A titok a tempó és a hőmérséklet. A harmadik titok pedig a bizalom, mert a libamájat nem kell agyonsütni, csak éppen odakapatni, ez a tulajdonsága annyiban egyezik meg a többi májjal, hogy míg azok megkeményednek az agyonsütéstől, ez szétfolyik.
A májat megtisztítom az erektől. Tisztítás után igyekszem visszaformázni, összenyomkodom, és újra berakom a hűtőszekrénybe egy órára. Kiveszem, egy centiméter vastag szeleteket vágok belőle. A serpenyőt a legmagasabb fokozaton, szárazon durván felmelegítem. Ebbe dobom a szeleteket, pontosan 30 másodperc után megfordítom őket, majd még 30 másodpercig pirítom, kikapkodom, sózom, és tálalom. A serpenyőben maradt zsírt tunkolom, majdnem jobb, mint maga a máj, esküszöm.