Varga Gábor az egyik legnépszerűbb fiatal cukrász ma Magyarországon, a Desszert.eu gasztronómiai portál főszerkesztője. Dolgozott több neves cukrászdában (például Ruszwurm, Európa kávéház), cukrászséfként éttermekben, emellett részt vett tévés műsorokban, 2010-ben megjelent az első könyve (Gourmandia), tavaly pedig a második is, Desszert szerelem címmel.
Nagy szükség volt erre a süteményeskönyvre a hazai piacon, ugyanis a hagyományos, ismert sütemények (Sacher-torta, profiterol, tiramisu) mellett itthon még csak most terjedő, nemzetközi szinten azonban alapvető édességeket is (frangipán, financier, tejpite, sabayon) felsorakoztat, amelyek egyszerűek, hasznosak, kevés gyakorlással könnyen elkészíthetők és variálhatók. A receptek illeszkednek a magyar háziasszony bevásárlási lehetőségeihez, viszont ebből a könyvből nem tanulnak meg dobostortát vagy fánkot sütni, croissant-t, szuflét, nugátot viszont igen.
Találunk benne egyszerű, házias recepteket (amerikai palacsinta, kenyér, linzerkarika, piték, brownie, sajttorta) és bonyolultabb, nagyobb odafigyelést igénylőeket (macaron, húzott rétes, csokoládémousse). A gyors édességektől az aprósüteményeken és a csokoládés desszerteken át a klasszikusokig mutatja be a cukrászat alapjait és trükkjeit. Részletes, bonyolultabb recepteknél fázisfotókkal segít, így támogatja a konyhában kevésbé járatosakat. Megbízható, pontos leírások és tanácsok segítenek az újdonságoknál, a technológiák pedig könnyen megtanulhatók belőle.
A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy arra buzdít kezdőt és haladót, hogy ne kösse magát szabályokhoz, az alapvető rutin elsajátítása után mindenki bátran formálhatja a receptet a saját ízlése szerint. Annak, aki szeret főzni, sütni, és mindezt kreatívan teszi, talán feleslegesnek tűnhet egy ilyen tanács, de aki csak és kizárólag receptből tud főzni, kínosan ügyelve a mennyiségek, fűszerek pontos betartására, annak ez a lehető leghasznosabb ötlet. Nem írja elő, ugyanakkor biztat szezonális gyümölcsök, fűszerek, a természetes alapanyagok használatára (margarin helyett vaj, növényi hab helyett tejszín) a jobb ízélmény érdekében, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Bár a hirdetési bevételszerzés legszerencsétlenebb megoldása a receptalapanyagok között ajánlott konkrét termék (hiteltelenít, elbizonytalanítja az olvasót), és a könyv minden csokoládés receptjében egy bizonyos márka adott recepthez illő kódjelű csokoládéját ajánlja, de ezzel a kényszerű termékmegjelenítéssel meglehetősen kulturált keretek között, egy kiváló minőségű hirdető profi felhasználóknak szóló tippjeként találkozunk.
A receptek mellett és között tippeket kapunk Gábortól: "Most egy alapreceptet írok le, amelyet kedvedre alakíthatsz. A fánkok vaníliás töltelékét kedvedre ízesítheted, éppúgy mint az öntetet. Engedd szabadjára a fantáziád." "Imádom, mikor a kedvenc kávézómban a feketém mellé kapok valami ilyen apróságot. Fel tudja dobni a kávézást. A legtöbb vendéglátóhelyen előre csomagolt, 'gyári' kekszeket adnék még a kávéhoz, pedig ez a recept mutatja, hogy nem nagy ördöngösség elkészíteni." A tegeződés ugyan az Ikea-szakácsönyvet idézi fel egy pillanatra, de szerencsére itt megvan az alapokat adó minőség. Ugyanis a könyv nem csak a desszertekről és a sütésről szól, hanem egy kicsit - de csak nagyon kicsit - Varga Gáborról is, aki a képanyagban is bőséggel szerepel. Ez a felületes barátkozás van, akit idegesít, van, akit hidegen hagy, és lehet szimpatikus is, de tény, hogy a könyv nélküle is megállná a helyét, ahhoz viszont nem elég, hogy átszője az erős technológiai alapokra épülő szakácskönyvet, kicsit kilóg belőle.
Kinek ajánljuk?
Mindenkinek, aki szeret süteményeket sütni, kíváncsi az új ízekre, és nem ijed meg egy új technológiától. Kezdőknek, ügyetleneknek, haladóknak, és azoknak is, akik hajlandóak túllépni a hagyományos recepteken. Sütni bárki tud.
Két recept a könyvből: