A padlizsán sütésében az a jó, hogy el lehet égetni. Sőt, el kell. Természetesen az egészben sütésről beszélek. Aki volt már Erdélyben, és ismeri a vinetát, a padlizsánkrémet, az azt is láthatta, hogyan pakolják gátlástalanul a gázrózsa mellé, vagy a forró platnira a padlizsánt, majd addig forgatják, mig körben elszenesedik, hámozzák, és pépesítik.
Ettől a körben elszenesedéstől nem kell félni. Ha van gázrózsa, az nagy boldogság, közepes lángon oda is lehet a közelébe (közelébe, 2-3 cm) rakni és forgatni. Ha van grill, nyugodtan a parázs szélére pakolva is lehet égetni. A villanytűzhely poklában a megoldás egy vasserpenyő és közepes hőmérséklet.
A lényeg a közvetlen hőhatás és az egész felület lassú elszenesítése. Nem szabad kapkodni, mert a padlizsán közben sül is, tehát úgy mérjék be a műveletet, hogy egy ilyen hámozás egy közepes, fél kilós zöldségen 30 percet vesz igénybe. Amikor a bőre már magától foszlik, - ahogy a képen is látható- már jó, lehet hámozni, tolni belőle a levest, krémet.