Felnőtt egy generáció, amely nem tudott megtanulni főzni - interjú Mautner Zsófival

Galuskafőzés, gombapirítás, húsleves, palacsinta - nem azok az ételek, amelyeket Mautner Zsófitól várunk. A szerző legújabb, Főzőiskola című könyvében mégis ezek a receptek vannak, a célja ugyanis az volt, hogy megszólítsa azokat, akik semennyire sem tudnak főzni.

Az eddigi könyveihez képest a Főzőiskola elég éles váltás. Honnan jött az ötlet, hogy egy abszolút alapfokú népszerű oktatókönyvet írjon?

Igen, eltér attól, amit eddig megszokhattak tőlem. Az előző könyveimmel szemben ez egyáltalán nem önkifejezési eszköz. Azért írtam meg, mert úgy láttam, hogy nincsen ilyen könyv a magyar piacon, és rengetegen kértek tőlem tanácsokat alaptechnológiákkal kapcsolatban. Elsősorban egyfajta küldetéstudat vezérelt.

De a neten már minden fönt van, nem? Nem is olyan nehéz megtalálni ezeket az alaprecepteket.

Igen, és nem. Minden fönt van, viszont mindenből fönt van legalább húsz változat. Beírom a keresőbe, hogy “ a tökéletes galuska”, és kijön rengeteg recept, amit abszolút kezdőként nem fogok tudni átlátni. Nem fogom tudni, hogy melyikkel érdemes elkezdeni. Melyik az, amelyik érthetően magyarázza, hogy ne a recept közepén derüljön ki, hogy használhatatlan, melyik az, amelyiket tényleg lefőzték, egyszóval melyik hiteles. Másrészt azt is láttam, hogy ugyan a fiatalok körében egyre nagyobb divat a főzés, gimnazista lányok és fiúk is egyre szívesebben főznek, de nincsenek meg az alapok, és ez egy olyan generáció, hogy sokuknál már az anyukájuk sem tudja megtanítani nekik ezeket.

Nekik írta a könyvet?

Elsősorban fiataloknak, akik most kezdenek háztartást vezetni. Felnőtt egy generáció, amelyik nem tudott honnan megtanulni főzni, viszont fontosnak tartják. A netről nagyon sok mindent meg lehet tanulni, rengeteg ötlet van fönn, ha megvannak a technikai alapok.

Mautner Zsófia Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Mi számít alapreceptnek ön szerint, minek alapján állította össze a listát?

Egyrészt vettük azokat az időtlen, régi klasszikusokat, amiket mindenki készítene otthon, húsleves, galuska, ilyenek. Másrészt betettünk néhány olyan receptet is, amik tíz éve még nem számítottak volna az alapkonyha részének, de azóta beküzdötték magukat ebbe a státuszba. A sütőtökkrémleves, az önmagával sűrített főzelék, a csokimousse, a lisztmentes csokitorta ilyenek.

A visszajelzések alapján jól lőtte be ezt a receptválasztékot?

Hát, ha azt nézem, hogy egy hét alatt elfogyott az első kiadás, akkor igen. A visszajelzések abból a szempontból fontosabbak voltak, hogy kiderült, nagyon sok olyan csoporthoz is eljutott a könyv, akire nem feltétlenül gondoltunk, én nagyon örültem, amikor kiderült, hogy rengeteg 10-15 éves kiskamasz olvassa a könyvet, és tanul ebből főzni.

A könyv címe szerint ez sorozat lesz, hány részt terveztek?

Hármat. A középfokot nyár közepére, a felsőfokot pedig jövő karácsonyra ütemezte a kiadó.

Mautner Zsófia Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A középfokban mik lesznek?

Azt még nem árulom el, de a fejemben már megvan nagyjából. Az biztos, hogy a sorozat további köteteiben a hangsúly egyre inkább áttevődik majd arra, hogy hogyan állítsa rá az ember az agyát a kísérletezésre, a különböző alapok variálására. A mostani felvételek készítésénél rengeteget nevettünk azon, hogy minden recept végén elkezdtem volna magyarázni, hogy mennyi mindent lehet még kihozni az adott receptből. Kifejezetten szégyelltem magam, hogy az olvasónak csak egy szimpla galuskareceptet adunk, de aztán a kollégáim megnyugtattak, hogy ez erről szól. A középfok tehát egy kicsit más szemlélettel készül majd, például fűszerhasználat alapjai stb. Ahol már nem konkrét receptek és technológiákról beszélünk, hanem elméletről, gondolkodásmódról. Arról, hogy ha valaki kísérletezne, akkor merre induljon.

