Melyik a legjobb szardíniakonzerv?

Vágólapra másolva!

Bevásároltunk szardíniából, és végigkóstoltuk az összeset, hogy megtudjuk, melyiket érdemes megvenni. Kiderült, hogy a halkonzervek között is óriási különbségek vannak.

Zirig Árpád

Vágólapra másolva!

Szardínia halkonzerv

A magyarok halfogyasztási szokásait mindannyian ismerjük, írtunk róla cikket is. Sajnos a boltok kínálata sem segít abban, hogy több, jobb és szebb halhús kerülhessen az asztalokra, hiszen a legtöbb helyen fagyasztott vagy konzervhal található a polcokon és a hűtőkben.

Így aztán régóta hajt minket a kíváncsiság, hogy összemérjük egymással a szardíniakonzerveket, hiszen általában ezekre gondolunk, ha halkonzervről van szó. Ráadásul egy-két kivételtől eltekintve az árak sem térnek el jelentősen egymástól, így kóstolás nélkül szinte lehetetlen eldönteni, melyikre érdemes rászokni.

Több boltban is jártunk, vannak visszatérő játékosok, amelyeket több hálózat is forgalmaz, és ezek mellett saját márkás termékeket is találtunk. Három csoportot hoztunk létre: natúr, pikáns és paradicsomos kupacokat készítettünk ki villával és kiskanállal érkező kóstolóinknak.

Lustább olvasóinknak az első oldalon összefoglaljuk a lényeget, a másodikon pedig az összes végigkóstolt termékről találnak leírást.

Natúr

A véleményekre figyelve és olvasgatva a címkéket, világosan kiderül, hogy aki nem csak a húsra vadászik, olívaolajba fektetett halakat keressen – bár mindenki jobban jár ezekkel –, mert ezek harmonikusabb ízt adnak a sima növényi olajosokkal szemben. Vannak a boltokban sós lében eltett konzervek is: ezeknél számít igazán a minőség, hiszen nem mindegy, hogy finoman sós, tengerillatot árasztó valami van előttünk, vagy egy koszos halászfalu feldolgozóüzemének mosóvize löttyen elénk a tányérra.

Akárhogy is nézzük, az egész teszt natúr szekciójának egy igazi győztese van, az Armorial olívás szardínia. Már a retró csomagolás is meggyőző, de a marokkói konzerv ár-érték arányban is verhetetlen. Szorosan követi a márkatárs, a piros dobozos Armorial – itt ugyan nem akkora élmény kitunkolni az étolajat, de a halhús imádnivalóan egyben van, nem esik szét. Ebből a kettőből raklapnyi elfogyott volna.

A bronzérem megítélése nehéz, de az a Rigas Zeltisnek jár. Aromája nem szokványos, de a rendkívül markáns halíz és a sós szaft a keményvonalas szardíniások egyik kedvencévé teheti, igaz, nem a legolcsóbb szereplője tesztünknek.

A Twist Szardínia nevét se hallgassuk el, úgyis lesznek olyanok, akik nem lapoznak el a végére, így jó, ha még most megtudják, hogy több újságírót menekülésre késztetett. Itt-ott halfejek, csúnya, görcsös tetemek, pont ilyennek képzeli az ember a tömegsírokat. A győztes és e között nem tengeri mérföldek vannak, hanem parszeknyi távolság. Többszörös. Ezt a terméket kerüljék el!

Pikáns

Nem lenne értelme túl összetett rangsort állítani a három darab versenyzőnknek. Akkor könnyen úgy tűnne, hogy milyen jól szerepelt mondjuk a Giana Chilli, hisz bronzérmet kapott, mi inkább férfiasan kiírjuk, hogy utolsó lett, mert nem jó. A fémes mellékíz a rosszul szereplő natúr olajos szardíniáknál is baj volt, de a pikáns íz mintha még inkább kiemelné a vasat a szánkban. A kóstolásakor valaki találóan megjegyezte, hogy úgy érzi magát, mintha Aszódtól Budapestig nyalta volna a síneket a vashulladékot szállító ukrán tehervagonok mögött.

Cserébe találtunk egy igazi csemegét.

A portugál Nuri drága, 849 forint, de annyira kimagaslik a többi közül, hogy megéri – feltéve, ha néha csak úgy kényeztetni szeretnénk magunkat, amikor senki más nincs otthon, ilyennel jóllakatni a családot elég húzós lenne.

Paradicsomosak

A fémíz meg tudja keseríteni az életet, sajnos a paradicsomhoz sem passzol a vas. Sok szardíniában jelen van, nem tudja elnyomni sem az édes, ketchupos piros massza, sem a fűszerek. A natúr és pikáns halaknál nem kellett adalékanyagokról beszélnünk, itt viszont rögtön ránk rúgják a kaput – mintha a paradicsom mellé rögtön kötelező lenne egy kis xantálgumi, hogy sűrű legyen.

Pedig nem kötelező. Ennek is jó példája a portugál Nuri, ami ugyan drága, 913 forint, de csak van egy alkalom az évben, hogy kipróbáljuk. Nem is azért, hogy rászokjunk, hanem viszonyítási alapként, hogy így is lehet, így kell.