Garbo levelei nem árulkodnak leszbikus hajlamokról<br/>

Az előzetes spekulációk ellenére Greta Garbo barátnőjéhez írott leveleiben semmi sem utal arra, hogy a két nő szerelmi viszonyt folytatott volna egymással - állapították meg a philadelphiai Rosenbach Múzeum és Könyvtár munkatársai, miután április 15-én felnyitották és elolvasták a leveleket. Az így is egyedülálló anyagot április 18-án állították ki.

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, Greta Garbo állítólagos szeretője, Mercedes de Acosta 1960-ban adta át az egykori hollywoodi csillagtól kapott leveleket, illetve üdvözlőlapokat és táviratokat a philadelphiai Rosenbach Múzeum és Könyvtárnak, azzal a feltétellel, hogy kizárólag tíz évvel a haláluk után nyithatják fel őket. De Acosta nyolc évvel később, Garbo 1990. április 15-án, 84 éves korában halt meg, így a múzeum idén április 15-ére tűzte ki a levélbontás napját.

A könyvritkaságokra szakosodott intézmény munkatársai a dokumentumok elolvasása után arra a következtetésre jutottak, hogy a svéd születésű Garbo és a spanyol származású De Acosta között szerelemről szó sem volt, kapcsolatukat inkább a mély barátságság jellemezte - annak ellenére, hogy de Costa a színésznő szeretőjének vallotta magát.

"A levelek heves baráti érzelmekről árulkodnak Garbo részéről, melyek fokozatosan alábbhagytak, majd 1960-ban végleg kihunytak" - állapította meg Derick Dreher, a kis múzeum igazgatója. "Némelyikük hangneme kereken elutasító, mások lényegében megbízatások de Acosta számára" - nyújt további betekintést Dreher. Az egyik ilyen levélben Garbo arra kéri levelező társát, hogy egy párizsi hotelben foglaljon szobát neki és férfi kísérőjének.

Az igazgató véleményét osztja Gray Horan, Garbo dédunokahúga is, aki szerint a levelek nem bizonyítják, hogy a két nő valaha is szexuális viszonyt létesített volna egymással, a média pedig erősen túloz, amikor leszbikus románcot emleget.

Garbo önéletrajzírói ugyanakkor nem tartják kizártnak, hogy az északi szépség - akit fénykorában minden férfi álamként emlegettek - a "jazz korszak" hajnalának, vagyis a húszas-harmincas évek fordulójának Hollywoodjára jellemző szexuális szabadosság hangulatától áthatva nőkkel is folytatott testi kapcsolatot. Ez lehet az egyik forrása a leszbikusságát hirdető nézeteknek. A másik maga de Acosta, aki emlékirataiban például közös meztelen fürdőzésekről számol be, és szenvedélyes levélváltásokat emleget, sőt, ruhátlan fényképeket is készített a dizőzről (igaz, Garbo háttal állt modellt).

Az április 18-ától kiállított, ceruzával írt levelekben azonban eme szenvedélynek nyoma sincs: Garbo inkább a színészet iránt érzett undorát, életének zűrzavarait, illetve utazási terveit osztotta meg de Acostával.

Úgy tűnik, a spekulációkkal szemben a levelek nem alátámasztják, hanem éppenséggel cáfolják azt, hogy az "isteni"Greta Garbo titokban leszbikus volt. Az igazságra valószínűleg soha nem derül fény, és Garbo megmarad annak, ami már életében is volt: rejtélynek.

[origo]

Ajánló:

Életrajz, filmográfia, fotógaléria, filmrészletek, linkek.