Lennox Lewis portré

Őszinte beszélgetés a gentleman bajnokkal, a Mike Tyson elleni meccséről, a meccs előtti és meccs utáni szexről, arról, milyen, amikor kiütik az embert és hogyan tudja megőrizni higgadtságát egy korrupt sportágban.

A nehézsúlyú bajnok magas, jóképű férfi, a bőre, mint a tojásos csokoládé. Okos és gyakran vicces. (Van-e még bokszoló, aki azzal cukkolja az ellenfelét, hogy úgy látszik, rossz hajjal kelt fel?) Lehet, hogy minden idők egyik legjobb bunyósa. Akkor vajon miért nem tartozik Lennox Lewis a föld leghíresebb pasijai közé?
Lehet, hogy az akcentusával van a baj. Elvárjuk, hogy a nehézsúlyú bajnok rosszfiú legyen, kemény, kegyetlen fickó, aki hadilábon áll a nyelvtannal, és megesküszik, hogy 'a földbe döngöli' az ellenfelét.

Lewis egyáltalán nem ilyen. Egy évszázad óta ő az első brit nehézsúlyú bokszbajnok, de amellett elmondható róla, hogy sakkozik, Bentleyt vezet, és igazi úriember, aki úgy fogalmaz: 'remélem, kiteszek magamért'. De Lewis teljes joggal akar a legnagyobb lenni. Százkilencvenhárom centiméteres magasságával és száztíz kilós súlyával nagyobb és erősebb, mint amilyen a bálványa, Muhammad Ali valaha volt. Miután aranyérmet szerzett az 1998-as olimpián, Lewis negyvenet megnyert negyvenhárom profi meccséből, volt egy vitatott döntetlene és harmincegy kiütése. Négy éve megszakításokkal - rövid megszakításokkal! - ő a súlycsoport bajnoka, és ha végül is összejön a meccse Mike Tysonnal, akkor Lewis végre kivívhatja a minden idők egyik legnagyobb bajnoka címet.

Dempsey, Louis, Marciano, Ali - a nagy elődök neve korokon át visszhangzik. Még gazfickó utóduk, a recsegős hangú, elítélt erőszakoló, Mike Tyson is valóságos óriás. Lewis viszont valahogy sohasem nyerte el igazán a közönség kegyeit. Olyan bajnok, aki nyugodtan végigsétálhat az utcán, és csak kérdő tekintetekkel találkozik: Ki ez a nagydarab, fürtös hajú krapek?

Most következik életének nagy napja - az utolsó esély a harminchat éves Lewis számára, hogy Ali és a többi halhatatlan sorába lépjen. Az egész igencsak rázósan kezdődött, amikor Tyson nekiment Lennoxnak a januári sajtótájékoztatójukon. Míg ez az incidens kétségessé tette a meccs megrendezését, a szurkolók érdeklődését csak fokozta, és hangsúlyozta a különbséget Lewis, az úriember óriás, illetve Tyson között, aki azt mondta, meg akarja enni Lewis gyerekeit és golyót akar ereszteni Lewis koponyájába. 'Kicsit meg van zavarodva' - mondja Lewis, akinek nincsenek gyerekei, és nem szándékozik közel engedni Tysont a fejéhez. A bajnok tartogat néhány meglepetést Tysonnak: a hosszú kezét, mellyel féken tarthatja alacsonyabb termetű kihívóját, és atomtöltetű jobb kezét, amelynek köszönhetően Lewis a legveszélyesebb jófiú a világon.

'Ez a sorsom' - mondja arról, hogy meg kell küzdenie Tysonnal. Lewis 'sorsa', amely most az útjába hozta Tysont, Londonban kezdődött, a rázós East Enden. Jamaicai születésű anyja, Violet gyárban dolgozott. Az apja lelépett, amikor Lennox még kicsi volt, és Violet nem sokkal később Kanadába ment a fiával, ahol egy habszivacs-üzemben talált munkát. De szűkösen csordogált a pénz, és Lennoxot visszaküldték Londonba, a rokonokhoz. Tízéves volt ekkor. Két hosszú évvel később, amikor visszakerült az anyjához, a gyorsan cseperedő Lewis a sportban kezdte levezetni energiáját. Futball- és kosárlabdasztár is volt a középiskolában, de a bunyót vette a legkomolyabban.

