A kulcs ugyanaz, mint a halnál, a magas hőfok. A karajt mindig a parázshoz lehető legközelebb (legfeljebb 5-6 centiméter) helyezett grillrácsra kell tenni. Alacsony hőmérsékleten csak megfő, nedveket veszít, kiszárad. Akármilyen fűszerkeverékbe, pácba rakják, az soha, de SOHA ne tartalmazzon sót, mert az csak a nedvességet vonja el, menthetetlenné téve a húst.
A grillrács állapota nem olyan izgalmas, mint a hal esetében, de ha tiszta és kicsit zsíros, az nem fog megártani. Egy másfél centiméter vastagra vágott karajszelet (a vékonyabb pillanatok alatt kiszárad, nem érdemes vele kínlódni) magas hőmérsékleten másfél-másfél percig sütve az oldalait, elkészül. Nem kell forgatgatni, nem kell szurkálni, sül másfél percet, fordítás, másik másfél, esetleg ha vastagabb a szelet, két perc.
Sütés után lehet megsózni. Ha egy-két szelet még így is kiszáradna, a társaságban mindig van olyan elvetemült, aki lelkesen kap a cipőtalp után.
Sorozatunk eddigi részei: