A kannás bor többé nem szitokszó

Kannás bor, folyó bor, lédig. Mintha szitokszavak lennének, mintha kizárólag olyan tételeket jelölnének, amelyek méltatlanok a lepalackozásra. Vannak olyanok is, írtam róluk, de a minőség és a folyóbor nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak, meggyőződtem róla.

Volt az régen, hogy hordóban, műanyag vagy úszófedeles acéltartályban álltak az ilyen-olyan borok az erre szakosodott kimérdékben. Vittünk (jobb helyen adtak) üres ásványvizes PET-palackot, megtöltötték, hazacipeltük, megittuk. A levek minősége erősen hullámzott, ráadásul itt-ott pofátlanul vizezték a cuccot.

Aztán a minőség érdekében hoztak végre egy értelmes törvényt, a folyó bor a termelői pincéből csak 2 literes PET-palackban vagy nagyobb kiszerelésű (5 literes) műanyag kannában, ma már egyre gyakrabban bag in box csomagolásban kerül(het) az erre szakosodott üzletbe.

A folyó bornak világszerte egyre nagyobb a tábora. Idén novemberben Amszterdamban már a 6. folyóbor-kiállítást rendezik. A lédignek ott nemhogy pejoratív, de egyenesen világmegváltó szerepet tulajdonítanak. Állítják, többek között, hogy az üvegpalack előállítása, szállítása felesleges környezetszennyezés. Igya mindenki a helyit, akkor nem kell palackba tölteni.

Az origo pont Forrás: Táfelspicc-Kling József

El-Hordó

Mi még egyelőre ott tartunk (de már ez is nagy szó), hogy néhány elhivatott kereskedő megpróbál tisztességes, korrekt borokat felvonultatni a folyó bor zászlaja alatt, bizonyítva, a borsznobizmuson túl is van élet, jó bor meg pláne. Az egyik első fecske volt az El-Hordó (Pannónia utca 36, bejárat a Balzac utca felől).

Ma is pöpec kis boltocska, bár néhány pillanatig úgy érzem, eltévesztettem a bejáratot. A polcok roskadásig palackos borokkal, kell egy kis idő, mire felfedezem a PET-palackos, bag in box kiszerelésű tételeket a pult mögött.

Annak idején (1998-ban alapították) itt még valóban hordóból mérték a bort, ma már a hordó csak berendezési tárgy, mondja és mutatja az alapító fia, az üzletvezető, aki nagyon örül annak, hogy a folyó bor zárjegy alá került, mert csak így lehet megmenteni ennek a szegmensnek a becsületét.

Több a palackos, mint a kannás Forrás: Táfelspicc-Kling József

A folyó- és palackos borok aránya láthatóan az utóbbi felé billent el, a boltocska inkább profi borszaküzletnek tűnik, ahol szép számban figyelnek méregdrága presztízsborok is a polcokról. Azt gondolnám, azért van mindez, mert a lédig itt momentán becsődölt, de ez csak a látszat. Amíg ott vagyok, kizárólag folyó bort hordanak el a kuncsaftok, azt viszont elég nagy mennyiségben.

A tulaj maga is állítja, a lédig bor népszerűbb, mint valaha, a palackosat a választék szélesítése miatt tartja. „Aki ide bejön, találja meg a saját ízlésének, pénztárcájának megfelelő bort.” Tény, hogy kevés olyan helyen jártam, ahol a 25 000 forintos Gere Attila cuvée és az 1000 forintos lédig vörösbor fizikailag ilyen közel kerültek volna egymáshoz.

Kóstolni még nem tudok, de a jövő héttől már erre is lesz lehetőség, ígéri a tulaj, és mutatja a kis műanyag poharakat. Így hát megérzésemre hagyatkozom a vásárlásnál, és persze kikérem a tulaj véleményét. Rozéban rá hallgatok, és az agárdi Csóbor pincészet 2013-as rozé cuvée-jét választom kétliteres kiszerelésben.

Ott figyelnek a kannás borok Forrás: Táfelspicc-Kling József

A szerkesztőségben néhány kollégával megkóstoltatom, a legtöbben odáig vannak érte. Egyvalaki szintetikusnak érzi, csakhogy így van minden rozéval, mivel nem szereti ezt a műfajt. De még ő is elismeri, hogy nincs különbség egy palackos (átlagban 0,75 dl = 1500 Ft-os) rozé és e között, aminek literje kerül 1000 forintba. Azok is megerősítenek ebben, akik viszont rajonganak a rozéért.

