Egy bonyolult torta titkai

Tortasorozatunk következő részében a németek kedvencének, a Fekete-erdő tortának a legjobb receptjét kerestük. Közben kiderült, hogy itthon még sohasem jutottunk hozzá valódi recept alapján készült változathoz, pedig több tökéletes megoldás is létezik, de a lényeg mindig a pálinka.

A Sacherhez hasonló szép családfával, eredetihez visszavezető recepttörténettel a Fekete-erdő torta sem rendelkezik, mégis könnyebb egy klasszikus, a legtöbbek által elfogadott változatot felvázolni, mint az Esterházy-torta esetében. Az biztosnak látszik, hogy a mai magyar cukrászdai változatokhoz ennek sincs sok köze, hiszen ez egy sokkal rafináltabb sütemény, mint ahogyan mi ismerjük.

Németország leghíresebb és legkedveltebb tortáját az 1930-as évektől jegyzik, legalábbis akkor említik először írásban, mert ekkor már Ausztriában és Svájcban is ismert volt. Egy Josef Keller nevű cukrász szerint a meggy, csokoládé, tejszínhab összeállítást ő alkalmazta először 1915-ben, későbbi kutatások szerint azonban egy tübingeni kávézó cukrásza találta fel a tortát 1930-ban. A torta őse egy pohárdesszert lehetett, amely fekete meggyből és kirschwasserrel (40% körüli alkoholtartalmú, cseresznyéből készült szeszes ital, pálinkának a pálinkatörvény miatt nem nevezhető) ízesített tejszínhabból állt. Az első írásos recept diós piskótából készült lapokból épült fel, amelyek közé tejszínes, mandulás, meggyes krém került, a tetejére pedig csokoládét reszeltek.

Néveredet

Még az is előfordulhat, hogy a tortának nincs sok köze a Fekete-erdőhöz, de azért létezik három elmélet a név magyarázatára. Az első szerint a torta tetejét díszítő csokoládéforgácsok emlékeztettek a Fekete-erdőre. A második szerint a torta a fontos szerepet játszó kirschwasserről kapta a nevét, amely a Fekete-erdőben termő cseresznyefajtából készül, ez a meggy sötét színű rokona, ezért a továbbiakban meggyként emlegetjük majd. A harmadik elmélet szerint pedig az erdőben jellemző női népviselet miatt nevezik így, amely a torta színeivel megegyező: a blúz fehér, mint a tejszínhab, a ruha fekete, mint a csokoládé, a kalapdísz pedig piros.

Így készítik itthon

A hazai források erőteljesen lebutítják a tortát, és sütőporos, kakaós piskótából, növényi tejszínhabból, meggybefőttből valamint csokoládéreszelékből készítik. Ha mindezt valódi tejszínhabból és jó minőségű meggyből készítik, a végeredmény biztosan nem lesz rossz, de érdemes tudni, hogy eredetileg egy ennél sokkal kifinomultabb, sokszínűbb, izgalmasabb tortát fed a Fekete-erdő név.

Blumenthal tökéletes kivitelezése

Heston Blumenthal, a Michelin-csillagos brit séf házi laboratóriumában közismert ételek tökéletes verzióit próbálta meg kikísérletezni. Az eredményeket A tökéletesség nyomában című könyvben és tévésorozatban mutatta be. A Fekete-erdő tortával különösen alaposan foglalkozott, elment a feltételezett forráshoz, megkereste az eredeti kirschwassert, tanácsot kért helyi cukrászoktól, majd a tapasztalatok alapján kiemelte azokat a tulajdonságokat, amelyek szerinte a süteményt alapjaiban határozzák meg, és ezek nyomán építette fel a saját, tökéletes változatát.

Szerinte a torta különlegességét az ízek és az állagok keveredése adja: a keserű, az édes és a savanyú, valamint egy kis sós harmóniája, és a különböző keménységű tészták és krémek váltakozása. Kiemelt fontosságú még a kirschwasser, amelynek jelentős szerepet kell játszania a torta ízében.

