A déli tartományok fogásainak elterjedéséről már írtunk, a magyarázat mi sem egyszerűbb, a szegény vidék kivándorlói terjesztették el őket.
Az első rész az északi tartományokról itt olvasható.
Marche
Ahogy haladunk délre, bizonyos szempontból szerencsésebbek a földrajzi viszonyok, mert nem csak hegyek és tengerpart, de sokszínű, zöldségtermesztés szempontjából ideális éghajlat is jellemző, itt találkozik észak és dél. Egyre több zöldséget használnak, és a vajat fokozatosan kiszorítja az olívaolaj. Az olívabogyó a dél jellegzetes alapanyaga, ahogy a marhahús szinte eltűnik, kiváltja a tartás és takarmányozás iránt végtelenül igénytelen birka és kecske.
Cserébe itt már nincsenek nagy síkságok, ahol hatalmas gulyákat, kukoricaföldeket lehetne tartani, így a polentát, borjúhúsos fogásokat, marhasülteket errefelé hiába keressük.
Marche tartomány szerencséje a hegyekből érkező rengeteg folyó, amelyek virágzó zöldség- és gyümölcstermesztést tesznek lehetővé.
Lazio
Mivel a tartomány az egyház kezében volt évszázadokig, itt kevéssé jellemzőek a külső hatások, a helyi gasztronómia a földrajzi sajátosságok mentén alakult, meglehetősen szerényen. A hegyvidéki részen szőlőt és olívát termesztenek, a szűk síkságokon zöldség- és gyümölcstermesztést folytatnak. Ennek következtében itt használnak olyan, északon kevéssé elismert alapanyagokat, mint a "quinto quarto" amely a szarvasmarha lába, farka, belsőségei, és rengeteg olívaolaj, olívabogyó kerül az asztalra. A zsidó konyha befolyása is jellemző, a szenzációs articsóka római zsidó módra gyönyörű példa két helyi alapanyag - az olívaolaj és a helyi, gömbölyűlevelű articsóka - ötvözésére egy más szemszögből.
Abruzzo
A tészták, azok közül is a helyi látványosság, a maccheroni alla chitarra játszanak nagy szerepet a régióban. Az említett tészta kézzel, egy sajátos, hangszerforma eszközön készül, a videón megtekinthetik a folyamatot. Főznek gnocchit, strozzapretit, spagettit (a spagetti kifejezetten a dél tésztája). A birkahús is nagy hangsúlyt kap, hiszen a hegyvidéken könnyebben megél, mint bármi más. A paradicsom kevéssé jellemző, cserébe a sáfránynak nagy hagyománya van, és ahogy haladunk lefelé, egyre népszerűbb a csípős paprika, a peperoncino, és a parmezánt felváltja a pecorino, a juhtejből készült érlelt sajt.
Molise
A dombos vidéken (1963-ban vált le Abruzzóról, a legfiatalabb olasz tartomány) elsősorban szarvasmarhákat tartanak, így a sajtkészítés és a tejtermékek meghatározóak a gasztronómiában. Ahogy haladunk délre egyre több a kézműves termék, hiszen egyre kevésbé kifejező a nagyipar szerepe. Egyre több, az országhatárokon kívül sose kerülő, de helyi pékségekben tucatnyi változatban kapható aprósüteménnyel lehet találkozni, mandulás, pisztáciás, akár csicseriborsós - cauciuni - változatokkal.
Puglia
Kifejezetten rusztikus, az alapanyag ízét előtérbe helyező és tartó konyha, nyáron halat és zöldséget, télen tésztaféléket és hüvelyeseket esznek. A zöldséges pizzák itt a legjellemzőbbek. Az olívaolaj itt már teljesen átveszi a hatalmat, édességeket is gond nélkül sütnek benne.
Campania
A római időkben ez volt a birodalom kantinja, szőlőtermesztése a mai napig jelentős. Innen származik a pizza és szerintük a spagetti (mások szerint Kínából). Itt terem az eredetvédett San Marzano paradicsom (San Marzano sul Sarnóból), ami a világ legjobb séfjei és a közmegegyezés szerint is a világ legjobb paradicsoma, Heston Blumenthal is ezt használta tökéletes pizzájához a sorozatban.
Basilicata
Itt már csak olívaolajat használnak sütéshez és főzéshez, a vaj késztermékekbe vándorol, olívaolajban tárolnak akár kolbászokat is. A juh- és kecskesajtok előtérbe kerülnek a tehéntejből készültekhez képest, és rengeteg hüvelyest, zöldséget és burgonyát fogyasztanak.
Calabria
A szegény paraszti hagyományokra épülő calabriai konyhában rengeteg hüvelyest használnak, főleg használnak, így a sűrű, zöldbabos, lencsés zöldséglevesek - akár káposzta-, hagyma-, bableves - jellemzőek. Húsból elsősorban birka és kecske került az asztalra, és az étkezési szokások szorosan kötődnek a vallási ünnepekhez, erősen tartják a keresztény hagyományokat. A peperoncino, tehát a csípős ételek jellemzőek, előkerülnek a nekünk ismerős, piros, paprikás, tüzes kolbászok. A 18-19. században tömegesen vándoroltak ki Amerikába a régióból. Szicília után a második legnagyobb narancstermesztő az országban (572 900 t/év)
Szicília
Az egyik legizgalmasabb tartomány, ezt főleg évszázadokig tartó átjáróház-szerepének köszönheti. Elsősorban az arab hatás érvényesül itt, ennek köszönhetik a szicíliai édességek jellegzetes, túlzottan édes, mégis varázslatos karakterüket. Az édességek jellemzően ricottásak, mandulásak vagy pisztáciásak, utóbbi termesztése jelentős a szigeten.
Itt is már csak olívát használnak zsiradéknak, a hústermékek harmadlagosak a zöldségek és a tengeri állatok után. Az állatok minden részét felhasználják, itt (és a többi szárazföldi tartományban is) gond nélkül fogyasztanak belsőségeket, ami északon nem jellemző. A tészták mellett élő hagyománya van a kuszkusznak, amit otthon készítenek durumlisztből. Rengeteg kenyeret fogyasztanak, mindenhez, akár tészta mellé is. Bár egész Olaszországban jellemző, hogy kenyér mindig van az asztalon, de itt a leginkább.
Évi majdnem egymillió tonnás termésével Olaszország legnagyobb narancstermesztője.
Az édességeknek óriási szerepük van, a nekünk nagyon nem idegen karakterű ricottás olasz sütemények, torták nagy része innen származik.
Szardínia
Szardínia hiába sziget, a helyi konyha évszázadokig erősen kötődött a sziget belsejének jellegzetes alapanyagaihoz (az állandó megszállás, kalózok miatt a lakosság nem a tengerparton telepedett le), innen eredeztethetőek a vaddisznóból készült kolbászok, vadon termő gombák és a szabadtűzön sütött húsok erős hagyománya. Az arab hatás itt is érvényesül, a kuszkusz nem ismeretlen itt sem.