Miért nem eszünk lovat?

Mert lovas nemzet vagyunk. Mert egy ló hátán lehet olimpiai bajnok valaki. Mert egy harci mén háborúk kimenetelét, nemzetek sorsát dönthette el. Mert a ló sporttárs, a kemény, megbízható fajtából. És mi az igazság?

"Szerintem lóhúst enni olyan, mint kutyát enni. Nyilván előbb eszem meg, mint hogy éhen haljak, de amíg van másik lehetőség, addig nem eszem meg, sőt összeszorul a szívem, hogy leölik. Az ember barátai ők, az ember meg nem eszi meg a barátait."

"Lóhús = háború, nálam beégett ez a kép. Lóhúst akkor eszünk, ha már nincs más, és a fronton választani lehet, hogy megdöglünk, vagy feláldozzuk a lovat. Innen nézve a következő lépés, hogy a bajtársunkat is elfogyasztjuk."

"Gondolj csak a Gulliverre, ahol az embernél magasabb rendű élőlényként jelenik meg, meg ugye eleve haverállat, a szárazföld delfinje, lovas terápia, hogy mást ne mondjak. Aztán vannak például iszonyú értékes lovak is, míg marhából vagy sertésből nincs ilyen. Viszont hallottam valahol, hogy a takarmányhiány miatt most nagy bajban vannak a lótartók, úgyhogy még aktuálisabb a kérdés."

A lovasok pláne kivétel nélkül egyetértenek abban, a ló nem ehető. Aki napi kapcsolatban van ezekkel az állatokkal, előbb-utóbb, annak ellenére, hogy a ló és a lovas között nem kutya és gazda típusú a kötődés, sajátos módon kezdi el ezeket az állatokat érzékelni.

Úgy húsz éve az éppen aktuális díjlovagló-világkupa egyik fordulóján tolmácsoltam, amire megérkezett Dallos Gyula és Aktion. Aktiont láttuk már lovassal, a négyszögben, de szabadon mozogni soha, ezért mindannyian odagyűltünk a nagy karámhoz, ahova kiengedték. Az a ló pedig elügetett az egyik sarokba, és az átlón bemutatott egy olyan nyújtott ügetést, leginkább a saját szórakoztatására és, mertük remélni, a miénkre, amiből megértettük, por és hamu vagyunk ehhez a sportlóhoz képest. Az a csokor huszonéves akkor megértette a pegazusok, unikornisok, fehérlófiák összes legendáját, és ha nem tudtuk volna, hogy a Föld kerek, még azt is elhisszük, hogy az előttünk parádézó szürke egy földre szállt istenség, de mindenképpen felsőbbrendű lény.

Dallos Gyula és Aktion

És ez még csak egy olyan élmény, amit bármelyik nyitott, érzésekre fogékony szemlélődő átélhet, de a ló hátán ülve a helyzet tovább fokozódik. A lovaglásról és a lóval való kapcsolatról Dallos Gyulát, a díjlovaglásban huszonötszörös magyar bajnok, tizenegyszeres világkupagyőztes, Eb-bronzérmes lovasembert, az előbb említett Aktion lovasát kérdeztük.

"Abból az alaphelyzetből kell kiindulni, hogy a lovasember sporttársnak választja a lovat. A ló a társam, hogy egy határozott célfeladatban eredményesek legyünk, kiteljesedjünk. De legyen az akár az, hogy húzza a kocsit vagy a farönköt, bármilyen olyan tevékenység, amelyre az elmúlt 6000 évben mellénk állt. A lónak a szerepe a világban nem az, hogy élelmiszernek használjuk, hanem, hogy magas szintű sportolásban, a szabadidő hasznos eltöltésében, terápiás kezelésekben és a mezőgazdaságban legyen társunk.
Akik a lóban nem azt látják, hogy az őseik - különösen a magyar emberek - szomatikus viszonyban éltek a lóval, ők el tudnak tőle idegenedni, és meg tudják enni a lovat. De ők nem lovasemberek.
A lószerető lovasember nem eszi meg a lovat, én inkább éhen halnék, egyszerűen nem tudok gondolni a legszűkösebb helyzetben sem arra, hogy lóhúst egyek. A tyúkot is csak azért tudom megenni, mert nem nekem kell levágni.
A lóhús olyan ínséges háborús időkben volt az emberiség étrendjének része, amikor nem volt más, békeidőben ez csak annak a fejében fordul meg, aki nem tud vele mást kezdeni, hiszen olyan kitüntető dolog a lóval együtt élni, ami ettől a gondolattól eltántorítja az embert. Goethe így fogalmaz: "Nincs boldogabb, szabadabb, fennköltebb érzés, mint a ló hátán."