Így épül fel a tökéletes

Blumenthal végül a következőképpen építette fel saját tortáját: egy ropogós, vajas kekszalappal indított, amelyre sárgabaracklekvárral egy levegőbuborékokkal gazdagított csokoládékrémet ragasztott. Erre tömör csokoládékrém és meggy került, ezt pedig egy liszt nélküli csokoládés piskóta követte. A tortát két réteg főzött krémmel fejezte be, az egyik egy egyszerű csokoládékrém, a másik pedig egy kirschwasserrel ízesített krém volt, mindkettőt zselatinnal stabilizálta. A tortát csokoládéspray-vel vonta be, a tetejére pedig lyukakat fúrt, amikbe meggyszemeket ültetett. A torta összes rétege könnyen kivitelezhető házi körülmények között is, leszámítva a buborékos csokoládékrémet, amelyet vákuumos porszívóval készített el. A lapokat mind egyenként, szögletes tepsiben sütötte meg, a krémeket ugyanebben a formában hagyta megdermedni, és a kész elemekből építette össze a tortát.

A német receptek

A magukat klasszikusnak mondó német receptek valahol a magyar változatok és a blumenthali tökéletes között helyezkednek el. Általában kétféle tésztával és egyféle krémmel dolgoznak: egy vajas-omlós alappal vagy kekszalappal és egy piskótaszerű tésztával, tehát valóban két ellentétes állagú tortalap adja meg a torta izgalmas alaphangját. A krémet százféleképpen készítik, de az biztos, hogy kerül bele meggy, jelentős mennyiségű kirschwasser és tejszínhab.

Az Európai Unió az idén tette védetté a Fekete-erdő torta elnevezést, mostantól annak a süteménynek, amelyik ezt a nevet szeretné viselni, hűnek kell lennie az eredeti alapanyagokhoz, tehát tartalmaznia kell igazi fekete erdei meggyből készült kirschwassert. A mi Élelmiszerkönyvünkhöz hasonlóan Németország élelmezéssel foglalkozó minisztériuma (BMELV) is ajánlásban rögzítette a legfontosabb pékárukkal kapcsolatos alapvető követelményeket, amely szerint a tortának kakaós piskótát, kirschwassert és meggyet tartalmaznia kell, a krém pedig vagy vajas, vagy tejszínes lehet, esetleg a kettő kombinációja.

Mi is játszunk az étellel

Bár Blumenthal tortája sem kivitelezhetetlen, azért igyekeztünk valamennyire leegyszerűsíteni, bárki konyhájában összerakhatóvá alakítani a receptet, ugyanakkor összpontosítani azokra a pontokra, amelyeket ő a leglényegesebbnek gondolt.

Vajas, csokoládés piskótát vettünk alapul, ezt három lapban sütöttük ki. Legalulra egy csokoládés kekszalap került, de a lusta, sajttortás módszerrel, darált kekszből és vajból raktuk össze. Erre mi is lekvárt kentünk, ezt követte az első piskótalap, amelyre olvasztott étcsokoládét csorgattunk, és még amíg lágy volt, megraktuk meggybefőttel. Az ezt követő piskótalapra egy főzött csokoládékrém jött, amit lezárt a harmadik lap. A bevonat pálinkával ízesített, keményre vert tejszínhabból készült, a díszítést pedig klasszikusan fogtuk fel, ezért csokoládéforgácsot és meggyszemeket helyeztünk a torta tetejére. Sikerült megtartani a kemény és puha tészta, a sűrűbb és lágyabb krém együttesét, ugyanakkor a német receptekhez is közelebb maradtunk.

Ne rettenjenek vissza az alapanyagok hosszú sorától, az elkészítésben semmi olyan nincs, amit egy tapasztalt brownie-készítő kezdő ne tudna könnyedén teljesíteni.

A receptet itt találják.