A puncs nem csak egy rózsaszín máz

Miután az egyszerű, de tökéletes Sachertől már eljutottunk a bonyolultabb Esterházyig és a még komplikáltabb Fekete-erdőig, itt az ideje egy olyan süteményről beszélni, amely úgy rombolja le a torta szent intézményét, hogy közben imádjuk. A puncstorta életünk mindennapi része, megmagyarázhatatlan vonzalom, éppen ezért bontjuk szét és szedjük ízekre most, hogy megtudjuk, ki is ő valójában, és főleg, hogy minek van. 

Forrás: Táfelspicc

Intézményrombolás

A torta egyet jelent az ünneppel, születésnapon gyertyákat, sőt tűzijátékot kell rápakolni, a gyerekek visítva várják, még az unalmasabb esküvőkön is kivárjuk a tortát, hátha. Ennek megfelelően a valódi tortában kell lennie valami fenségesnek, jelentse azt a kifinomult sokrétegűség vagy a tömör, kiváló minőségű íz, esetleg a sokoldalúság. Mindezek alapján, akárhogy is nézzük, a puncstorta készítése nem szól másról, mint a fennköltség szisztematikus lerombolásáról, majd a katasztrófa elfedésére irányuló kísérletekről.

A legtöbb puncstorta a klasszikus módon indul: egy kerek piskótával. Ezután a piskóta közepét kivájják, vagy kivágják és összekaszabolják, összekeverik a spájz édességmaradékaival, lekvárral, aszalt gyümölcsökkel, magvakkal, csokoládéval vagy kakaóval, esetleg kávéval, rummal, narancslével, hol mi található éppen, majd ezzel töltik vissza az üreges részt. Ez után a rombolás után pedig elegáns, rózsaszínű cukormázzal vonják be a tortát, így lesz az eredmény az elegancia és a káosz tökéletes együttállása.

A puncs vajon mi?

A fogalomzavarok jóval távolabbról indulnak, a puncsnál. Ha egy sütemény vagy desszert elé teszik a puncs szócskát, az manapság egyetlen dolgot jelent: valószínűleg rózsaszín ételt fogunk találni a tányérunkon. Eredetileg a puncs jelző a forró alkoholos italra utal, és mivel rengeteg változata létezik, annak is egy állandó eleme van, a rum, tehát a puncsos desszert egyet jelent a rumossal. Persze a rum rózsaszín, mondhatjuk, pedig inkább bordó, és a mai puncspudingporok és az azokból készült ún. torták már nem tudják, milyen az a rumszín, hogy az ízről ne is beszéljünk.

Régi receptek

Ezt az elméletet igazolják régi szakácskönyveink is: a Kugler-féle cukrászkönyv ötféle puncstorta receptje közül négy rummal készül, Dobos puncstortájának töltelékét almalekvárral és rummal kell kikeverni. Móra Ferencné puncskrém címmel lényegében egy borsodó receptjét közli, az Ínyesmester pedig igazi vaníliakrémet főz, melyet rumos mazsolával kever ki, ezzel tölti a piskótalapokat. Mivel kíváncsiak voltunk, milyen lehet az igazi, nem rózsaszín puncspuding, ezt a tortakrémet kis módosításokkal pohárdesszertként készítettük el, a receptet hozzá itt olvashatják.

Forrás: Táfelspicc

Egy feltételezett eredeti

Ha mindenáron szeretnénk ősöket jelölni ennek a süteménynek, akkor Ausztriában, azon belül is Bécsben kell keresnünk a családot. A Punschkrapfen vajas piskótával készül, közepét csokoládés, rumos, narancsos-narancsleves morzsa tölti ki. Kocka alakúra formázzák és rózsaszín fondant-nal vonják be, a tetejét gyakran még csokoládécsíkokkal is feldíszítik.

Valószínűleg ezt a forrást követi a klasszikus Horváth Ilona-recept, melyet elkészítettünk, ám a végeredmény kétes sikert aratott az ősi puncstortaimádó kóstolók körében. Finom sütemény, mondták, csak nem puncstorta. Hiányoltak valamit, amit a cukrászdákban megszoktak.

Mi van a megszokott puncstortában?

A koncepció valójában a fent tárgyaltaknál sokkal egyszerűbb. A cukrászdai puncstortákhoz a már 50 éves, de ma is alapvetőnek számító Keményffi-Tóth Cukrászkönyv szerint - mely leírás alátámasztja saját cukrászdai tapasztalatainkat is - három külön piskótát sütnek, az egyiket gyakran rózsaszínre festik. A színezetlen lapot kettévágják, a tölteléket kétféle piskótából készítik, és a legtöbbször egyszerűen rumos cukorszirupba áztatják, préselik, majd rózsaszínű fondant-nal vonják be.

Forrás: Táfelspicc

Milyen a tökéletes?

Nehéz leválasztani a megszokásokat egy élményről: ha valaki puncstortát tesz elénk, annak rózsaszín mázba bújtatott, rumos-szirupos piskótának kell lennie, sem többnek, sem kevesebbnek. Ha szigorítanánk a megszokás hatalmán, a cukrot drasztikus mértékben lekvárral helyettesítenénk, alapíznek pedig a rumot és a mazsolát neveznénk ki. Végül a töményen édes összhatást tovább enyhítendő citromlevet és narancshéjat is adnánk a töltelékhez. Mindez jól elkészített piskótával lehetne igazán tökéletes, ezen csak annyit változtatnánk, hogy kevés vajjal javítanánk a tészta állagán, így az kevésbé lenne szivacsosan ázott, inkább kellemesen puha maradna. A mi, nem elég ipari, annál finomabb puncstortánk receptjét itt találják.

Aki cukrászdait szeretne, annak a receptjét itt találja.