Tizennyolc éves korában, Kanada színeiben elvesztett egy olimpiai döntôt az amerikai Tyrell Biggsszel szemben. Négy évvel később Lewis aranyérmes lett a szöuli olimpián. Fiatal profiként azzal szerzett nevet magának, hogy 1992-ben kiütötte Razor Ruddockot, aztán úgy szerzett világbajnoki címet, hogy akár csak egy ütést is be kellett volna vinnie érte: a World Boxing Council bajnoka, Riddick Bowe, aki köszönte szépen, de nem kért Lewisból, szemétkosárba dobta a világbajnoki övét. Bowe WBC-koronája így Lewis fejére hullott, s ô lett az elsô brit nehézsúlyú bajnok 1897 óta. Háromszor védte meg a címét. Aztán, hazai közönség előtt a londoni Wembley-stadionban 1994-ben Lewis beleszaladt Oliver McCall öklébe. Gyorsan kiszámolták, és ez lett az első profiként elszenvedett veresége.

Csak három évvel később tudta visszaszerezni a címét, megállítva McCallt egy bizarr meccsen, amelyen McCall könnyekben tört ki, és abbahagyta a küzdelmet. Azóta Lewis uralma kétszer szakadt meg. 1999-ben megverte Evander Holyfieldet, de a bírók kibabráltak vele, és döntetlent állapítottak meg. Muhammad Ali ezt 'a történelem legnagyobb bundájának' nevezte. Mindhárom ökölvívó szervezet úgy döntött, hogy meg kell ismételni a meccset. És ősszel, a Lewis-Holyfield II.-n Lewis egyöntetű pontozással győzött, amiért körülbelül 15 millió dollár ütötte a markát. Majd, miután néhányszor sikeresen megvédte címét, tavaly beleszaladt egy Hasim Rahman-ütésbe, és elvesztette a koronáját. A visszavágón aztán
elkalapálta Rahmant, és így jöhet létre a Lewis-Tyson meccs, a nehézsúlyú álomdöntő.

A ragyogó technikája és hatalmas ütôereje ellenére Lewist gyakran mondják unalmas öklözőnek, aki a túlzott óvatossága miatt nem tudja lázba hozni a szurkolókat. Egyesek azt mondják, túlságosan eszes. Azt is pletykálták már, hogy meleg. Unalmas és meleg - olyan szavak ezek, melyek Tysonnal kapcsolatban
senkinek sem jutnának eszébe. Csakhogy Lewis a címvédő, nem pedig Tyson. Kevin Cook sportszakírót kértük fel, hogy ütközzön meg a nehézsúlyú bajnokkal. Íme, a jelentése:

Az első dolog, amit az ember észrevesz Lewisban, az a nyugalma. Nagydarab ember - 193 centi magas, a teste, mint a szobor, és olyan ökle van, amellyel le lehetne rombolni egy kisvárost -, de nincs benne
semmi fenyegető. Olajozott a mozgása, és egyfolytában figyeli a környezetét. Lassú, könnyed mosolya van és halk hangja, enyhén jamaikaias angol akcentussal. Jól tud hallgatni. Csak amikor felpattant, hogy bemutasson egy csapottat vagy egy felütést, akkor jutott eszembe, hogy kivel is állok szemben: egy olyan emberrel, aki egyetlen ütéssel meg tudna ölni.

Órákon át beszélgettünk a poconosi edzőtáborában, majd pedig egy Los Angeles-i szállodában. A beszélgetésünk vége felé pokolian megijesztett. Miközben kiment a mosdóba, én az ablaknál álltam, és néztem kifelé. Úgyhogy nem láttam, ahogy Lewis mögém osont, lehajolva és olyan halkan, mint egy nindzsa. Aztán megkocogtatta a könyökömet, mire megfordultam pedig játékosan úgy tett, mint aki bevisz egy ütést a jobb szememre. 'Elkaptalak!' - mondta a nehézsúlyú bajnok, és úgy vigyorgott, mint egy kisgyerek.