Banánt pult alól - hogy volt

A hetvenes évek végén még menőztek vele, de még később is sorban álltak érte, de volt, aki pálinkát főzött a banánból, hirtelen annyi lett belőle. Honnan ered a pult alól déligyümölcs kifejezés, miért nem jutott narancs a magyarnak, és mit csinált, hogy mégis jusson? Dollárboltok, Kádár-rendszer, kiváltságosok és nosztalgia.

Forrás: Fortepan

"A háború után '48-ig minden volt, aztán az 50-es években eleinte semmi, csak lassan-lassan szűnt meg, hogy mindenért sorba álltunk, ha egyáltalán volt miért. Az első déligyümölcs vagy mi a citrom volt, nagyon sokáig. Később tudtam meg, hogy '48-ra visszaállt a mezőgazdasági termelés a háború előtti szintre, aztán annyira tönkrement, hogy 56-ra gyakorlatilag semmink sem volt. Egyedül a nyugatról vagy különböző segélyszervezetektől érkezett csomagokban voltak slágerdolgok. Ha valaki kapott egy ilyen csomagban kávét vagy narancsot, akkor a többieknek is volt. Olyan 74-75-ben lett jobb egy kicsit a helyzet" - mondta el a Táfelspiccnek egy nyolcvanéves Pest megyei olvasó.

A II. világháború után ugyan valóban gyorsan helyreállt a mezőgazdaság, a további fejlődés azonban sokáig elmaradt. Az 1950 utáni időszakban a kolhozrendszer erőltetett bevezetésével a termelés és a kínálat is jelentősen visszaesett, és néhány év alatt több mint 250 ezer gazda hagyta abba a földművelést. Az ötvenes évek végére az alapvető élelmiszerek hiánya gyakorlatilag folyamatos volt. A mezőgazdaság átalakítása miatt - az iparra helyezték a hangsúlyt - ráadásul csökkent azok száma is, akik élelmiszer-szükségletüket képesek voltak saját termelésből fedezni. A kádári átszervezés során óriási állami támogatással ösztönözték a termelés gyors ütemű fejlesztését, és végre a mezőgazdaság is behozta a elmaradását az európai országok többségétől. A hiánycikkek attól még maradtak.

Csak télen, pult alól többet

Majtényi György történész elmondta, az ötvenes években csak a pártvezetők juthattak hozzá a luxuscikknek számító déligyümölcshöz (és egyebekhez, mint konyak, szivar stb.), a halandók - eltekintve a kiváltságosoktól - szinte soha. Időszakos jelleggel árulták, főleg télen - talán mert nyáron a hazai gyümölcskészlet felvásárlására akarták ösztönözni a népet - elérhető áron ugyan, de csak keveset. Mindig hír volt, ha jött banánszállítmány - tette hozzá Majtényi. Az ellátási nehézségek tehát enyhültek, de a kiszámíthatatlan narancs- és banánellátás nem elégítette ki az átlagfogyasztó igényeit, ezért kiskapukat igyekezett keresni mindenki. A kevés banánt megsarcolták azok, akiknek átment a kezén. A pult alól kifejezés annyit jelentett, hogy a kiváltságosok (boltosok, azok ismerősei stb.) előbb juthattak hozzá a déligyümölcshöz vagy jobb minőségű kávéhoz - kedvezőbb áron és nagyobb mennyiségben -, mint a bolt vásárlói.

"Anyámmal a hetvenes évek végén, de még a nyolcvanasok elején is jártunk a Délker (Déligyümölcs, Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat) hátsó bejáratához, ha jött banán vagy narancs, de még kávéért is. Anyám is kereskedő volt, úgyhogy riadóztatták, ha jött a szállítmány" - mondta egy Veszprém megyei olvasónk.

Egy alföldi városban még a nyolcvanas évek elején is nagy szónak számított, amikor egy banánszállító kamion felborult az úton, és a szállítmányt a helyi taxisok között osztották ki kedvező áron. Egy akkori volános fia elmondta, annyi banánt kaptak egyszer, hogy banánpálinkát főztek belőle.

"Egyébként ment a sorban állás és örültünk, ha jutott... Egy barátomat majdnem meglincselték, mert a nyolcvanas évek elején egy bezárt bódénak támaszkodva beszélgetett valakivel. Az emberek meg azt hitték, hogy valamit osztani fognak, ezért rendes sor alakult ki a bódé körül" -tette hozzá.

A 60-as években elkezdődött változás hosszan tartott. A hiánycikkek állandó vagy időszakos léte végül a rendszerváltást követően szűnt meg teljesen.

Irracionális fogyasztás és a kiváltságosok

Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a hatalom fogyasztáshoz való viszonya zavaros volt. Valuch Tibor társadalomtörténész tanulmánya szerint egyrészt azt szajkózták, semmi sem lehet fontosabb, mint a dolgozók életszínvonalának állandó emelése, másrészt hangzatosan elítélték a túlzott fogyasztói igényeket és az anyagiasságot. Problémát okozott az is, hogy a nép két részre szakadt; azokra, akik éppenhogy megéltek valahogyan, és a gazdagokra, akik vettek volna még, ha lett volna mit. A hatalom azt kikötötte, hogy nem szabad áruhiánnyal korlátozni a gazdagok költekezését, csak az "irracionális fogyasztásból származó súlyos és társadalmi méretű károsodások egy részének korlátozásáig lehet eljutni". Azt viszont már nem határozták meg, hogy mi az az irracionális fogyasztás.

Igyekeztek ezért a tervszerűség elvét alkalmazva elégedetté tenni a vásárlókat, szabályozván a boltok kínálatát, ez azonban csak addig lehetett meggyőző, amíg nem tudtak utazni az emberek. A szocializmus vonzó és indokolt létét ugyanakkor úgy igyekeztek bizonyítani, hogy a kádári vezetés szolid formában, de következetesen arra törekedett, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeinek elviselhető legyen az életszínvonala - írja Valuch. Ehhez kapcsolódott az élelmiszer-ellátás bővülése, például az addig szinte elképzelhetetlen déligyümölcs-kínálat - persze csak módjával - de a külföldre utazás lehetősége is, persze a gyanús elemek kivételével. Miközben az állami kereskedelem viszonylag lassan fejlődött, az állam közel-monopolhelyzetét védve, a magánkereskedelmet továbbra is erősen korlátozták. Persze a sok szabályozás ellenére virágoztak a maszekok, és jelentős volt az illegális és legális magánkereskedelem is.

Kitüntetett helyzetben voltak a politikusok mellett a kereskedők és a vidéki nagyvárosok fontos szerepet betöltő emberei - ügyvédek, orvosok. Egy Tolna megyei olvasónk apja volt a város legjobb hírű ügyvédje, ezért mindig szóltak a családnak, ha jött valami hiánycikk. De egy budapesti orvos-ügyvéd család egyik tagja is azt mondta, ők nem pult alól, hanem a pult felett vásároltak, a nagyanyjának a taxis hozta házhoz az élelmiszert.

"Apám ügyvéd volt, sokszor szegényeket védett, akik nem tudtak fizetni, de ha lehetett, hoztak élelmiszert. A boltosok is szóltak anyámnak, ha jött luxusáru, de ettől függetlenül 59 körül még mindig héjastul haraptam bele a mikulásra kapott narancsba, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi az" - mondta Tolna megyei olvasónk.

Dollárboltok

A külön boltok rendszerét ugyan 1956 után megszüntették, évekkel később, 1965-ben létrehozták a valutás boltok hálózatát, ahol magasabb áron dollárért, márkáért vagy fontért lehetett hiánycikknek számító termékeket is megvenni, elsősorban azért, hogy a magyar diplomaták ne külföldön költsék el a valutájukat. A Konsumex (majd később az Intertourist) vállalat több mint 350 dollárboltot üzemeltetett.

"A pult alól nem vásároltunk soha, de a kiváltságosokhoz tartoztunk. Apám az egyik szabadalma után devizaszámlára kapott dollárt, úgyhogy azt a Konsumex boltokban, főleg az Arany János utcaiban költöttük el" - mondta egy budapesti olvasónk.

Mivel az emberek a háború alatt és után hozzászoktak, hogy mindenből kevés van, a szokások is csak lassan változtak. Gazdag és szegény is igyekezett tartalékokat felhalmozni, mindenből vettek, ami volt, és sokat. A nagy sorban állások - amikor ha sort láttak, azonnal beálltak, mert mindegy volt, mit adtak, semmiből sem volt elég - a hetvenes évekre ugyan lassan kikoptak, de éppen a déligyümölcsök és a luxuscikkek esetében megmaradtak.