Budapest Parádé: az első menet<br/>

Sípolás, habfürdő, konfettizápor, pezsgő, duc-duc és geroppa - nagyjából ennyivel összefoglalható az augusztus 26-án, a tanév kezdete előtti utolsó szombaton a berlini Love Parade mintájára megrendezett első Budapest Parádé. A "nyárzáró utcai karnevál" ugyan sem méretében, sem hangulatában nem közelítette meg a német főváros techno parádéját, de ez csak előnyére vált.

A magyar fiatalok szórakozási szokásait vizsgáló szociográfusoknak ettől az évtől kezdve egy új kategóriával kell kibővíteniük vizsgálódási területüket: ez pedig az utcai parádézás.

Az "egyhetes együttlétet" is biztosító Sziget Kulturális Menedzseriroda szervezésében, augusztus 26-án délután kettőkor vette kezdetét az első Budapest Parádé, amely nevét és jellegét a béke, szeretet, egység és techno jegyében zajló berlini Love Parade-tól kölcsönözte, de annak naiv ideológiáját nélkülözve egyszerűen "nyárzáró karnevál" kíván lenni, ami pedig a kamionokat (szám szerint 43-at) illeti, azok sokkal inkább a főváros kulturális sokszínűségét hivatottak reprezentálni. Járművet indított több klub (pl. Bahnhof, Banán, E-Klub), rádió (Danubius, Juventus, Roxy, Tilos), nyomtatott (Bravo, Magyar Narancs, Wanted) és online (Chesnov, Est.hu, Index) újság, valamint kulturális- és partyszervező irodák, dj. ügynökségek, lemezboltok, és természetesen a szponzorok is.

Az, hogy a kamionok többségén így is dj-k szolgáltatták a parádézóknak a talpalávalót, csak azt mutatja, hogy a szervezők sokat hangoztatott szándékai ellenére a résztvevők szemei előtt mégiscsak egy budapesti Love Parade lebegett.

Elvégre a techno (és annak ezernyi válfaja) az a zene, amivel ma a fiatalokat meg lehet mozgatni, és ki lehet csalni akár még az utcára is. Ezt keserűen meg kellett tapasztalnia a Danubius rádiónak, amely két "duc-duc mobil" között kamionjáról rendíthetetlenül ontotta a nyolcvanas, kilencvenes évek legnagyobb külföldi és magyar slágereit, elriasztva ezzel járműve mellől a parádézókat.

Persze ők csak "magukat adták", ahogyan mindenki más is, hiszen a Budapest Parádé egy újabb kiváló alkalom az önreklámozásra. Sajnos azonban a legtöbb kamion gazdája megelégedett a plató oldalára elhelyezett nagyméretű, sokszor viharvert transzparenssel, az ilyenkor kötelező lufifürtökkel és néhány táncoskedvű lánnyal-fiúval a platón.

Azért akadt néhány, ha nem is impozáns, de legalább figyelemfelkeltő kamion is: a Zanzibár című fiataloknak szóló tévéműsor járművének platóját az OFF Táncszínházi Társulat "mozogta be" (félig) élő zenére, az I&I Records műpálmafákkal, de igazi banánnal dekorált kamionjáról fürdőruhába bújt intézetis kisgyerekek csodálkoztak rá a külvilágra, az egyik kamionon pedig egy rendőrt halálra gázoló popsztár dj-zett. (A Pesti Est beígért 32 Volkswagenjének viszont nyoma sem volt.)

A szavakkal történő kommunikáció - "Nem hallom a sípokat!" - mellett a kamionok és a felvonulók közötti kommunikáció legnépszerűbb módja a habfújás volt, egyesek viszont konfettit szórtak a parádézókra, míg a Zanzibárosok Holle anyó után szabadon pihetoll vihart kavartak maguk körül.

A parádés menetre zömében 14-20 év közötti fiatalok vállalkoztak, akik mérsékelt hedonizmussal (a Love Parade-n megszokott jelmezeknek, vagy meghökkentő ruházatoknak nyoma sem volt, így aztán szegény tévéseknek be kellett érnia a színes parókás fiúkkal), de azért lelkesen vonultak-táncoltak-ugrabugráltak a kamionok előtt-mellett-mögött. Láthatóan beleadtak mindent, még egyszer utoljára az iskolakezdés előtt: erről tanúskodott a sok színesre festett haj, a lányok aligruhái és sminkorgiái, és az is, hogy a többség pezsgőt ivott üvegből - naná, ha egyszer ünnepelünk!

A menet terv szerint, nem sokkal 14 óra után indult el a Roosevelt térről, ráfordult a József Attila utcára, majd onnan tovább két rövidebb megálló közbeiktatásával a Liszt Ferenc téren és a Kodály köröndön végigaraszolt az Andrássy úton - a járókelők, a lakók, illetve a padokon ücsörgő idős nénik-bácsik általában érdeklődő, de legrosszabb esetben is elnéző pillantásaitól kísérve -, és a főváros új "party zónájában", a Hősök terén kötött ki, ahol a parádét vezető Tilos rádiós kamion nyomában a járművek elfoglalták a számukra kijelölt helyet. A kamionok öt-tíz méterre parkoltak le egymástól a hatalmas, foghíjas kockaköves (a bukdácsoló lányokból ítélve a tűsarkú és a holdjáró cipők számára járhatatlan terep) placcon, ami egy "bábeli vurstli" totális hangzavarát eredményezte; a teret teljes hosszában végigjárni csak komoly halláscsökkenés és fejfájás árán lehetett, célszerű volt egy helyen lecövekelni. A kamionokról dübörgő zene mellett a téren a legtöbb, a Szigeten megszokott étkezési, és szórakozási lehetőség (bungee jumping, műbika megülés, csocsó, stb.), adva volt, ami csak tovább erősítette a "városi Sziget" érzést.

És azt, hogy akármilyen suta is, a régi május elsejei felvonulások, a Love Parade és a népünnepélyek hangulatát egyszerre idéző Budapest Parádé jó ötletnek bizonyult. Csak a geroppát tudnánk feledni!

(Képek: Havaria Press)

[origo]

Ajánló: