A magyar másnaposbiblia - interjú a szerzőkkel

Részegen, egy kocsmapultnál találták ki. A harmadik kiadásra jöttek rá, hogy heti egy berúgásnál több jut az emberekre, és ahogy egyre idősebb az ember, a másnaposság sem úszható meg egy nappal. És kiderül az is, miért fontos, hogy másnaposan türelmet igénylő recepteket válasszunk. A nagy macskajajkönyv szerzőivel beszélgettünk a másnaposan ajánlott receptekről.

Miben más ez a kötet, mint az előző?

Cserna-Szabó András: Ez a könyv 5 éve jelent meg először, elég nagy siker volt annak idején, kétszer is elfogyott. Egyetértettünk a kiadóval abban, hogy nem érdemes harmadszor is ugyanabban a formában, változatlanul kiadni. Ha valaki szeretne belőle venni, kapjon valami pluszt. Ugye, az előző kiadásokban volt egy hányószacskó. Zacskó most nincs, viszont a képek kb. nyolcvan százaléka új, az egészet újratördeltük, teljesen új a dizájn, Baranyai András vadiúj címlapot tervezett, és kétszázötven helyett háromszázötven oldal a terjedelem.

A képeken kívül került még bele valami új?

Darida Benedek: Igen, ez a plusz száz oldal hét új fejezetet jelent. Az utóbbi években fölmerült súlyos hiányosságokat pótoltuk. Volt, hogy felolvasóestek, főzések után odajött hozzánk egy-egy adott terület szakértője, mondván, hogy egy ilyen könyvből kihagyni Fitzgeraldot vagy Bukowskit teljes képtelenség. És hát ebben igazuk is volt. De ugyanilyen volt a zugivás témaköre, ami sajnálatos módon szintén kimaradt az előző kiadásokból. És új címet is kapott a mű: Jaj a legyőzötteknek helyett Nagy macskajajkönyv lett.

Ha jól látom a borítón, kiadót is váltottatok.

Cs.-Sz. A.: Lejárt a szerződésünk az Alexandrával, és ezt már a Magvető adta ki. Ez a harmadik egy javított, jelentősen bővített kiadás. Ez egyébként, megjegyzem, a receptkönyveknél teljesen általános, bevett dolog. Egy Rézi néninek mondjuk húsznál is több kiadása volt, javított, bővített, egyre több recepttel. De előhozhatom Magyar Eleket is: aki az Ínyesmesterből, mint autentikus forrásból akar dolgozni, annak lenni kell otthon legalább háromféle kiadásának. Egy 1932-es első kiadásnak (2200 recept), egy '35-ös "1000 új recept"-nek, és egy '37-esnek (2500 recept). Tehát teljesen normális dolog egy szakácskönyvnél, hogy folyamatosan bővül, változik. Ahogy változnak az idők, mindig más igényeknek kell megfelelni.

Milyen gyakran vagytok másnaposak?

D.B.: Az előző kiadásban még csak 52 recept volt. Akkor ezt azzal indokoltuk, hogy olyan nagyon súlyos, komoly másnaposságot eredményező berúgások hetente egyszer vannak az átlag magyar polgár esetében. És akkor minden hétre adtunk egy receptet. Na most a visszajelzésekből kiderült többek között az is, hogy a hazai kultúrára a heti egy komoly másnaposságnál több a jellemző. És az az igazság, hogy a kor előrehaladtával magam is ezt tapasztalom. Ahogy telnek az évek, egyre többször lesz másnapos az ember.

A korral nemcsak a másnaposságok gyakorisága nő meg, hanem a hossza is...

Cs-Sz. A.: Egyértelműen több idő kell a regenerálódáshoz egy bizonyos kor fölött. Az én koromban (38 vagyok) sajnos már teljesen normális dolog a kétnapos másnaposság.

D.B.: Meg egy idő után a háromnapos is. Egy ismerősöm mesélte, hogy van olyan, aki három napig másnapos.

És nektek a receptek közül melyik vált be a legjobban?

Cs-Sz. A.: Azért főztük a mostani bemutatóra ezt a korhelylevest, mert ezek a tartalmas, erős-savanyú levesek nagyon sokat javítanak az ember lelkiállapotán, ha komoly a zákányosság. Az erős szépen kiizzaszt, beindítja az anyagcserét, méregtelenít, a savanyút meg valamiért ilyenkor nagyon kívánjuk. Hentesnél látom délelőttönként, ahogy bejön a derék macskajajos, nézi fancsali pofával a csillogó hurkát-kolbászt-oldalast, majd így rendel: két savanyú uborkát, három erős almapaprikát, egy macskapöcsét, és rengeteg mustárral. Meg aztán pici alkohol sem árt ilyenkor. Ezt mindenki másképp hívja, Hašek például "ringlispíl-módszernek", amivel nagyon könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Para-Kovács (a téma egyik legjelesebb magyar szakértője) is erre utal, amikor a gyógysörök számát négyben határozza meg, és azt mondja, hogy a negyedik gyógysör már tömény. Hajnóczy Péter író ezt úgy fogalmazta meg: a "fokozatos kijózanodás elve". Szóval a "gyógyalkoholt" semmiképpen nem hagynám ki a képletből.

D.B.: A korhelyleveseknél nem szabad elfelejteni, hogy maga a folyamat, a leves elkészítése milyen jótékony hatással van az ember lelkére. Azért jó korhelylevest főzni, mert ez nagyon kapkodva is legalább három óra. A hatórás pacalcsorbáról már nem is beszélve. Szóval ez a típusú gyógymód ad egy majdnem egész napos elfoglaltságot, amikor hasznosnak érzed magad, meditálsz, végiggondolod a jövőt, dolgozol a családodért, ami jót tesz testnek és szellemnek egyaránt.

Cs-Sz. A.: Egyébként meg ezek a másnaposság-űző savanyú levesek minden olyan nemzet konyhájában megvannak, ahol rendesen isznak az emberek.

Mitől szokott lenni a legrosszabb másnaposság?

D.B.: Én ezt megírtam a fülszövegben. Katonakoromban, Sedlec-Podbooanyban taglózott le a legkomiszabb macskajaj - azon a reggelen arra ébredtem, hogy három T 55-ös harckocsi lángol fekvőhelyemtől mintegy húszméternyi távolságra (a Varsói Szerződés utolsó közös hadgyakorlatán vettem éppen részt). Azóta nem iszom bárszentmihályfai bort, és az incidenst követően a VSZ is villámgyorsan megszűnt.

Cs.-Sz. A.: Legcudarabb katzenjammerem az egyetemi öt év volt. Tizennyolc éves koromtól huszonhárom éves koromig három és fél dioptriát romlott a szemem. Se előtte, se utána nem romlott egy negyed dioptriát sem, most is ugyanazt a lencsét használom, mint az egyetem befejezésekor. Felsőfokú tanulmányaim ugyanis éppen a kannás borok és metiles tömények aranykorára, a vad kilencvenes évekre estek. Pénzünk nem sok volt, a legolcsóbb megoldásokat kutattuk. Málnás fröccsök, körömlakk-lemosó ízű-szagú pálinkák, zacskós felesek... Állandóan másnaposak voltunk.

Miért kezdtetek egyáltalán ezzel a témával foglalkozni?

Cs-Sz. A.: A könyvet borközi állapotban a váci Dávid Sörház pultjánál találtuk ki. Az jutott eszünkbe, milyen jó lenne ezt megcsinálni, és akkor le lehetne úgy lépni a családtól, hogy azt mondjuk, dolgozni megyünk, nem a kocsmába. És amikor elkezdtük írni, rájöttünk, hogy ez a téma sokkal több annál, mint hogy pusztán egy vicces könyv legyen. Egyrészt ezek íróportrék, másrészt pedig, ha úgy sikerült, ahogy szerettük volna, akkor összeáll egy filozófiává. Mondjuk a sötét oldal filozófiájává. Rengetegen megírták a mámort, de kevesen írták meg, hogy mi van utána, a sötét oldalon. Depresszió, spleen, kétségbeesés vagy éppen a hrabali alkotó másnap. Hogy mást ne mondjak, vannak bordalok, de nincsenek másnaposságdalok.

D.B.: Vagy legalábbis nem olyan sok... Közben meg folyamatosan előkerül a téma, hát már Szókratésznál erről van szó, a platóni Lakoma tulajdonképpen egy bazinagy görög katzenjammer története. Rossz a cím. A "Lakoma" nem pontos, az "Afterparty" sokkal precízebb és találóbb lenne.