Elkészítési idő: nettó 15 perc, bruttó 1 óra
Hozzávalók:
A tortához
a burkolatához
A sütőt száznyolcvan fokra előmelegítjük. Gőz fölött felolvasztjuk a tizenhét deka apróra vagdalt csokoládét, beleszórjuk a reszelt narancshéjat, beleöntjük a narancslikőrt, majd folyamatos kevergetés mellett fokozatosan beledolgozzuk a felkockázott vajat, mindig csak egy-egy kockát hozzáadva.
A diót megdaráljuk.
Az egész tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral robotgépben pár percig verjük, majd kíméletesen hozzákeverjük a lisztet, a kukoricakeményítőt és a sütőport. Beleöntjük a csokoládémasszát, beleszórjuk a diót, összekeverjük. Huszonhárom centis átmérőjű, kivajazott tortaformába öntve negyven perc alatt megsütjük.
Eredményként egy középen felpúposodott és valószínűleg több helyen meg is repedt tésztát kapunk, amiből nem néz ki semmi jó, de maradjunk optimisták.
Egy lábasban felforraljuk a tejszínt, ahogy a forrpontot elérte, eloltjuk alatta a tüzet, beleszórjuk a nagyon apróra vágott negyed kiló csokoládét (ez se legyen szerényebb minőség, mint amit a tésztához felhasználtunk), és keverjük, amíg tökéletesen fel nem olvad.
Hűlni hagyjuk, majd egy spatulát használva mintegy bevakoljuk vele a tortát. Igen vastag és szabálytalan felületű bevonat jön létre. Némi fáradozással, ügyességgel és egy megfelelő eszközzel persze sima felületet is kaphatunk, de szerintem nincs értelme. Ez a torta úgy szép, ha ronda, mindamellett tehetünk a tetejére kandírozott ibolyát vagy rózsaszirmot, ha akarunk, a kecs miatt.
Íze megkapó, tekintve, hogy a beleadott összesen negyvenkét deka csokoládé nem válik semmivé, a tészta textúrája egyedi, illata diszkréten narancsos, ami a csokoládéval perfekt harmóniában olvad össze. Légiesen könnyűnek nem mondanám, viszont összességében igen emlékezetes darab.