Más néven édesfa vagy cukorkóró. Rettentő édes, és valóban ánizsra emlékeztető íze van. Elsősorban gyógynövényként alkalmazzák, mivel hatóanyaga (Liquiritiae radix) természetes módon nyálkaoldó és köhögéscsillapítő, köptető, gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatású, ezért például gyomor- és bélfekély, nyálkahártya-sérülések gyógyítására használják. Túl sokat viszont nem érdemes belőle enni, mivel magas vérnyomást okozhat. Édes íze miatt (glicirrhizin) az élemiszer- és a gyógyszeripar ízjavítóként is használja.
Az édesgyökeret a gasztronómia is hasznosítja, felhasználják barna sör színezésére, likőrök ízesítésére (lásd a franciák jellegzetes italát, a pastist) és a medvecukor, más néven a bocskorszíj legfőbb alapanyaga. Az első medvecukrot a 18. században készítették édesgyökér-kivonatból, melaszból. Azóta kerülhet bele ánizsolaj, ánizskivonat, és létezik sós változata is.
Medvecukrok a világban
A medvecukor az édesgyökér besűrített kivonatából készül, alapvetően az egész világ ismeri. Elnevezése a legtöbb országban az édesgyökér hatóanyagából ered, angolul liquoirice (vagy licorice), az olaszoknál liquirizia, a finneknél lakritsi, németül lakritze. Nemcsak melasszal színezett fekete változata népszerű, hanem a cseresznye, málna vagy eperkivonattal ízesített piros is.
Északon a medvecukor szeretete új szintre lép, ott nem egyszerűen édesség, hanem életérzés, a legjobbak minden évben díjat is kapnak. A finnek, norvégok és hollandok egyik kedvence a sós medvecukor, más néven salmiak, salmiakdrop vagy salmiakki, és tényleg rettentő sós. Ha valaki alapvetően nem kedveli a medvecukrot, ezt eszébe ne jusson megkóstolni. Igazán intenzív íze van, amit az ammónium-kloridnak köszönhet, így aki még nem találkozott ezzel az ízvilággal, elsőre sokkoló lehet. A sós medvecukornak jellegzetes gyémántformája van, ami annyira elterjedt, hogy a salmiakki kifejezés gyakran nem magát a cukorkát, hanem ezt az alakzatot jelöli.
A salmiakkit nemcsak édességként, hanem vodka (Salmiakki Koskenkorva), kóla, csokoládék, fagylalt és ritkán hús ízesítésére is használják, tehát sokoldalú, népszerű ízvilág.
Medvecukor házilag
A medvecukor nem bonyolult dolog, otthon is könnyen reprodukálható, csupán egy alapanyag van, amit viszonylag nehéz beszerezni. Édesgyökeret szárítva patikákban, bioboltokban vagy komoly fűszerpolccal rendelkező delikátüzletekben megtalálják, glükózszirupot viszont cukrászati üzletekben vagy nagyobb delikben találnak. Kiváltható méz és kevés víz keverékével, ettől még egészségesebb lesz a cukor.
A színezés opcionális, mi a legtermészetesebb fekete színezőanyagot, az aktív szenet választottuk, amit patikákban széntablettaként kérhetnek. Ezt egy mozsárban elég összezúzni.
Elkészítési idő: nettó 20 perc, bruttó 30 perc, plusz legalább 4 óra hűtés
Alapanyagok:
Az édesgyökeret és a csillagánizst teatojásba teszem, és 2 dl forró vízbe dobom. Öt percig lefedve hagyom, majd kiveszem a fűszereket, nehogy megkeseredjen a folyadék.
Egy másik lábasban a cukrot, glükózszirupot és 1,5 decit az ízesített vízből összekeverek, közepes lángon forralni kezdem. A maradék fél deci vízben feloldom a keményítőt és a szénport, fél deci hideg, tiszta vízben pedig a zselatinport. Amikor a cukros keverék nagy, köpködő buborékokat vet, hozzáadom a keményítős vizet, és hagyom langyosra hűlni, csak ekkor keverem bele a zselatint.
Egy nagy tálcát kikenek olajjal, és ezen terítem szét a masszát, hagyom megdermedni, ezután tetszőleges formára vágom. De kerülhet szilikon bonbonformákba is, abból könnyebb kiszedni.
Kipróbáltuk, mire jó még a medvecukor, ezeket a receptjeinket a hajtás után találják.