Finnyás gyerek csak a rántott húst eszi

Rántott hús, sajtos makaróni, húsleves, sült krumpli. Ha egy étterem külön gyerekmenüt kínál az étlapon, a fenti ételek valamelyike szerepel rajta. És nem csak itthon, az éttermek ugyanis biztosra mennek, mert mire a gyerek étterembe kerül, a szülők általában elrontják az ízlésüket. 

A sült krumplit mindenki megeszi. Forrás: AFP

Ha ma egy kisgyerekes család beül egy vendéglőbe, az étlap végén jó eséllyel talál gyerekmenüt. Ez a 3-4 fogásnál nem hosszabb lista általában annyira változatos, mint pár éve a vegetáriánusok számára elkülönített rész. Azzal a különbséggel, hogy a gyerekeknek nem rántott gombát és rántott sajtot, hanem rántott csirkét, betűtésztás levest, valamilyen spagettit (sajtos vagy paradicsomos), és sült krumplit kínálnak.

A szűkös, sokak szerint kínosan ötlettelen ételsor mögötti magyarázat pofonegyszerű: ezek közül valamelyiket a legválogatósabb gyerekek is megeszik. (Jellemző, hogy a Dining Guide legjobb, gyerekeknek való éttermek listájában rögtön az elején leszögezi, ebben az esetben nem a kulináris élményt osztályozzák.)

A megkérdezett séfek, üzletvezetők és pincérek kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy nem érdemes a gyerekeknek külön menüt kitalálni. Ha nem válogatósak, akkor ehetnek fél adagot az étlapon található ételek közül, vagy esznek a szüleik tányérjából. Ha meg válogatósak, úgyis a rántotthús+sült krumpli/krumplipüré/tészta szentháromság valamelyikénél kötnek ki.

Rögtönzött közvélemény kutatásunk is alátámasztotta, hogy ezzel a menüvel biztosra lehet menni. Kisgyerekes ismerőseink válaszaiból egyértelműen kiderült, hogy az általánosan kínált menüsor bombabiztos: ezek közül még a legválogatósabb gyerek is hajlandó megenni legalább az egyiket.

A helyzet sehol sem jó, de van, ahol jobb

Mielőtt elkezdenénk kongatni a gyerekgasztro-forradalom vészharangját, nem árt tisztában lenni azzal, hogy ami a gyerekmenüt illeti, a helyzet nem egyedülállóan rossz itthon. Ordasi Krisztián, aki több évet dolgozott szakácsként bajorországi éttermekben, és jelenleg itthon szakoktató, nem tapasztalt mást ott sem: „Általában három megoldást alkalmaztak azt éttermek. Vagy kerek perec azt mondták, hogy hat éves kora előtt ne vidd oda a gyerekedet, vagy az étlapon szereplő tételeket lehetett kisadagban kérni, vagy pedig volt gyerekmenü. A gyerekmenü pedig mi volt? Rántott hús, sült krumpli ketchuppal, valamilyen – általában paradicsomos – spagetti.”

Egy másik megkérdezett, aki évekig az Egyesült Államokban, a keleti és nyugati parton egyaránt, többféle profilú és célközönségű étteremben dolgozott, ugyanilyen tapasztalatokról számolt be. „Gyerekmenü általában azért van egy étlapon, mert a tulaj kitalálja, hogy azzal lehet új közönséget megszólítani. A séfeknek ez általában nyűg, úgyhogy mindenütt a bevált, tutibiztos ételekre mennek. Rántott csirkemell darabok, csirkeszárnyak, sajtos makaróni, húsgolyós spagetti. Ezeket eszik a gyerekek, akik meg nem, annak a szülei úgyis az étlapról rendelnek.” – mondja a Ring Café üzletvezetője, aki az amerikai vonalat követi gyerekmenüjével: csirkeszárny (nem csípős), rántott csirkecsíkok, cheddar sajtos quesadilla, és cézár salátás torilla tekercs.

A magát családbarátként hirdető Náncsi Néni vendéglője gyerekmenüjében kínál pörköltszaftos nokedlit a rántott hús, betűtésztás húsleves mellett, és Schädler Franciska üzletvezető szerint ez messze a legnépszerűbb.

Jahni László, a balatonszemesi Kistücsök séfje pedig a túrós csuszát, mákos és diós tésztát említette, mint olyan gyerekételt, amit rendszeresen szoktak felszolgálni.

A szülők rontják el

„Van gyereked?” – kérdezett vissza csípőből Litauszki Zsolt (két lány édesapja), amikor azt firtattam, a hazai éttermekben a gyerekmenü miért szinte mindig rántott hús, krumplipüré, paradicsomos tészta. A több étterem kreatív séfjeként dolgozó Litauszki azért kérdezte ezt, mert szerinte – a szintén apa Ordasival, és Jahni Lászlóval teljes összhangban – minden gyerekes szülő tisztában van azzal, hogy a gyerek étkezési szokásai olyanok lesznek, mint a szülőéi. „Ha a szülő otthon nem eszik zöldséget, vagy a csirkecombon kívül mást, akkor a gyerek se fog.” – mondja.

Jahni László egy másik érdekes jelenségre is felhívta a figyelmünket: „A szülőt általában sokkal kevésbé érdekli a gyermeke egészséges táplálása abban a pillanatban, hogy megjelennek a szilárd élelmiszerek. Mintha egy három-hét-tíz éves gyerek egészségének már nem ártanának a rossz ételek annyit, mint egy 2-3 évesnek.”

"A négy-ötéves gyerekek már gyakran el vannak rontva, nagyon válogatósak" – ezt már a Pastrami főpincére, Genov Péter mondta el kérdésünkre. „Gyakran látjuk, hogy a rántott húson, bolognai spagettin kívül nem hajlandóak mást megenni. Persze van olyan, aki igen. Nekik minden étlapon szereplő ételből tudunk kis adagot hozni.”

Litauszki kihangsúlyozta, hogy a szűkös választék nem lenne baj önmagában: „Nincs ciki étel, ezt nagyon fontos az emberek fejébe verni. Egy jó rántott csirke, jó pürével, jó csirkéből, finom zsírban kisütve egyáltalán nem valami lenézendő dolog, az egy nagyszerű étel. A sült krumplit is meg lehet csinálni nagyon jól. Ha a gyerekek jó rántott csirkét esznek az étteremben, azzal az égvilágon semmi baj nincs. Hogy általában nem jó a rántott csirke, az nem a gyerekek és nem a szülők hibája”.