A gazdasági válság előtt a férfi nyugodtan elindulhatott egy üzleti útra; első osztályon repülhetett, Daniel Boulud konyháján készült csemegéket ehetett, jegyeket vehetett a Knicks-meccsekre az asztalánál ülőknek, utána pedig meghívhatta őket a Scores-ba iszogatni.
A jó társaság és az ígéretes üzleti szövetségek kora volt ez. Amikor eljött az ideje, hogy számot adjon az utazás költségeiről, a férfi mindent elkövetett, hogy "befektetéseit", amelyeket persze nagyrészt készpénzben fizetett ki, maradéktalanul megtérítsék. A könyvelésen dolgozók pedig nem aggodalmaskodtak emiatt, hiszen mottójuk ez volt: nincs bizonylat? Nem baj!
Aztán minden megváltozott. Hirtelen megszaporodtak a főnöki memók, amikben sajnálattal közölték a férfiemberrel, hogy a tervezett utazásokat el kell halasztania, egyébként pedig a becsült várható kiadásokról és az úttól remélhető bevételekről küldjön részletes előzetes jelentést. De vajon hogy lehet egy partit így részletezni?
Ezen a sivár üzleti terepen igazi felüdülés volt számunkra, hogy végre találtunk egy olyan kis hotelt, ahol első az utazó üzletember...