Hát mert lakjál jól a körettel fiam, azért!
Amíg a hazai gasztronómia telis-tele van csodálatos és filléres köretekkel, amelyek lefedik és tökéletesen kiegészítik összes főételünket, addig ezt a két félmegoldásból egy negyedet kiadó gondolatot nem tudjuk elfogadni. Támogatni pedig még annyira sem.
A pulykahús – pontosabban a lelketlen és száraz ipari pulykahús, amit kapni – könyörög a síkosítóért, ezt ebben a receptben duplán meg is adják neki. Attól még a végeredmény csak egy száraz és ízetlen hús lesz némi folyós zsírral és édeskés péppel összekeverve.
Az ipari pulyka menthetetlen, kár bele a maszatolás.
A Vegetában az a jó, hogy egyrészt tele van ízfokozókkal (és cukor is van benne a biztonság kedvéért), másrészt, mivel semmihez sem illik igazán, legalább mindenbe bele lehet rakni. Így lesz mindennek egyenletes Vegeta-íze a levesektől a szószokig.
Nem.
A különböző alapanyagok karaktere különböző fűszerezést kíván, szeret és akar, kísérletezzenek bátran, főleg a friss zöldfűszerekkel, és felejtsék el az uniformizált Vegetát.
A tejszínhab még hagyján, hiszen az egy létező párosítás, franziskaner, café viennois vagy café vienne néven fut. Nem cappuccino. A cappuccino nagyon pontosan meghatározva 25 ml kávé, 85 ml meleg tej és 40 ml tejhab egysége, aminek arányai némileg mozoghatnak. De tejszínhab, az pont nem kell bele.
A pokoli növényi motoros hab semmibe sem való, még tejszínhabos kávéba sem.
Amikor a szentendrei, menőnek tűnő helyen tőkehal vagy esetleg harcsa helyett pangából készül a fish & chips, az éttermek pedig a halak területén képzetlen hazai lakosságot megvezetve csalnak vele, mert simán halászlébe rakják, és akár rántott nemesebb halaknak adják el ezt a rendkívül gyenge minőségű halat, ott van baj.
A tonhal először is nem menő. Mármint enni.
Aztán kirántásra teljesen alkalmatlan, húsának karaktere miatt elsősorban nyersen, vagy éppen lepirítva érdemes fogyasztani. Ezért nem is rántja ki senki, ugyanis a kifőzdék egyszerűen előszeretettel rántott tonhalnak nyomnak el olyan halakat, amik nem tonhalak, cserébe olcsók és/vagy pangáziuszból vannak.
Bírjuk mi azt, amikor egy tartósítási eljárás gasztronómiai értékké, különleges csemegévé nemesül a tartósítási eljárás szükségének elmúlása után. Ez sikerült a hakárlnak, a gravlaxnak, a bacalaónak (sóban tartósított tőkehal), a corned beefnek (sóban tartósított marhahús), a szárított és füstölt sonkáknak, kolbászoknak, te jó ég, mennyi mindennek.
Az Erős Pistának nem.
Nem tudunk olyan élelmiszert, amit ne lehetne valami mással, szárított paprikával, csípős öntettel jobban, szebben, sikeresebben felütni, mint a sós Pistával, de hát ezt szoktuk meg, ez van. A lényeg: ha már ennyire szeretik, holnap megmondjuk, melyik Pista a legjobb pali.