A ma már sokat méltatott szakács és cukrász, Dobos C. József a legmodernebb régi magyar szakácskönyv mellett ránk hagyta a legjobb magyar torta receptjét is. Ezt a címet ez a sütemény csak akkor kapja meg, ha házilag készítjük el, hiszen a Dobos-torta több, mint száraz tortalapok közé kent, nyuszis kakaóval kikevert margarin.
Ebben az esetben viszont fel kell készülnünk néhány órányi szöszmötölésre, valamint arra, hogy a torta elfogyasztása után olyan képet mutat majd a szülinapos társaság, mintha egy 12 tojásból, 25 deka vajból és fél kiló cukorból készült bomba robbant volna a babazsúr közepén. Mert nem a bevonat a lényeg, hanem a kakaótól, csokoládétól és vajtól súlyos, de a gőz fölött vert tojásoktól habossá váló krém és a rengeteg, vékony, könnyű piskótalap együttese.
A tartós torta
Dobos C. József sokadik generációs szakács- és cukrászmester volt, aki a mese szerint éppen kecskeméti utcai csemegeüzletében felügyelte vajat köpülő inasát, amikor az véletlenül só helyett cukrot tett a tejszínbe. Állítólag ebből a véletlenből indult a Dobos-torta, illetve az annak alapját képező vajas krém ötlete, mert addig a főzött krémek voltak menők. A kísérletező kedvű cukrász egy olyan tortát akart készíteni, amely a kor hűtési technikái mellett is sokáig eláll, ezért indult innen, a csokoládékrémből.
Végül aztán a torta más tekintetben is modern lett, hiszen nem volt sem emeletes, sem habos, ahogy az akkoriban volt divatban. A találmányt aztán 1885-ben, a mai Városligetben megrendezett Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be, ahol állítólag maga Erzsébet királyné és I. Ferenc József is megkóstolták a tortát. A süteménynek óriási sikere volt, és hamar Európa-szerte híres lett. Dobos rengeteg rendelést kapott, ezért még egy fából készült tortaszállító dobozt is tervezett a sütemény sérülésmentes utaztatásához.
Az eredeti recept
Tortasorozatunk előző szereplőivel ellentétben a Dobos-torta receptjét nem kell kutatnunk. Dobos szakácskönyvében ugyan nincs benne, hiszen sokáig titok volt, de a mester a visszavonulása előtt közkinccsé tette azt. Egészen addig rengetegen próbálták kóstolás után rekonstruálni, de pontosan senkinek sem sikerült, Dobosnak pedig elege lett a silány utánzatokból. Mielőtt végleg lehúzta a rolót, 1906-ban átadta a pontos receptet a Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének azzal a kikötéssel, hogy az mindenki számára hozzáférhető kell hogy legyen.
Változatok
A recept nem rejtély, ma is olvasható a Dobos C. József emlékkönyvben, mégis ritka az eredeti alapján készülő Dobos-torta. A legfőbb ellene elkövethető bűn a margarin és a rossz minőségű kakaó használata, de a tészta sem lehet más, mint a legjobb minőségű piskóta, hiszen a sütemény lényege a habkönnyű, vékony, de sok réteg, amely ellenpontozza a habos és krémes, ugyanakkor súlyos vajas csokoládékrémet.
Klasszikus szakácskönyveink közül Horváth Ilonáé áll az eredetitől a legtávolabb, ő margarinos omlós tésztából készítette, a krémet pedig vajjal, kakaóval, de tojás nélkül keverte ki. Ínyesmester és Móra Ferencné követi az eredetit, bár utóbbi valamivel tágabban kezeli a fogalmakat, és a piskótáknak és csokoládékrémeknek is különféle változatait sorolja fel. A nagymama régi szakácskönyvében találtunk ostyalappal készített változatot - amely így lényegében egy csokoládés nápolyi, nem lehet rossz, de fényévekre áll az eredetitől. Léteznek technológiai szempontból egyszerűsítő változatok, például ez a tekercs. A már korábban említett, a Magyar Élelmiszerkönyvbe készített tervezet, amely meghatározná, mit lehet és mit nem lehet Dobos-tortának nevezni, szigorúan követi az eredeti receptet, vajas piskótalapokat ad meg. Krém tekintetében hangsúlyozza a tojásalap fontosságát.
Külföldi dobosok
Ma is világhíres tortánk változataival több menő külföldi gasztroblog, oldal és könyv is foglalkozik, amely próbálkozásokat annak ellenére érdemes fontolóra venni, hogy sokan mogyorósnak, tejszínhabosnak, sőt egyesek bécsinek vagy zsidónak titulálják a magyar cukrászok szerint hungarikum tortát. A kísérletezők növelik a csokoládé mennyiségét a krémben, sőt rétegből is többet sütnek, vagy szögletes forma használatával egyszerűsítenek a lapok elkészítésén.
Használhatatlan látványelem
A Dobos-torta különös ismertetőjele a karamellbevonat, amely a torta elkészítését és fogyasztását egyaránt megbonyolítja, illetve furcsa, logikátlan, a torták esetében nem megszokott módszerekre kényszerít. A karamellbevonat elkészítésében semmi különösebb nehézség nincs, az itt olvasható leírás alapján bárki meg tudja csinálni.
A probléma a torta szeletelésekor adódik: ha késsel esünk neki, a legfelső lap elreped, nem szeletelhető, és ugyan gyerekkori zsúrjainkból szép emlékeket őrzünk a lefeszített, bevonatos tortalap szétmarcangolva fogyasztásáról, mégsem található sem praktikusnak, sem esztétikusnak a dolog. Ezt elkerülendő a receptek azt javasolják, hogy a legfelső piskótalapot vágjuk cikkekre, a karamellbevonatot pedig csak félig hagyjuk megszilárdulni, majd a vágások mentén éles késsel ejtsünk rajta bemetszéseket.
Saját változatunk
Kipróbáltuk, de egyszerű barbarizmusnak kellett titulálnunk a módszert, amely a perforálással meggyilkolja a gyönyörű, borostyánszín fedőlap esztétikai élvezetét. Áthidaló megoldásként felmerült, hogy karamellrácsot készítsünk, esetleg külön lapra öntsük ki a karamellt, majd apró darabokra törjük, és ezt a grillázst szórjuk a krémmel bevont torta tetejére. Ezeket az újításokat azonban az eredetihez ragaszkodó kontrollcsoport - amely az oviban úgy hitte, hogy a tortát a dobról, tehát a kopogó, kerek bevonatról nevezték el - leszavazta. Maradtunk hát a dobnál és a babazsúrok karamelltöredékekért verekedős módszerénél, valamint az eredeti recept házi körülmények között legegyszerűbben megvalósítható változatánál, amelyet itt találnak.
A tortasorozat korábbi részei: