Cserna a Fény utcai piac földszintjén hűsölt az árnyékban egy padon, dobozos sört ivott, és a miniszoknyára vetkezett fehérnépet mustrálta éppen. Darida mellette ült, és önfeledten bújta a Rolling Stone magazint. Egyszer csak felkiáltott, mert egy szenzációs hírre lelt az újságban: "Ezt hallgasd, te metálkanál! A Metallica stúdiólemezt rögzített Lou Reeddel! Ez az összeállás azóta érik, mióta 2009-ben a Rock And Roll Hall Of Fame 25 éves jubileumi buliján együtt adták elő a Velvet Underground Sweet Jane című dalát.
A munka a Metallica saját stúdiójában zajlott San Rafaelben, méghozzá olyan gyors tempóban, ami a metálzenekar számára szokatlan volt. Azt még nem tudni, hogy a tíz közös dal mikor kerül a közönség elé. A Metallica gárdája elmondta, megtisztelő volt nekik Reeddel dolgozni, hiszen a popzene számára felbecsülhetetlen, amit a Velvet Undergroundban, illetve szólóban alkotott. A Rolling Stone szerint a lemez olyan lesz, mintha Reed 1973-as Berlincíműlemeze találkozna a Metallica 1986-os Master Of Puppets albumával. Na erre varrjál pengetőt, acélhuszár!"
Ekkor Cserna és Darida elhatározta, hogy mindenképpen főznek egy ebédet a Metallica tiszteletére, már csak azért is, mert vészesen közeleg augusztus 3-a, James Alan Hetfield, a banda frontemberének szülinapja. De hát miféle fogás légyen az? - ezen törték a fejüket.
- A napnál világosabb! - jelentette ki Darida. - Szerinted mit főzzünk egy alkoholista vadásznak, aki folyton felgyullad a színpadon? - tette fel a költő kérdést Darida, és felidézte a híres esetet. 1992. augusztus 8-án éppen a Guns N' Roses-szal turnéztak, amikor Hetfield a montreali Olimpiai Stadionban a Fade to Black közben belelépett egy lángoszlop útjába, és a tűz úgy megperzselte a rockhérosz karját, szemöldökét, arcát és haját, hogy másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett.
- Minden világos! Veszünk némi vadat, megfőzzük alkohollal, és a végén felgyújtjuk - értette meg végre a csíziót Cserna.
- Van neked eszed - jelentette ki Darida -, ha el nem iszod.
Megtámadták a hentest, ahol jófajta vaddisznóra leltek (comb, lapocka, oldalas), és vettek is belőle mintegy 1-1 kilót. Ezután a boroshoz siettek, és vásároltak egy palack Thummerer Egri Bertram Cuvée-t, mely több szőlőfajta borának házasítása (Blauburger, Kékfrankos, Kékoportó), hagyományos tölgyfahordós érleléssel készül, közepesen intenzív rubinszínű, és mérsékelt tanninnal, elegáns savakkal rendelkezik. Aztán vásároltak még egy palackkal, mert közben rájöttek, nemcsak az ételbe, de a szakácsba is kell szesz, másként nem megy.
A rókagombát már a földszinten Cserna pillantotta meg.
- Odanézz, ecsém, sárga rókagomba, vagyis cantharellus cibarius. Szabálytalan tölcsér alakú, a kalapszerűen kiszélesedő felső része 3-10 cm széles, fodros szélű, közepes termetű, a színe a tojássárgájára emlékeztető vagy világosabb, főleg a bükkösben termett példányok sárgásfehérek. Nem különül el élesen a kalap és a szár, alsó részén nem lemezes, hanem ráncos, eres, a spórapora fehér. Tönkje rövid, zömök, lefelé vékonyodó, 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag, a kalapnál kissé világosabb sárga. Húsa merev, tömör, fehér, csak a bőr alatt sárgás. Kissé a borsra emlékeztető, nyersen fűszeres, csípős íze van, de ez a csípős íz az elkészítés után eltűnik. Kellemes és jellemző szaga van, amely kajszibarackra, paprikára is emlékeztet. Nyári és kora őszi gomba, de a termés zöme a meleg, esős nyár eleji hónapokra esik, ezért hazánkban egyes száraz években igen kevés terem. Erdőtalajon, különösen a sűrű, sötétebb bükkerdőkben és tölgyesekben, bokros helyen és mély árnyékban, mohás, nyirkos hegyoldalon többnyire seregesen, helyenként igen tömegesen kerül élő.
Na, mi van, rockpemzli, lenyeltél egy gombahatározót, bazmeg? - kérdezte szelíden a kákán is csomót kereső Darida. - De hát hogy kerül ide a rókagomba? Hogyan passzintjuk ezt a Hetfield-jelenséghez?
- Óriásmajom, szerinted a "róka" nem passzol egy olyan "jelenséghez", aki a St. Anger album felvételeit (2002-2003) gyakorlatilag végig az elvonón töltötte? Aki világturnékat rókázott végig?
Daridának be kellett látnia, hogy tanult kollégájának ezúttal igaza van, így vettek egy fél kiló rókagombát is.
Hazaérve behelyezték a lejátszóba a Ride The Lightning lemezt, majd kiolvasztottak jelentős mennyiségű kenyérszalonnát, és a zsíron apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát dinszteltek. A húst nagyobb kockákra vágták, majd kevés vörösbor hozzáadásával párolni kezdték. Később, már a For Whom The Bell Tolls alatt fűszereket adtak hozzá, úgymint kakukkfű, majoránna, néhány darab szemes bors, borókabogyó, erős paprika, ilyesmi.Persze a borocskát folyamatosan öntözték, és fedő alatt, lassú tűzön párolták a húst.
Miközben készült a ragu, összedobtak egy rókagomba mártást: a gombákat egészben hagyták és némi hagyma, fokhagyma, tejszín, tejföl, rózsabors, friss petrezselyem és francia mangóecet segítségével pikáns mártást alkottak.
A Trapped Under Ice alatt felhörpintették a másik üveg cuvée-t, és szundítottak egyet. Mire felébredtek, a ragu készen volt, nem volt más hátra, mint hogy dijoni mustárral őrjítsék meg. Az Escape dübörgött a hangfalakból, és ők feltették vízben főni a tagliatellét.
Darida ekkor a Fight Fire with Fire című számra ugratta a lemezt, majd egy üveg VSOP fokozatú konyakkal támadta meg a vaddisznót.
- Bosszút állok Zrínyiért - üvöltötte nem éppen szomjas állapotban -, felgyújtalak, te gyilkos kan!
Rövid közelharc után Cserna kicsavarta barátja kezéből a palackot, és meggyőzte az ittas fémszívűt, ezúttal tekintsen el a flambírozástól, a ragu készen van, mint a mateklecke, nem hiányzik abból semmi.
Még benyakalták a konyakot, a tésztára halmozták a gombamártást, mellé a ragut, a hűtőből jéghideg kovászos uborka került elő, és nekiálltak tömni vasfejüket.
Talán még most is esznek, ha meg nem haltak...