Kinek melyik a tökéletes szakácskönyv?

Lassan több a magyar nyelvű szakácskönyv, mint ahány ötperces celebek jegyezte önéletrajzi füzetet össze lehet számolni. Előbbiek célközönsége sokkal izgalmasabb, hiszen más való kezdőnek, más haladónak, más a napról napra a családjának főzőnek, és más az alkalomadtán, a barátai előtt büszkélkedő pávának. Most mindenkinek segítünk.

Mindenkinek:

Larousse gasztronómiai lexikon 2010

Miért: Ennél jelenleg magyar nyelven nincs átfogóbb alapkönyv, egészen biztosak vagyunk benne, hogy ha minden háztartásban lenne belőle egy példány, sokkal előrébb tartana itthon minden, ami gasztronómiával, főzéssel, alapanyagokkal, technológiával kapcsolatos. Főzni ugyanúgy lehet belőle, mint főzéstechnikai apróságnak utánanézni benne, ötleteket szerezni belőle éppen úgy lehet az esti vacsorához, mint megnézni azt, mit érdemes kipróbálni ott, ahova utazni tervezünk. Ha kisebb lenne (sokkal kisebb), akkor még magunkkal cipelni is érdemes lenne. A könyvről itt olvashat bővebben.

Dobos C. József: Magyar - franczia szakácskönyv

Miért: Pillanatnyilag ez a tökéletes, magyar nyelven is elérhető szakácskönyv, amely tekintettel százötven éves korára (új kiadásban is elérhető), komoly fegyvertény. Ebben a teljesen esetlen kezdő is talál útmutatást, technológiai leírást a kinézett recepthez, a receptjeit már unó ebben százával kap különleges recepteket, és a haladó beléphet a francia konyha csak elsőre ijesztő birodalmába.

Lelkes kezdőknek:

Mautner Zsófia: Chili Vanília szakácskönyv 2009

Ha valaki nem mozog otthonosan a konyhában, de néha kedve támad valami nagyon tökéletest és kicsit különlegeset főzni, ezek a könyvek neki valók.

Miért: Mautner Zsófia első szakácskönyve mentes minden olyan betegségtől, amit az ember a gasztroblogger-szakácskönyveknél gyakran felfedez. Ez tökéletesen érthető, világos, célravezető, még akkor is bátran nekiállhatunk bármelyik receptnek, ha nem mozgunk otthonosan a konyhában. A receptek érthetőek, használhatóak, de ami ugyanilyen fontos: nagyon érdekesek és változatosak is. Nem korlátozódik egyetlen ország konyhájára, mindenhonnan van valami jó, néha egyszerűbb, néha közepesen komplikált tétel - és még azzal sem kell nagyon bajlódni, hogy kaphatóak-e itthon az alapanyagok, mert általában igen. A szerző második könyvét ugyanide soroljuk, mindkettőről itt olvashat bővebben.

Nagyon kezdőknek:

Horváth Ilona: Szakácskönyv 1956 (első kiadás, az utolsó 1990)

Mindenki könyve, aki szeretne az alapoktól megtanulni, vagy elfelejtette, a tökfőzelék akkor most habarással vagy rántással készül, és már nincs kit felhívnia az információért, vagy soha nem is volt.

Miért: Sok szempontból elavult könyv, ez tény. Nem mindenben lehet vele egyetérteni, ez is igaz. Viszont ha valaki teljesen fogalom nélkül mozog a konyhában, és a legalapvetőbb eljárásokat sem tudja, mert az anyukája nem tanította meg neki (vagy, mielőtt gendertudatosabb olvasóink elkezdik kongatni a vészharangot: mert egyik szülője sem tanította meg neki), annak nagyon nagy szolgálatot tehet ez a könyv. Az első lépéseken átsegíti az embert, aki, ha megtanult járni, úgyis keres, és talál sokkal használhatóbb darabokat, és sokszor csak a könyv hibáira fog emlékezni, arra nem, hogy ebből tanult meg rántást, habarást és töltött paprikát készíteni. A könyvről bővebben itt olvashat.

Nyitott haladóknak és bátor kezdőknek:

Váncsa István: Ezeregy recept 2003

Váncsa István könyvei tökéletesek mindenkinek, aki szeret virítani a barátai/rokonai előtt (mert egy Váncsa-recepttel általában lehet), és akiket nem zavar, hogy néha mértékegységek, pontos időmeghatározások és hőmérsékletek nélkül, érzésre, tapasztalatból kell megoldani a receptet, és nem riadnak vissza a komolyabb nehézségektől. Ha szeretik, ha egy szakácskönyv nagyon jól van megírva, és a választáshoz elég tetszőleges oldalon felütni a könyvet, mert Váncsa István ízlése veszedelmesen tévedhetetlen.

