A kökény (Prunus spinosa) apró szilvára hasonlít, tömör, lilászöld húsa lédús, savas, kicsit fanyar, de rendkívül izgalmas ízű. Sajnos a gyümölcs méretéhez képest viszonylag nagy magja is van. A csipkebogyóhoz és a somhoz hasonlóan csak akkor fogyasztható, ha megcsípte a dér, ezután sokkal édesebb és puhább lesz a gyümölcs húsa.
A rózsafélék családjába tartozik, egész Európában megtalálható, Magyarországon is az egyik legelterjedtebb vadon termő növény. A bogyóknak magas C-vitamin tartalma van, virágjából főzött tea vértisztító, méregtelenítő, enyhén hashajtó hatású.
Felhasználása
A kökényt piacokon érdemes keresni vagy akár vadon is szedhetik. Macerás, mert a kökény közepén viszonylag nagy mag van, amitől meg kell szabadulni és a kökény egyáltalán nem magvaváló természet, ragaszkodik a magjához. Ezt leginkább kézzel lehet eltávolítani, mert a nyomóeszközökön fent marad a finom héj is.
Húsokhoz, vadakhoz kiváló kísérő, jól működik olyan markáns fűszerekkel, mint a bors vagy a kardamom, és a mák, a fehércsokoládé, a vanília és a különböző citrusok is jól illenek hozzá.
Egyik legelterjedtebb felhasználási módja a kökényes gin (sloe gin), amelyet hagyományosan a kökény október végi érésétől (vagy az első fagytól) készítenek. Úgy tartják, minden egyes kökényszemet meg kell szúrni annak a növénynek a tüskéjével, amelyen a bogyó nőtt. Más hagyomány szerint kizárólag ezüst villával lehet megszúrni. A sloe ginnek világszerte több variációja létezik, a németeknél a Schlehenfeuer, a spanyoloknál a pacharán, amely ánizs-ízű alkohollal készül, az olaszoknál bargnolino néven ismert. A ginből kivett bogyókatt is felhasználják, például kökényes cider, whiskey vagy brandy ízesítésére.
Szuper kökényes receptjeinket a hajtás után találják.