Az alma íze senkit sem érdekel

alma almaszüret címlapkép
Napkor, 2014. szeptember 22. Egy mezőgazdasági idénymunkás golden almát önt pótkocsira Tudlik Tamás őstermelő almáskertjében a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Napkor határában 2014. szeptember 22-én. MTI Fotó: Balázs Attila
Vágólapra másolva!
Ha beállítunk a bevásárlóközpontba vagy a zöldségeshez, elszomorító almaválaszték vár ránk. Látunk pirosat, zöldet, sárgát, pár nemzetközileg ismert alapfajtát, és ennyi. Mind szép, csillognak, hibátlan héjukkal csalogatnak bennünket, hogy egy jót harapjunk. Kóstolás után azonban gyakran csalódunk. Mi az oka ennek?
Vágólapra másolva!

A 423-ból 97 lett

Magyarországot az Isten is almatermesztésre teremtette. Másfél századdal ezelőtt Európa csodájára járt a hazai növénykultúrának – Bereczki Máté 1877-ben kiadott Gyümölcsészeti vázlatok szakmunkája 423 almafajtát ír le, ezek között rengeteg hazai tájfajta is található. Mennyit ismer el a mai modern mezőgazdaság? A Nemzeti Fajtajegyzékben 97-féle található, vagyis ezek azok, amelyeket elismernek, forgalmazásra méltónak tartanak.

Szép, de nem finom

Aki nagy mennyiségben gyümölcsöt telepít, befektetésként, haszonszerzési céllal teszi. Hogy a költségei megtérüljenek, és az alma hasznot termeljen, olyan fákra van szükség, amelyeknek termése eladható. Milyen szempontokra figyelnek? Fontos a betegségtűrés, ám a vegyszeres védelem nagyobb szerepet kap, mint sokan szeretnék.

Az egyenletes hozam is fontos, ahol a gyümölcs mérete nagy, héja hibáktól mentes, színe csalogató. Sokan nem gondolnak bele, mennyire fontos manapság a gyümölcstermesztőknek a logisztika. Olyan fajtákat ültetnek, melyek terménye jól bírja a szállítást, eltarthatók, kemények és foltmentesek maradnak addig, amíg a boltok polcaira vagy a feldolgozóüzembe jutnak.

Hogy a sok elvárás mellett az íz másodlagos? Így jártunk.

Magyar származású idared alma a budaörsi Auchan áruházban Forrás: MTI/Illyés Tibor

Hol van a többi alma?

Benne van-e afajtajegyzékben az a fa, amelyik csak úgy békében nő a hátsó kertben, sosem kell permetezni, a rovarok kikerülik, a fagy meg nem érdekli? Jó eséllyel nincs. A gyümölcsöt ismerő és szerető gazdák az ország minden pontján fel tudnak sorolni, meg tudnak mutatni vagy tíz fajtát, amely a térség határain túl nem terem. Ott nő, ahol jó neki. Az agro-biodiverzitás a természet csodája, hiszen évszázadokig olyan erőforrást biztosított, amely segítette a parasztságot és a gazdálkodókat.

Mi az a tájfajta?

A tájfajták akár évezredeken keresztül alkalmazkodtak a lokális körülményekhez, éppen ezért termesztésük minimális kockázattal járt. Lehet, hogy nem a legbőtermőbbek, de szinte minden évben hozták az elvárt mennyiséget. Akinek ilyen nőtt a földjén, egy olyan rendszer részese volt, amely a környezet és a táj ökológiai lehetőségeire és adottságaira alapult.

Hazánkban az 1800-as évek végére bámulatos genetikai sokszínűség alakult ki. A viszonyok a nemesítés előretörésével kezdtek megváltozni, míg a szocialista ipar által tévútra vitt mezőgazdaság végleg odacsapott a tájfajtáknak – ezeknek az Európai Unió sem igazán segít, bár öröm látni, hogy idehaza is génbankos szakemberek, kutatók, kertészetek és lelkes gazdák foglalkoznak azzal, hogy a múlt értékeiből a jövő számára is megmaradjon valami.

Egy mezőgazdasági idénymunkás golden almát önt pótkocsira Tudlik Tamás őstermelő almáskertjében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Napkor határában Forrás: MTI/Balázs Attila

Kevés van belőlük

Kanyó Zsolt, a Biokontroll Hungária környezetgazdálkodási agrármérnöke elmondta: „A régebbi magyar fajták és tájfajták valóban ellenállóbbak lehetnek. Ízük is megkülönbözteti őket a globálisan ismert társaiktól, nem ritka, hogy sokkal zamatosabbak. Azonban ahhoz, hogy bekerüljenek a kereskedelembe, egy olyan adott minimális mennyiségre lenne szükség, amely már árualapot képezhet.