Miért: Az Ezeregy recept a megjelenésekor kultkönyv lett, nem is elsősorban a benne lévő receptek, hanem a fejezetek elején található nagyszerű gasztroesszék és a receptekben is érezhető jellegzetes stílus miatt. Az ínyesmester óta nem volt olyan magyar szerző, aki az ételről és a gasztronómiáról való írást ilyen ügyesen vitte el az intellektuális pornó irányába ( még Cserna-Szabó András ). Totálisan kezdők inkább csak a hangulata miatt vegyék kézbe, mert eséllyel lesz sírás a vége, bár ki lehet fogni olyan ételeket, amelyeknek az elkészítéséhez nem kell gasztroblogger-igazolvány. A második könyvről, a Lakomáról itt olvashat bővebben.

Haladóknak:

Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve 2006 (változatlan utánnyomás)

Aki főleg olvasgatni szereti a szakácskönyveket, imádni fogja. Akinek van már némi gyakorlata, tud belőle főzni is, és a receptek mellé kap bőven gasztrokulturális történeteket is. (Méghozzá micsoda történetek vannak itt!)

Miért: Az ínyesmester valószínűleg mindenkinek meghatározó olvasmányélménye volt, aki ma Magyarországon gasztronómiával foglalkozik. Sokáig csak nagy szerencsével lehetett hozzájutni egy-egy ronggyá olvasott példányhoz (könyvtárakból általában ellopkodták), míg aztán végre 2006-ban az Alexandra kiadta. Magyar Elek könyve nem egyszerű szakácskönyv, a korabeli hangulatról és életről ugyanolyan pontos képet kapunk, mint a palócleves elkészítésének mikéntjéről.

Czifray István szakácsmester magyar nemzeti szakácskönyve, magyar gazdaasszonyok szükségéhez alkalmaztatva 2006 (legutóbbi)

Azoknak a középhaladóknak, haladóknak a tökéletes könyve ez, akik komoly rutinnal mozognak a konyhában, és szeretnének kicsit elrugaszkodni a megszokottól - de úgy, hogy közben a legautentikusabb magyar konyhán belül maradnak.

Miért: Tessék megnézni azt a címet, már az is fantasztikusan gyönyörű. De ha valakinek ez nem lenne elég: a Czifray a magyar gasztronómia nagyon kis számú, régi szakácskönyveinek egyike, amelyből elég szép képet lehet kapni arról, hogy mit is jelent az a szókapcsolat, hogy "magyar konyha", hogy milyen változatos, lenyűgözően izgalmas volt a hazai gasztronómiai kultúra, amíg el nem rontottak mindent a kényszeres paprikázással (és főleg azzal, hogy aztán ez a paprikázás lett a magyar konyha legfontosabb ismérve és azonosítója). Nem véletlen, hogy a Magyar Gasztronómiai Egyesület Czifrayról nevezte el a versenyeit, kurzusait.

És mi legyen azokkal, akik minden egyes nap főznek, mert családja, gyerekei vannak, akiket etetni kell?

Élet a 33, 66, 99 sorozatok után

Nekik van a legnehezebb dolguk, mert mindent olvasniuk kellene, ami a kezük ügyébe kerül, hogy ötleteket merítsenek. Ehhez nem elég egyik vagy másik szakácskönyv, ide kellenek a tévéműsorok, gasztromagazinok, újságok, és az internet, mert ehhez minden infót be kell szerezni, ami lehetséges, hátha valamiből ötletet tudunk meríteni, amivel földobhatunk egy-egy ebédet.

Ha most a nyolcvanas években lennénk, akkor nekik ajánlanánk Lajos Mari - Hemző Károly 66 ételrecept 33 színes ételfotóval sorozatát, mert az hasonló célt töltött be, és anyáink is rendelkeznek velük. De most nem a nyolcvanas években vagyunk, ez a stílus átlépett a netes receptoldalakra, ami mindössze annyiban különbözik ezektől a könyvektől, hogy a sok feltöltőtől kontrollálatlan a felkerülő tartalom, úgyhogy egy recept kipróbálásához jóval nagyobb bátorság kell, mintha ebből a sorozatból néznénk ki valamit.