Miért van sok rossz párizsi és pálinka a minisztérium szerint?

A közelmúltban megjelent két írásunk, az egyik a magyar élelmiszerek általánosan rossz minőségének okait firtató publicisztika, a másik egy kiemelten fontos magyar termék, a pálinkák között aránytalanul nagy mennyiségben előforduló hibás tételek okait kereső cikk. A cikkek megjelenése után a Vidékfejlesztési Minisztérium jelezte, hogy nem teljesen ért egyet a leírtakkal. Mi azt gondoljuk, hogy fontos, hogy meghallgattassék a másik fél is, ezért most közöljük a minisztérium észrevételeit. Nézzük, honnan jön a sok rossz párizsi és hibás pálinka szerintük!

Mit szabályoznak a jogszabályok?

A pálinkára irányuló hatósági vizsgálatok alapvető feladata az élelmiszer-biztonsági megfelelőség, valamint a szeszesital-rendelet és a pálinkatörvény előírásainak, a földrajzi árujelző oltalom feltételeinek való megfelelőség ellenőrzése. Bár a hatóság végez érzékszervi vizsgálatokat, ez nem lehet teljes körű, és nem is lehet célja a termékek minősítése. A pálinka értékes „brand”, aminek megvédése nemzeti érdek, de alapvetően azoknak az érdeke, akik előállítják és élnek belőle. Így a „brand” védelme és kiemelkedő minőségének biztosítása alapvetően a pálinkatermelők közösségének érdeke és feladata. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a pálinkás szakmai szervezeteknek a minőség javítására, a tisztességes termelői magatartás betartatására irányuló tevékenységét, valamint az önkéntes minőségtanúsítási, önellenőrzési stb. rendszerek működtetését.

A pálinka tulajdonságaira, paramétereire alapvetően két jogszabály előírásai vonatkoznak: a szeszes italokra vonatkozó 110/2008/EK uniós rendelet („szeszesital-rendelet”), valamint a 2008. évi LXXIII. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról („pálinkatörvény”).

Az első a szeszes italok megnevezésével, jelölésével, földrajzi árujelző oltalmával kapcsolatos általános szabályokat tartalmazza, valamint – II. mellékletében – részletesen meghatározza az egyes nevesített szeszesital-kategóriák tulajdonságait, paramétereit.

Ilyen szeszesital-kategóriát alkotnak a gyümölcspárlatok, a gyümölcspálinkák idetartoznak. A kategória leírása tartalmazza többek között, hogy a gyümölcspárlatot csak húsos gyümölcsök erjesztésével és lepárlásával lehet előállítani, nem lehet hozzáadni finomszeszt, és nem lehet ízesíteni. Előír továbbá bizonyos alapvető analitikai paramétereket, amelyek egyrészt a termék jellege miatt fontosak (minimális alkoholtartalom, illóanyag-tartalom), másrészt élelmiszer-biztonsági szempontból betartandóak (maximális metanol- és hidrogén-cianid-tartalom).

A pálinkatörvény a szeszesital-rendelet szabályozásánál szigorúbban és részletesebben határozza meg azokat a feltételeket, amelyeket a termékeknek ki kell elégíteniük ahhoz, hogy azokat pálinkának lehessen nevezni, így például nem teszi lehetővé az „ízek lekerekítésére” szolgáló, egészen csekély mértékű édesítést sem.

Mi kényszeríti ki a minőséget?

A jogszabályi előírások betartása azonban – különösen az olyan komplex termékeknél (például élelmiszereknél), ahol a minőség nem határozható meg néhány egyszerű paraméterrel – nem jelenti, hogy az adott termék érzékszervileg kiemelkedő lesz. Lehet bővíteni a vizsgálandó paraméterek számát, de teljes körűen nem lehet kiszűrni minden hibalehetőséget. Még teljes körű ellenőrzéssel sem. Hiába kötelező a forgalomba hozatali eljárás például a boroknál: bár sok kitűnő bort lehet kapni, de ezek mellett előfordulnak gyenge minőségű tételek is a boltok polcain.

Alapelv, hogy a termelő felelős azért, hogy a terméke megfeleljen az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és a termelő felelőssége és érdeke, hogy olyan minőségben állítsa azt elő, ami megfelel a megcélzott fogyasztói kör elvárásainak. Természetes, hogy minden termékcsoportban előfordul gyengébb és jobb minőség. Ez különösen érvényes az élelmiszerekre, ahol az alapanyag minőségét számos, a termelő által csak korlátozottan befolyásolható természeti körülmény befolyásolja, és az előállítás során is igen összetett biológiai, kémiai és fizikai folyamatok zajlanak le (erjedés, desztillálás, érlelés). A termelő azonban, már csak azért is, mert drága alapanyaggal dolgozik, törekszik arra, hogy termékét megfelelő áron el is tudja adni. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha a fogyasztónak ízlik a termék, és nem csak „kétszer vásárolja” (először és utoljára). Amelyik termelő pedig nem képes erre, idővel kiszorul a piacról.

Nem tagadva, hogy ma is kerülnek a polcokra gyengébb minőségű pálinkák, úgy gondoljuk, hogy a pálinka minősége az utóbbi években sokat javult. Kialakult egy igényes fogyasztói réteg, és a pálinkafőzők jelentős része törekszik e réteg igényeinek kielégítésére. Ezek a főzdék már csak jó hírnevük megőrzése miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy akár csak „alsóbb kategóriájú” pálinkáik esetleg hibásak legyenek. A többi termelőnek pedig, ha piacon akar maradni, idővel legalább ezt a szintet el kell érnie.