Nagyon szúrja a szememet az a másik kétliteres, PET-palackos cabernet franc, amely állítólag 2007-es és a bólyi Kovács Pincészet terméke. Megveszem, kóstoljuk. A fajtajelleg felismerhetetlen, érettség, test, tannin, sav, komplexitás szóra sem érdemes.

2007 ötcsillagos, száraz évjárat volt Villány környékén, tehát egy nagy évjárat borát kellene kikóstolnunk a pohárból. Ez nekünk nem sikerül. A bor átlagos, jól iható, megéri a pénzét, de lökjenek a 6-os villamos elé, ha 2007-es.

Borháló

Végül nem bánom, hogy nem tudtam helyben kóstolni, mert hamar kiderül, hogy a folyóbor-szortiment nagy része átfedést mutat a Borháló szortimentjével. Nem véletlen, mert a Borháló tulajdonosai jó pár évvel ezelőtt személyesen megjelentek az El-Hordóban, hogy az alapítótól kvázi engedélyt és tanácsot kérjenek hasonló tematikájú hálózat megteremtéséhez.

A borháló egyik boltja Forrás: Táfelspicc-Kling József

Volt persze nekem is prekoncepcióm. Azt gondoltam, csak a levetett, a minőségi kategóriában eladhatatlan, palackozásra tényleg nem érdemes préslevektől szabadulnak ilyen módon a borászok. Hogy mennyire nem így van, arról meggyőződtem a kóstoló során. Most már azt is elhiszem, hogy Kathona Krisztián - az egyik tulajdonos - tényleg járja az országot, bejut minden pincébe, és kiguberálja a legjobb ár-érték arányú borokat.

Takler, Mészáros, Tóth Ferenc, Lisicza, Szőke Mátyás, Sabar, sorolhatnám a nagy, vagy kevésbé ismert, de jobb sorsra érdemes neveket, mind képviseltetik magukat. Aztán van egy rakás ismeretlen név, teljesen elfogadható borokkal, amelyek élményt jelentenek.

A Borháló valamennyi borvidék esetében megtalálta már a tutit, csak Tokaj lóg ki a sorból. Viszont éppen innen sikerült szert tenniük egy igazi aduászra. Kései szüretelésű cuvée (sárgamuskotály és furmint) 100 gramm természetes maradékcukorral, finom savakkal és cizellált aromákkal, literenként 1400 forintért. Minden idők legjobb ár-érték arányú tokaji édes bora lesz, ha majd szeptemberben bekerül a hálózatba ez a Royal Tokaji tételei közül kimazsolázott szép darab.

Itt is előfordul, hogy ugyanaz a bor jelen van palackos és nagyobb kiszerelésben is. A borász sokszor maga is présbe kerül, a felhalmozódott, eladatlan tételek csak foglalják a helyet, pedig már készen vannak az újoncok. Jó bor az, ami el van adva. Hányszor hallottam ezt borászok szájából. Úgyhogy ha kell, ugyanazt a tételt jóval olcsóbban is pályára bocsájtják.

Jó ár-érték arány Forrás: Táfelspicc-Kling József

A borhálósok számára fontos, hogy minden bor, ami felkerül a palettára, kifejezze a borász lelkét. Hát lelkük rajta, igyekszem tiszteletben tartani a hitüket. De nemcsak a borász lelkében, a közízlésben is hisznek, ennek megfelelően a begyűjtött mintákat 30-50 ember is lekóstolja, vakon, naná, mielőtt fölveszik a szortimentbe. Meggyőződésük, hogy a közízlés nem tud akkorát tévedni, mint az egyén.

Ezzel, azt hiszem, nem csak a jó öreg Hérakleitosz vitatkozna.

A Borháló polcain 650 forintnál kezdődik egy liter bor. Érdemes mindig a legfrissebb évjárattal próbálkozni, akkor valóban nem érhet kellemetlen meglepetés. A borok nagy mennyiségben a termelőnél laknak, akik a kiszállítandó tételt frissen rakják kannába vagy PET-palackba vagy bag in boxba. Ez ma valamennyi lédigbor-árusra igaz. Kedden letöltik a megfelelő kiszerelésbe, szerdán szállítják.

Jó, persze vannak kivételek, futottam már olyan 2012-es PET-palackos tételbe, amely már a palackozás pillanatában olyan fáradt volt, hogy kár volt letölteni. De szerencsére ezek a kivételek.

A Borháló legjobbjai, szerintem

Lisicza Sauvignon Blanc 780 Ft / liter

Polgár Olaszrizling Serum 2013 1890 Ft / 1,5 liter

Tóth ferenc Kadarka Siller 890 Ft / liter

Tóth Ferenc Pentaton Cuvée 2012 1050 Ft / liter

Polgár Zoltán Serum Veritas Cuvée 2012 1980 Ft / 1,5 liter

Babarczi Pannonhalmi Tramini 2013 690 Ft / liter

Levendula Pincészet 2012 Bíbor Cabernet Sauvignon 2012

Borellátó

A Borellátó ugyanez pepitában. Hogy csak szkennelik a Borhálót vagy van saját ötletük, azt nem az én tisztem eldönteni, de hogy később kezdtek, és nem a kisujjukból szopták az ötletet, az nem kérdés. Nagyjából ugyanaz a gondolat és sok átfedés a borok között.

Felmerülhet a kérdés, hogy lehet ennyi szőlőjük-boruk az említett pincéknek? Úgy, hogy a saját termés mellett felvásárolt szőlővel is dolgoznak. Ez azért jó, mert a területeket maguk ellenőrzik, csak jó minőségű gyümölcsöt vesznek át, és így az alsó szegmensben is képesek jó minőségű borokat nagy mennyiségben előállítani.

Borellátó Forrás: Táfelspicc-Kling József

Kóstoltam itt borokat Taklertől, Mészáros Páltól, Hilltoptól, Lisiczától. Ugyanaz az élmény, mint a Borhálónál.

Innentől csak az a kérdés, miért választom inkább az egyik vagy a másik céget? Mert jobb a kiszolgálás? Mert valamivel mégis profibb a felhozatal? Vagy mert az egyik üzlet útba esik hazafelé menet?

Ezt már mindenki eldöntheti maga, a lényeg azonos a két szaküzlet esetében.

Borkimérde

A diósdi Borkimérdénél éppen ez a helyzet. Elkezdem fotózni az üzletet kívülről, mire kijön egy kedves hölgy és tapintatosan érdeklődik, mi a fotózás tárgya. Jól jelzi a magyar társadalom állapotát, hogy mindenki megrémül, ha a birtokát kukkolják.

Odabent patikatisztaság, olyan „rendben van minden”-érzés. Kóstolni is lehet, aranyos kis talpas pohárból, ingyen.

A házaspár hét évvel ezelőtt vágott bele az üzletbe három pincészet (Takler, Mészáros, Bodrogkeresztúri Pinceszövetkezet) boraival. A tulaj borászként végzett Budafokon, a Soósban, a feleség tokaji lány.

Harminchatféle borral dolgoznak, ez nem kevés. Párat már kóstoltam közülük, és sosem futottam lukra. Mindig frissek a borok, mert itt is kedden a pincészetnél letöltik, szerdán hozzák, és legtöbbjük a hétvégét már meg sem éri, mert egy partin vagy esküvőn végzi. Ha egy 5 literes kannát kinyitnak, az estére elfogy.

A diósdi borkimérde Forrás: Táfelspicc-Kling József

A palackos borok itt is csak a választékot bővítik, de fura mód a márkás terepjáróval közlekedő törzsvásárló sem a presztízsborokat, hanem a kannásat veszi.

A Nyakas pince Birtokbora literenként 860 forintért ajándék. Nem nagyon érzékelek különbséget a pincészet palackos tételeihez képest. Otthon is kóstolom, hűtőből másnap, harmadnap, a bor nem törik meg. Illatos, jó savú, szomjoltó. Sosem fogunk róla esszét írni, viszont élmény inni. A vigalmi negyed puccos borbárjaiban a palackos, méregdrágán kínált hasonló reduktív borok sem tudnak többet ennél, ahol másfél deci kerül majdnem annyiba, mint itt egy liter.

A badacsonyi Horváth pince olaszrizlingje a felismerhető fajtajelleg mellett egyéb esztétikai pluszt is magáénak tudhat, még az ásványosság fel-felvillan. A vörösök közül a szekszárdi Mészáros pince cabernet sauvignon és franc cuvée-jét kóstolgatom (830 Ft/liter). Otthon, miután felmelegszik a karafban, még sokkal szebb arcát mutatja. Helyén van a tanninja, sava, és még némi cabernet-ség is átüt a szöveten.

Hát mit mondjak? A kannás bor szócikket újra kell írni.