Profik az eszményi sütőkolbászról

Hogy a jó sült kolbásznak mekkora közönsége lenne itthon, azt jól mutatja, hogy a henteseknél kapható, agyon-fokhagymaporozott, legjobb esetben is közepes, de inkább rossz sült kolbásznak mekkora közönsége van. Amíg azonban jó kolbászt nem adnak a henteseknél, rá vagyunk kényszerítve, hogy magunk csináljunk. A különböző burgerek után most a kolbászról (méghozzá a friss, sütni való kolbászról) kérdeztünk meg három séfet, akik nagy kolbászprofi hírében állnak.

Ha már úgyis tél van, és ha olyan az idő, úgyis mindenütt vágnak disznót, érdemes körbejárni a sütni való kolbász tematikát. Persze mindenhol megvan a kolbászra a szent és sérthetetlen recept, de ha esetleg valaki kipróbálna új dolgokat, vagy egyszerűen elveszett a bombabiztos kolbászreceptje, innen meríthet tippeket és technológiákat.

A sertés az alap

Ha kolbász, akkor alapból mindenki sertésben gondolkozik itthon (és paprikás megoldásban). A sertés majdnem mindegyik része használható kolbászba - amit nem sajnálunk -, de nem árt pár dologra figyelni. A megkérdezett séfek egytől egyig kardinálisnak mondták a hús frissességét. "A legideálisabb, ha rögtön a vágásból származó húst fel tudjuk használni, amikor még nem állt be a hullamerevség, abból lesz a legfinomabb. A húst mindenképpen ki kell inazni, alaposan, mert a kolbászban maradó inak beakadnak a fogak közé, nem lehet elrágni, rontanak a minőségen. Sokféle hús alkalmas rá, gyakorlatilag majdnem az egész sertést föl lehet sorolni. Ha csak egyfajta húsunk van, akkor a lapocka vagy valami más zsírosabb hús jó alap lehet, de szükség lehet szalonnával lazítani, amire nagyon jó a tokaszalonna" - mondja Litauszki Zsolt (Spíler, Pest Buda, 21, Pierrot). Takács Lajos, az Olimpia séfje is ezen a véleményen van: "Nagyon fontos a hús frissessége, a legideálisabb a vágásfriss hús, sokkal szaftosabb, ugyanis az állat halála után egy-két órával indulnak be azok az enzimes folyamatok, amik a hullamerevséget eredményezik."

A zsír összeköt

A hamburgereknél volt már szó arról, milyen fontos a megfelelő húsállaghoz a kellő mennyiségű zsír. Ez a kolbásznál sincs másképpen.

Kerekes Sándor séf szerint a kolbásznak ugyanúgy szüksége van extra zsírra, mint egy jó hamburgerpogácsának a faggyúra. "Nagyon fontos a zsiradék. Eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, hogy minimum 30%, de elbír többet is a jó kolbász, negyvenig föl lehet menni, persze a hús zsírtartalmát mindig bele kell számolni. Ha például mangalicát használunk, figyeljünk oda, mert a mangalica zsírja nagyon jó ízű ugyan, és egészséges, de nagyon alacsony az olvadáspontja, a kezünktől is olvadhat, ráadásul sütésnél nagyon sok kiolvad a kolbászból. Ezért mindenképpen kell mellé tenni más zsírt, és nem baj, ha kerül bele más hús is. Több helyen jártam, ahol a mangalica mellé szárazabb húsokat tesznek, például lovat, kecskét, ez jobban megköti a kolbászban levő zsírt, jobb lesz a végeredmény. Ha extra szalonnát kell még hozzáadnunk, és a sertés mellett döntünk, arra figyeljünk, hogy erre a célra a keményebb hátszalonna alkalmasabb, mint a túlságosan laza szalonnák (hasaalja például). Ha többféle hússal dolgozunk, figyeljünk, hogy a főhúshoz tartozó zsír kerüljön bele az íze miatt. Marhakolbászba marhafaggyú, bárányba birka stb." Litauszki is a 70-30%-ra esküszik. "Az ideális zsír-hús arány a kolbászban a 30-70%, de vannak, akik 40-60%-kal dolgoznak, az szaftosabb kolbászt ad, bár lehet, hogy valakinek már túl zsíros lesz úgy." A húst vagy daráljuk, vagy késsel aprítjuk. Takács szerint utóbbi a kíméletesebb és jobb eljárás, ha viszont mindenképpen daráljuk, akkor arra figyeljünk, hogy "mindenképpen hűtsük le a húst, mert minél hidegebb, annál kevésbé roncsolódik". Litauszki kétféle darálékot tesz a kolbászba, egy durvábbat, és egy finomabbat: "A húst nem egyformára daráljuk, hanem két méretre: egy finomabbra, ez lesz a töltőanyag, ami egyenletesebbe teszi a kolbász állagát, és durvábbra, ami pedig javítja a textúráját, szaftosabb darabokat eredményez."
A sütésnek kétféle módja terjedt el: "Egyrészt serpenyőben szokás sütni, másrészt tepsiben - mondja Litauszki -, hozzátéve még zsírt és egy kis vizet. Én szeretem serpenyőben lepirítani, hogy kapjon egy kis pörzsanyagot, és utána sütőben befejezni a sütést."

Fűszerek

Fűszerek: a só, paprika alap, mindenképpen jó minőségű, olajos pirospaprikát használjunk. Fekete bors, kömény is mehet bele, ezeket késsel érdemes frissen aprítani, megpirítani, úgy intenzívebb ízt adnak.
A fokhagyma is fontos, de azzal érdemes vigyázni: egyrészt minden megkérdezett szerint általában túl sokat tesznek bele, másrészt mert az évnek ebben a részében már csíráznak a gerezdek. "Ha hosszában félbevágjuk a gerezdeket, mindenképpen szedjük ki a zöld részeket. Tilos darálni vagy zúzni, késsel kell aprítani, és gyorsan dolgozzunk, mert a levegő hatására oxidálódik az olaj, ami az ízében is érződik" - mondja Litauszki. Ehhez még Takács Lajos tippjét tegyük hozzá, miszerint "a háború előtti henteskönyvek mind a fokhagyma leforrázását javasolják".
Ami ezen túl van, az maga a végtelen kísérleti lehetőségek birodalma.
"A fűszerezésnél tényleg nincsenek határok - mondja Kerekes -, a kolbász egy nagyon jól variálható étel, mi csináltunk már céklás báránykolbásztól kezdve négygombás csirkekolbászig mindent. A klasszikusok mellett (só, bors, köménymag, fokhagyma), nagyon jók az illatos zöldfűszerek: kakukkfű, csombor, majoránna. Ezeknél figyeljünk, hogy ne domináljon a kolbászban, ne nyomja el a többi ízt, de azért érezhető legyen. Érdemes kipróbálni a sült kápiapaprikát is, felkockázva, nekem nagyon bevált."

Pontos receptek:

• rózsás báránykolbász
• chorizo
• vaníliás
• erdei kolbász Apicius nyomán
• kakaós-korianderes
• rozmaringos-fokhagymás

És egy szaftos paprikás klasszikus arányai:

• 6 kg lapocka
• 4 kg szalonna
• 15 dkg só (lehet 20, ha valaki a sósat szereti)
• 20 dkg fűszerpaprika
• 10 dkg fokhagyma
• 2 dkg köménymag