Ez a lovat nem fogyasztó hozzáállás a hazai mezőgazdászképzésre is jellemző volt. Péter Aladár a hetvenes években járt a kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára, a mai Pannon Agrártudományi Egyetemre.
"Volt egy tanárunk, dr. Sziklay Iván, docens vagy adjunktus volt, erre már nem emlékszem, de ő alapította a Kaposvári Lovasiskolát, egy igazi lóimádó. Ő tanította a lótenyésztést, meg is buktatott egyszer engem, már nem haragszom rá, feldolgoztam ezt a sérülést azóta, egyébként lószínekből buktatott meg. A négykötetes Állattenyésztési Enciklopédiából tanultunk a tanárok jegyzetei mellett, és abban volt egy olyan fejezet, hogy vágócsikó előállítása - tehát kizárólag azért tenyészteni csikókat, hogy a húsukért levágják őket. Ha valaki ezt megemlítette vizsgán, annak vége volt, abban a pillanatban kirúgta. Érdemben soha nem volt ilyen itthon, hogy lovakat húshasznosításra tenyésztenének, a magyar mezőgazdaságban nem tudok ilyenről, és bennem is viszolygás van a lóhús fogyasztásával kapcsolatban. "

"Csak azt hiszed, nem ettél még lovat!"
A lóhúsfogyasztásról megkérdeztünk egy hentest is, aki nem árul, soha nem is árult lóhúst, cserébe egy nehezen észrevehető csalásra hívta fel figyelmünket.

"Körbemegyek veled a csarnokban, és megmondom melyik marhahúsnak kiírt konc a ló, ugyanis szokták marhának eladni a lovat, mert sokkal olcsóbb. Sőt a csikót, ha bőrben hűtik ki, nem lesz sötét sem a húsa, ezért előfordul, hogy azt meg borjúnak adják el, még az anatómiája se különbözik nagyon, csak a lábai hosszabbak. Az átlagfogyasztó nem tudja megkülönböztetni, pedig ízre édesebb a ló. Itthon nem nagyon vágnak lovat, a legtöbbet Romániából hordják át."

A lovakat lelövik, ugye?
A hazai lóhúspiacról a T+HU Kft., az egyetlen lóvágási engedéllyel rendelkező hazai vágóhíd egyik tulajdonosát, Takács Nándornét kérdeztük.

Hány lovat vágnak évente Magyarországon?

Hivatalosan nem sokat, ez évente úgy ötven darabot jelent, ebből mi készterméket - kolbászt, szalámit - készítünk a hazai piacra. De van olyan felvásárló, aki lábon visz ki külföldre a sodrott vagy hidegvérű lovakat, kifejezetten húshasznosítási céllal. Hozzánk súlyos lábsérült, törött lábú, légzési vagy emésztési problémában, olyan gyógyíthatatlan betegségekben szenvedő lovak kerülnek, amelyek nem zárják ki az élelmezésre alkalmasságot.

Mennyi most a ló felvásárlási ára?

Mi bruttó 250 Ft/kilogrammért vesszük át, ezt élősúlyra kell érteni. A sertés 450, a húsmarha 500, a szarvasmarha 430-450 forint plusz áfa.

Miért olcsóbb a lóhús?

Nincs rá kereslet, a hazai fogyasztók iszonyodnak tőle.

Technikailag különbözik a lóvágás a szarvasmarha- vagy sertésvágástól?

Technikailag a szarvasmarhától nem, az állatot kábítópisztollyal lelövik, és utána véreztetik ki.

Mivel a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő és törött lábú lovak - utóbbi esetén hacsak nem rendkívül nagy tenyészértékről van szó - vége, ha nem is a vágóhíd, de általában eutanázia, megkérdeztünk egy állatorvost, hogyan működik ez akkor, ha nem a vágóhídon?

"A lovakat - ahogyan a kutyákat is - altatókeverékkel altatjuk el, majd a tetemet az AVE szállítja el, és általában erre szakosodott üzemek állati fehérjét készítenek belőle. A lovat nem lehet csak úgy eltemetni a kert végében, a nemzetközi gyakorlatban egyes nagy karriert befutó versenylovakat a ménes területén temetnek el, de ennek szigorúan szabályozott feltételei vannak."

Másik cikkünkben elolvashatja, hogyan különböztetheti meg a marhahúst a lóhústól.