Anyatej a fagyiban, sperma a koktélban

A tegnapi sajtprodzsekt után felébredt bennünk az érdeklődés, vajon mely emberi testnedveket, szöveteket szokták még gasztronómiai célra felhasználni. Mi is meglepődtünk.     

Anyatej a fagyiban

Talán ez a legközhelyesebb, elvégre az anyatej és az egyéb, normális emberek által fogyasztott tejek (tehén-, kecske-, kanca- – megengedőbb besorolások szerint szója-, mandula- és rizs- is) között nem tátong akkora szakadék, mint a rendes oltókultúrával és a hónaljszőrről leszedett oltókultúrával készített sajtok között. Az anyatejfogyasztással még Hollywoodban sem tilos viccelődni, a Nicsak, ki beszél!-ben például Travolta iszik anyatejet a kamerák előtt, de az idei nyár nagy mozijában, az Izomagyak-ban is előkerül a téma.

2011-ben például egy londoni étterem anyatejjel készített fagyit kezdett árulni. A 14 fontért, Baby Gaga néven adott kehelyhez az első adag anyatejet a harmincöt éves Victoria Hiley szolgáltatta: nyolc decit fejt le magából, ami ötven adag speciális fagylaltra volt elég. Az étterem a sikerre való tekintettel ezt követően minden, mellpumpával lefejt két deci tejet tizenöt fontért vett át. A nőknek egészségi ellenőrzésen kellett átesniük, mielőtt tejet adhattak volna a fagyihoz, ugyanolyanon, mintha vért adnának kórházak számára.

De készítettek már sajtot is anyatejből, igaz, művészeti vagy milyen prodzsekt részeként, de akkor is: az anyatejfogyasztás óhatatlanul bekerült a mainstreambe, hiába szeretnék azt hinni az élvezői, hogy valami különleges teljesítmény, ha ilyesmit isznak.

Eggyel keményebb szint: a méhlepényevők

Az állatvilágban teljesen megszokott a placentofágiaként ismert jelenség, azaz, amikor a szülést követően az anyaállat elfogyasztja a saját méhlepényét. Ez természetesen nem maradhat követők nélkül az emberek között sem. Tom Cruise például 2006-ban azzal viccelődött, hogy mindenképpen meg fogja kóstolni Katie Holmes méhlepényét, miután az megszült, és aki ezt most azzal ütné el, hogy jó, de hát Tom Cruise bolond, annak álljon még itt Kim Kardashian neve, aki szintén erről beszélt terhessége alatt. Vagy January Jones. Vagy a Big Bang Theoryból ismert Mayim Bialik.

Az ok az, hogy bizonyos nézetek szerint a placenta elfogyasztása segíthet a kismamák szülés utáni depressziójának elkerülésében.

Aki kedvet kapott, az a babycentre útmutatása alapján belevághat a kalandba. Ők rommá gőzölték, kiszárították, porították és kapszulákat készítettek belőle, noha valószínűleg ezt is inkább medium rare-re kéne sütni ahhoz, hogy be lehessen törni vele a Bocuse d’Orra.

Szakácskönyv a spermához

A sperma gasztrocentrikus fogyasztása is az anyatejhez hasonlóan intézményesedett, gyakorlatilag szakirodalomhegyek állnak rendelkezésre. Van például egy Semenology – The Semen bartenders Handbook, azaz hevenyészett szabadfordításban Spermológia – A spermamixerek kézikönyve, amelyben spermával készült koktélokat találunk. A Paul „Fotie” Photenhauser könyve puhakötésben az Amazonról 20 dollárért rendelhető, a használt példány nyilván olcsóbb valamivel, de ott számolni kell az összeragadt lapokkal is.

Ezen a videón a könyv szerzője a macsó mojitó készítését mutatja be:

Lényegesen tágabb horizontú mű a Natural Harvest című szakácskönyv, ugyanattól a szerzőtől. A fülszövegben hangsúlyozzák a sperma sokoldalú gasztronómiai hasznosíthatóságát, remek textúráját, és komplex, dinamikus ízvilágát. Az ujját mindig a fontos történések ütőerén tartó Vice magazin annak idején interjút is készített a szerzővel. Ebből egyfelől kiderül, hogy az első spermaétel palacsinta volt, ahol is egy tojásfehérjét helyettesített 4-5 evőkanál spermával, és igazán nagyszerű lett a végeredmény. Másfelől pedig az derül ki, hogy a szerző mégsem akkora gasztrofenegyerek, mint azt szeretnénk hinni, mert emberi vérből sem főzne semmi izgalmasat, a hüvelyváladékról nem is beszélve.

A vizelet még nem akkora trend

Érdekes módon a vizelet gasztronómiai hasznosíthatóságának részletes kidolgozása még várat magára, noha Bear Grylls munkássága mindenképpen említésre méltó. Mint oly sok másban, itt is a Középső Esszencia Népköztársasága, azaz Kína jár mindenki előtt, és a forradalom lángjával világítja be a gasztronómiának azon területeit, amelyekről az elpuhult nyugatiak nem feltétlenül szeretnének tudni. A nagy hagyományra visszatekintő tungce niao csu csitang, azaz fiatal, 10 év alatti fiúk vizeletében főzött tojás igen kedvelt delikatesz.

A tojásokat a Tungjang városa 2008-ban a kulturális örökség részének nyilvánította.