Az A38 eredetileg kőszállító hajó volt, az Artemovszk mérnökcsoport 38-as típusú uszálya. E minőségében csaknem harmincöt évig szolgált Ukrajnában, hogy aztán Szlovákián keresztül elérjen végső helyére, a Petőfi híd budai hídfőjéhez (egyenesen a Zöld Pardon mellé). Időközben kitisztították a teljes rakodóterét, eltávolították a motorokat és válaszfalakat, többszintes, egymástól csaknem teljesen elszigetelhető helyiségekkel rendelkező szórakozóhelyet, vagy ahogyan megálmodói nevezni szeretik, kulturális központot hozva létre. Az állóhajó hangsúlyozottan a helyszínre és a körítésre is igényes, jobban kereső harmincasokat veszi célba, de már csak a májusi programokból ítélve is a fiatalabb korosztályok is beszivárognak majd.
Nehéz lenne egyelőre belsőépítészeti megoldásokról, berendezésről, netán a hangtechnika megszólalásáról és minőségéről beszélni, hiszen minderről az egy nappal a beharangozott megnyitó előtt megtartott sajtóbejáráson még nemigen alkothattunk képet. Ottjártunkkor még dolgoztak a termekben, festették a falakat, készültek még a szobrok és a bárpultok. Ami azonban már a hajó jelenlegi állapotából és a felvázolt tervekből is világosan kitűnt: az A38 nevű grandiózus vállalkozás valami olyasmire tesz kísérletet, aminek a létezésével elvben mindenki egyetért, a létrehozására azonban nem nagyon vállalkozna.
Nevezetesen: olyan találkozóhelyet és eseményközpontot létrehozni, ahova reggel nyolctól éjjel háromig minden nap csak úgy be lehet ülni, de ahol éjjel dnb-partiktól a komolyzenén keresztül a kortárs költészetig minden helyt kaphat. Mindez elfogadható árakon (az átlagos belépő 1000-3000 forintba kerül majd, csak a rendezvényekért kell fizetni), igényes környezetben, kulturált kiszolgálással. Az A38 ezzel együtt meglehetősen hibrid intézmény.
A hajó lelke a tulajdonképpeni rakodótérben helyet foglaló koncertterem. A 700 férőhelyes helyiség ház a házban rendszerben épült, vagyis a terem falai nem érnek a hajó oldalához, így elkerülhető az iszonyatos dübörgés és a négy irányból áradó hangok összekeveredése. Ha már a hangtechnikánál tartunk, meg kell említeni, hogy az egykori hídon egy 24 csatornás hangstúdió is található, így a koncerteket akár kiadható minőségben is rögzíteni lehet. A nagyteremben négy videokamerát is felszereltek, ezek képe a színpad hátterében elhelyezett kivetítőn is megjeleníthető. A helyiségnek ablaka nincs, van viszont légkondicionálás és bárpultok.