Miért Szent Péteré a Szent Péter hal?

Vágólapra másolva!

Szent Péter hala vagy kakashal vagy John Dory - az egyik legszínesebb hal, és nem a kültakaró értelmében. Ősi és nem városi legendák hőse, a Zeus faber.

Táfelspicc

Vágólapra másolva!

Szent Péter Szent Péter hal kakashal

Aki szereti a halat, sokszor elmélázik egy-egy nagy területen élő faj elnevezéseinek sokaságán, és azok történetein. Mind közül a kakashal a legszínesebb.

Szent Péter

Az apostolhoz kötődő legenda magyarázza meg a hal két oldalán található sötét foltot. Péter a Genezáret-tóban (földrajzi nevén Galileai-tenger, amely viszont édesvizű) fogott egy ilyen halat, amelynek a szájában volt egy aranyérme, amelyből Péter be tudta fizetni adóit. Az ő ujjnyomainak emlékét őrzi a hal sajátos pigmentációja. Angolul, spanyolul (San Pedro) és olaszul (Sanpiero) ezt az elnevezést követik. Ausztráliában egy kicsit költőibben fogalmaznak, ott doorkeeper's fish, azaz az ajtónálló hala.

A görögök messzebb mennek, ők egyenesen Krisztusnak ajánlják ezt a halat (hrisztopszaro).

Nem Szent Péter

A hal másik angol nevét egy 17. századi gyerekdal főhőse, a hajóskapitány (kalóz) John Dory után kapta.

Zeus faber, azaz Zeusz kovácsa a tisztes latin nevén, az ókori görögök hívták Zeusz halának, a név innen maradt rajta, és egyik orosz neve (kuznyec) is erre utal.

Kedvencünk a Heringskönig, azaz heringkirály németül, amely a ragadozó kakashalnak arra a tulajdonságára utal, ahogy követi a táplálékául szolgáló heringeket.

És mi, magyarok?

A kakashal elnevezés sem a mi találmányunk, a spanyolok a San Pedro mellett simán gallo (kakas) gallo de la mar (tengeri kakas), sőt, gallo de San Pedro (Szent Péter kakasa) néven is nevezik.

Mindemellett spanyolul előfordul pez de San Martinként, azaz Szent Márton halaként is.

A kakashal mindemellett finom, lágy, kellemesen halízű, tömör húsú fajta, lapos testalkata miatt vékony filéjét óvatosan és rövid ideig szabad csak sütni, ízesítést nem különösebben igényel, bár friss ízű zöldek - petrezselyem, koriander, spenót - jól illenek hozzá, és nyersen, szusiba vagy cevichébe is finom. A túlsütést széteséssel hálálja meg, ezért sem érdemes elrontani ilyen módon. Francia neve (poule de mer, azaz tengeri tyúk) húsának lágyságára, fehérségére utal.