egy huszonéves lányban, Ernában (Pelsőczy Réka), akiért úgy tüzel, hogy arra is hajlandó, hogy elhagyja a másik felét. Az asszony eközben újabb szeretőre tesz szert, aki halálosan belé szeret - és a halál nem várat magára.

Máté Gábor rendezésében nagyon markánsak a gesztusok: Friedrich az első találkozásukkor csók helyett Genia lába közé szagol. Állati szerelmük még sincs kibontva az értelem szintjén, a néző sokszor magára van hagyva az ítéletalkotásban. A szereplőket egyszerűen képtelenség helyes vagy helytelen erkölcsük alapján a jó vagy a rossz oldalra állítani, így a darab tragikus végkifejlete sokkolóan hat. A fő figurák nem archetípusok, hanem esendően végletes emberek, bizarr világképpel.

Friedrichet Lukáts úgy formálja meg, hogy feledteti velünk az összes eddig látott Lukáts-arcot, míg Szirtes Ági megmarad "szirteságisnak" a különleges intonációjával, a kemény grimaszaival, a darabos mozgásával. A többi szereplő már egy-egy embertípushoz tartozik: aggódó anya (Csákányi Eszter), fiatal, esetlen szerető (Nagy Ervin), lojális orvos, a család barátja (Lengyel Ferenc) és a többiek. Ők azonban kellékek a kegyetlen játékhoz, amit két ember életre-halálra játszik.

[doda]

Arthur Schnitzler: Távoli vidék
Tragikomédia három részben

Szereplők: Lukáts Andor, Szirtes Ági, Bodnár Erika, Nagy Ervin, Ujlaki Dénes, Csákányi Eszter, Pelsőczy Réka, Elek Ferenc, Lengyel Ferenc, Tóth Zoltán, Söptei Andrea, Fullajtár Andrea, Dévai Balázs, Kocsis Gergely, Szacsvay László, Bakos Éva, Kun Vilmos, Tóth Attila eh., Wéber Kata eh.
Rendezte: Máté Gábor. Díszlet: Menczel Róbert mv. Jelmez: Füzér Anni mv. Zene: Kiss Erzsi mv.

Előadások (Katona József Színház): április 25., május 1., 6., 9., 18., 22.