100 éve riogatja az olvasókat A sátán kutyája

Sir Arthur Conan Doyle klasszikus Sherlock Holmes-története, A sátán kutyája száz évvel ezelőtt jelent meg először. A centenárium alkalmából a fiktív mesterdetektív rajongói egyhetes találkozót tartanak a regény eredeti helyszínén, az angliai Dartmoorban. Az esemény kapcsán előtérbe került egy brit történész állítása, miszerint A sátán kutyáját valójában Doyle egy közeli barátja írta, akit a lovagi rangra emelt író megmérgezett, hogy ne derülhessen fény a csalásra.

A The Strand irodalmi folyóirat 1901. évi augusztusi számában jelent meg Arthur Conan Doyle The Hound of the Baskervilles - magyarul A sátán kutyája - című detektívtörténete. Ebben Doyle halhatatlan regényalakja, az akkor már négy éve "praktizáló" Sherlock Holmes magánnyomozó és társa, Dr. Watson Sir Charles Baskerville titokzatos halálának ügyében nyomoznak; a férfi holttestére a dartmoor-i lápon találtak rá, hatalmas, kutyára utaló lábnyomokkal a közelében.

Az orvosból íróvá lett Doyle legismertebb regényének centenáriuma jó alkalmat szolgáltat arra, hogy a Sherlock Holmes rajongók közös szenvedélyüknek hódoljanak. Augusztus első hetében A sátán kutyája eredeti helyszíne, Dartmoor grófság - közelebbről Ashburton városa - ad otthont a Baskerville Hounds nevű Sherlock Holmes rajongói klub rendezvényének, melyre az Egyesült Államokból, Kanadából, Németországból és Japánból is jelezték részvételüket a tagságból. A résztvevők többek között felkeresik a regény, valamint szerzője életének meghatározó helyszíneit, így a dartmoori lápot, illetve azt a házat Plymouth-ban, ahol Doyle még orvosként dolgozott 1882-ben.

Az eseménnyel egy időben a figyelem előterébe került egy brit történész, Rodger Garrick-Steele elmélete. A kutató azt állítja, A sátán kutyája nem a később lovaggá ütött Doyle, hanem közeli barátja, Fletcher Robinson munkája. Garrick-Steele tovább is megy: szerinte a lelepleződéstől tartó Doyle rávette Robinson feleségét, akivel viszonyt folytatott, hogy ópium oldattal mérgezze meg urát, aki így a sírba vitte a titkot. Az ópium oldat hasonló tüneteket idéz elő, mint a tífusz, amit Robinson halálának okaként megállapítottak.

Garrick-Steele elméletét mind a Sherlock Holmes rajongók, mind az irodalomtudósok elutasítják. Azt ugyanakkor elismerik, hogy Fletcher Robinson szerepe a regény születésében méltánytalanul feledésbe merült, holott ő volt az, aki megismertette Doyle-t a Baskerville család legendájával és mesélt neki a dartmoori lápról, vagyis aki közvetlenül az ihletet szolgáltatta Doyle-nak. A jelenlegi ismeretek szerint Robinson és Doyle eredetileg közösen írták volna meg a regényt. Robinsonnak végül csupán egy köszönet jutott a regény címoldalán - hogy miért, az egyelőre legalább akkora rejtély, mint amivel Sherlock Holmesnak szembe kell néznie A sátán kutyájában.