Mennyire kellett megtartóztatnia magát, amikor a recepteket összeállította?

Hát eléggé. Kellett a visszajelzés, hogy amiket én simán beletettem volna az alapba, az bőven közép.

Mi volt ilyen?

Például a bejgli, a steaksütés. Aztán megnyugtattak, hogy egy kezdő egészen biztosan nem áll neki bejglit sütni.

Az egyik legkomolyabb kritika, amit könyvvel kapcsolatban hallottam, hogy „az a baj, hogy ez a könyv nem a Zsófi”. Tehát hogy hiányzik belőle az a személyiség, ami miatt az emberek Chili&Vanília Zsófit az évek során megszerették. Ezt ön is így látja?

Abszolút. Ez teljesen tudatos volt, és én ezt be is vállaltam. Ez a könyv nem rólam szól, én nem vagyok benne úgy, ahogy az eddigi könyveimben. Viszont nagyon büszke vagyok arra, hogy meg tudtam úgy csinálni, hogy egyáltalán ne szóljon rólam, hanem egy olyan hasznos, könnyen forgatható praktikus könyv legyen, amiből majd sokan megtanulnak főzni.

Mennyire árthat ez az eddigi, évek során, nem kis munkával fölépített Mautner Zsófi brandnek?

Az, hogy a könyv nem rólam szól, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem Mautner Zsófi-s. Kérdezték mások is, hogy hol van ebben a könyvben a Mautner Zsófi, és amikor ezt átgondoltam, arra jutottam, hogy például ott, hogy minden egyes receptről tudni lehet, hogy azt én tényleg lefőztem, kipróbáltam.

Tényleg működnek úgy, ahogyan azt a könyvben leírtam, vagy a DVD-n megmutatom. A mennyiségeket grammra lemértük, a sütési-főzési időket stopperral lemértük. Például a palacsintát is lemértük, és kiderül, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű lesütni egy gyerekzsúrra ötven palacsintát. Egy palacsinta három perc ugyanis. Tehát ez a precizitás és hitelesség az, ahol engem el lehet csípni ebben a könyvben. A másik fontos szerintem, hogy én mindig hangsúlyoztam, hogy nem vagyok séf, sosem tanultam ezt úgy, mint a séfek. Tudok abszolút amatőr aggyal gondolkozni, inkább úgy kommunikálok az olvasókkal, nézőkkel, mint egy barátnő a konyhában.

Melyik a nehezebb? Teljesen beletenni magát egy könyvbe, vagy pedig, mint ennél, megpróbálni minden személyes mozzanatot kiiktatni?

Egyértelműen a második. Ahhoz sokkal nagyobb fegyelmezettség kell. Csináltam egyébként ilyet, a Menedék egyesület interjúköteténél is ügyelni kellett, hogy ne rólam szóljon, persze azért minden ilyen munkában is benne van az ember személyisége, hiszen az én szememen, szűrőmön és ízlésemen keresztül közvetítem a mondanivalót.

A tévéműsor meg a könyv mellett most nyilván eléggé behatárolt, hogy mivel foglalkozhat. Ha ezek nem lennének, akkor mire fordítaná az idejét? Mi foglalkoztatja most a legjobban a gasztronómiában?

Az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztat a régi magyar konyha, a magyar konyhának a sokrétű hagyománya, a cigány konyhától kezdve az örményen keresztül az alföldi parasztkonyháig minden. Ha lenne időm mostanában, biztosan ezzel foglalkoznék. Talán egy kicsit érezhető is volt a blogomon ez az eltolódás a régi, nagyon multikulti vonalhoz képest. Egy ideje megbolondulok a régi szakácskönyvekért és receptekért, a tájjellegű ételekért. Elképesztően gazdag a magyar konyha hagyománya, és nagyon keveset ismerünk belőle még mindig...