A rakott krumplit ki főtt, ki nyers krumpliból, ki tojással, ki anélkül, ki tejföllel, ki tejszínnel süti össze, attól még az mind rakott krumpli marad. Ahogy akkor is, ha az alkotóelemeket külön készítik el, hozzáadnak friss ízeket, vagy feltekerik. Három ádáz rakott krumpli a legjobbaktól.
Széll Tamás, Onyx
A tányér vegyítette a rakott krumplit a gratin dauphinois-val, amelyben a nyers burgonyát vékony szeletekben rétegezik, és tejszínnel felöntve, alacsony lángon sütik puhára, de ebbe került kolbász is. A köret ecetes cékla szenzációs ötlet, amit önök is kipróbálhatnak. Sőt, akár a tejszínnel felöntős megoldást is, a végeredmény végtelenül szaftos, a jelenlévők között ez a fogás volt a legnépszerűbb, és a legközérthetőbb is.
Igazi rakott krumpli, az is felismeri, aki nem olvasott soha hájpolt gasztroblogokat. Első pillantásra meglelni a tojást és a burgonyát, ránk nevet a kolbászkarika, lelkesen keni körbe szánkat a krémes szaft. Homogén, nem aromák legózása vár ránk a tányér fölött, hanem egységes íz.
Miguel Rocha Vieira, Costes
A Costes séfje kilépett a lerakásból, és a feltekerést választotta. A rakott krumpli klasszikus alapanyagait külön-külön konfitálta, és egy burgonyalepelbe tekerte. Mellé jött a tökéletes fürjtojás és a tejfölhab.
Izgalmas volt a készítés fázisait nézni, tippelgetve, miként áll majd össze, mi lesz a végeredmény? Egy darabig csak a fürjtojást láttuk, aztán a palacsintaként sorakozó roládokat, majd szép lassan a kis üveglapon kialakult az ebéd – ha Gerendai Károly nem szólt volna előre, hogy mi a kaja, egy PM–9 Makarov félautomata pisztolyt is tarthattak volna a fejemhez, akkor sem jöttem volna rá, hogy ez igazából az, csak másként. Amúgy finom, de csak onnantól rendkívüli, hogy minden összetevőből egy kicsi bekerült a szánkba. Mikor együtt volt mind, berobbant a rakott krumpli.
Sárközi Ákos, Borkonyha
A Borkonyha tányérján a rakott krumpli édesburgonyából készült, a burgonya és a kolbász csipsz formájában került a tetejére.
Tejfölhab és bazsalikomolajban pácolt lágy fürjtojás került a tetejére. Az ételt bazsalikomolaj és paprikás szaft keretezi.
A szószok nyalogatásával kezdtük, amit követett a kolbászcsipsz. Itt ugyanaz a helyzet, mint a Costesnél – ha egyenként sorjáznak az alkotóelemek, nincs katarzis. Persze, ha mindent egyszerre betömnénk a szánkba, akkor azonnali az élvezés, de az emberben ott motoszkál a dilemma, hogy lehet-e ordenáré módon egyben belapátolni a Michelin-csillagos séf falatnyi csodáját?