Nem is olyan szuper a superfood

Megvéd mindentől, fogyni lehet a segítségével, erősíti az immunrendszert, és jobb bármilyen vitaminnál - ez a superfood, ami az utóbbi tíz év egyik leggyümölcsözőbb marketinghúzása volt.

Fantasztikus új termékekre minden vállalkozásnak szüksége van, nem kivétel ez alól a fitnesz- és táplálékkiegészítő-ipar sem. Sőt, ez a terület van rászorulva leginkább a folyamatos fejlesztésre, hiszen a forgalmazott termékek nagy részéről viszonylag hamar kiderül, hogy nem, vagy nem úgy, nem olyan gyorsan és nem olyan egyszerűen segít lefogyni/meggyógyulni/kockás hasat csinálni, mint azt szeretnék az emberek, és olyankor gyorsan ki kell jönni valami olyan újdonsággal, ami viszont már tényleg olyan gyorsan és egyszerűen segít. Vagy ha az nem, akkor majd a következő. A lényeg, hogy megfelelő mennyiségű marketinges munkaóra legyen beleölve a projektbe, kellemes hívószavak legyenek kitalálva hozzá, amire az emberek majd ugranak. (Ennek egyik gyönyörű példája a hetekben az egyik táplálék-kiegészítőket gyártó cég által piacra dobott speciális téli multivitamin-keverék, amire nagyjából pont annyi szüksége van a fogyasztónak, mint a speciális nyári vagy tavaszi, esetleg őszi keverékre. Semennyi.)
A superfood is ilyen buzzword volt, pár éve nem lehetett úgy kinyitni egy egészségügyi/fitnesz/életmód magazint, hogy ne legyen benne legalább egy "Tizenhat superfood, amiről feltétlenül tudnod kell", "A legjobb superfoodok fogyáshoz" típusú cikk (különdíjas versenyző: Superfoodok a sugárzóan szép bőrért).
Maga a kifejezés nem új keletű, az Oxford Dictionary 1915-ös és '49-es használatát is idézi a szónak, bár ott mindössze a különösen egészséges és tápláló étel szinonimájaként használták.
A szót a kilencvenes évek végén kapták föl először, a Nature Nutrition című magazinban, feltehetőleg innen gyűrűzött tovább mindenhová, ahol sok mindent kell eladni az egészségre vagy fogyni vágyó embereknek.

Mi az a superfood?

Superfood az alma. A mandula. Az áfonya. A kelbimbó. Superfood a kínai kel, a kakaóbab, az acai bogyó, a maca gyökér, a pakcsoj, az őszibarack, a brazildió, a rák, a bab, a brokkoli, az olívaolaj, a lazac, a tea a joghurt, a zabpehely, az avokádó, a... - remélem nem szükséges tovább folytatni a felsorolást ahhoz, hogy kiderüljön: minden, egyszerűen minden lehet superfood, ha kicsit egészségesebb mondjuk egy kétliteres kólával leöblített, transzzsírsavakkal meglocsolt saját márkás nápolyinál. Vannak bizonyos ciklusai a superfood-hülyeségnek, egyszer a bogyókat, másszor a különböző dióféléket, utána meg a leghétköznapibb zöldségeket kapja föl a hívószó-minisztérium, de hogy éppen mi alapján kapja meg valami a címkét, az teljesen mindegy. Eredetileg nem is nagyon szabályozták, semmiféle követelmény nem volt arra nézve, mikor lehet használni, és mikor nem.

A kifejezés pontosan annyira garancia bármire, mint a fitnesz/diéta világában felkapott és agyonhasznált többi hívószó. Mivel különösebben precíz meghatározása nincs annak, hogy mit értünk alatta, a használatát sem szokás jogilag szabályozni. Szemben az organikus vagy bio kifejezésekkel, ahol komoly kritériumai vannak a használatnak, itt egészen 2007-ig nem volt semmi. 2007-ben az EU hozott egy törvényt, ami alapján tilos a superfood kifejezés használata, ha az étel különleges tulajdonságait nem támasztják alá komolyan vehető tudományos kísérletek. A superfood kifejezés csak abban az esetben használható, ha pontosan megnevezik azt az egészségügyi hatást, amiben az étel kiemelkedik, és konkrét tanulmányokkal bizonyítják azt.

Ez persze nem jelenti, hogy manapság ne lehetne belefutni "superfoodokba" - csak annyit, hogy hivatalos hirdetésekben nem lehet valamiről azt állítani, hogy superfood. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a superfoodoknak kikiáltott ételek ne lennének egészségesek, sőt, hogy egyes zöldségek vagy gyümölcsök ne lennének különösen egészségesek. Általában azok, csak éppen semmi szuper nincs bennük: ugyanazon tulajdonságaik miatt kapják meg a superfood-címkét, amik miatt évtizedek, évszázadok óta fogyasztják őket.