A hagyományos fajták közül többet kiszorított az ipari jellegű mezőgazdaság, míg a tájfajták a maguk szűk régióján túl nem biztos, hogy sikerrel termeszthetők. E nélkül nem jöhet létre árualap, így hiába ismerik sokan előnyeiket, nehezen terjeszthetők el széles körben, nem biztos, hogy tolerálnák a talajt vagy a helyileg jellemző időjárási viszonyokat.”

Senki sem ültet tájfajtát

Ferencz Anita, a FruitVeB (Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet) szakmai referense elmondta: „Közel húszéves rálátásunk van a hazai gyümölcstermesztésre és a fajtahasználatra. Ez alapján világosan látszik, hogy azóta nem történt jelentősebb telepítés, amely érintette volna a tájfajtákat.

Mezőgazdasági idénymunkások jonagored almát szednek Napkor határában Forrás: MTI/Balázs Attila

Vannak, akik ezt szorgalmaznák, lenne támogatottsága, de az alacsonyabb hozam, a termesztéstechnológiai problémák miatt, illetve hogy a piac nem keresi, teljesen kiszorultak a termesztésből. Viszont vannak olyan, újabban nemesített fajták, melyekben megpróbálták ezeket a követelményeket kombinálni.”

Jobban bírják a lisztharmatot

Papp Dávid, Király Ildikó és dr. Tóth Magdolna, a Biokontroll oldalán publikált szakcikkében felhívta a figyelmet arra, hogy „az üzemi almafajtáink többnyire fogékonyak a betegségekkel szemben, a vegyszeres kezelések csökkentése elsősorban a fajtaszortiment bővítésével, új vagy a termesztésből már kiszorult régi, multirezisztens fajták termesztésbe vonásával oldható meg”.

A szakmunka rendkívüli alapossággal ismerteti a BCE soroksári kísérleti üzemében végzett, 87 Kárpát-medencei régi fajtán és 11 kontrollfajtán érintő varasodás és lisztharmat-ellenállóság szabadföldi vizsgálatát. Céljuk az adatgyűjtés volt, hogy segítsék azon régi fajták kiemelését, melyek alkalmasak bio-növényvédelem mellett történő hatékony termesztésre. A kutatók eredményei bizonyították, hogy régi almafajtáink igenis alkalmasak lehetnek a fajtaszortiment bővítésére.

A szakmunkából megtudtuk, hogy „a vizsgálatok alkalmával a pónyik, a szabadkai szercsika, a tordai piros kálvil és a sikulai fajtákat emeltük ki mint megfelelő gyümölcsminőséggel rendelkező, tűzelhalással szemben kiválóan, varasodással és lisztharmattal szemben elfogadhatóan ellenálló fajtákat. A batul és a Vilmos renet fajták kiváló gyümölcsminőségi paramétereik és betegségekkel szemben mutatott alacsony fogékonyságuk okán szintén figyelemre méltó, az ökológiai gazdálkodók számára ajánlható fajtáknak bizonyultak.”

A tiszai dzsungelben

Kisar község határa, a Tisza ártere izgalmas területet rejteget, az ország egyik legnagyobb, máig fennmaradt 16 hektáros ártéri dzsungelgyümölcsösét. Annak ellenére, hogy a Fehérgyarmattól északra található szakasz természetvédelmi terület, szabadon látogatható.

Garatba engedik az almát a Napkori Almacentrum Kft. feldolgozóüzemében Forrás: MTI/Balázs Attila

Eredete nem ismert, vagyis nincs feljegyzés, ki ültette az első gyümölcsfákat – emberkéz is lehetett, de a víz sodrával is érkezhettek a magok, melyek gyökeret vertek a tápanyagban gazdag ártéren. Mivel Magyarországon az ártéri gazdálkodás évszázadokig a mindennapok része volt, a helyiek meg-megmetszették a bokrokat, hogy fákká váljanak, bővebb termést hozzanak.

A Tisza szabályozása előtt mindkét parton, sőt a mellékfolyók mentén is természetes gyümölcserdők burjánzottak. Ugyan a legismertebb a térség szilvája, de a körte és alma ugyanúgy termett, köztük olyan fajták, mint a télire eltehető bőralma. A térségre jellemző tájfajták közül kiemelhetjük még a jánycsöcsűt, a borízűt, a cigányalmát, a szikkest vagy a fűzalmát.

Ültessen otthonra finomat

Az, hogy nincsenek több hektáron, gyönyörű sorokban elültetett tájfajták, ne riasszon el senkit, hiszen otthon, a kiskertben vagy a családi gyümölcsösben azt ültetünk, amit szeretnénk. Nézzünk körbe a környéken, leselkedjünk be mások gyümölcsösébe, barátkozzunk össze a piacon bácsikkal és nénikkel – lehet, hogy pont az ő fájukat tovább szaporítva találjuk meg azt, amit keresünk, legyen az íz vagy eltarthatóság.

Az alma legegyszerűbben oltással szaporítható. A gyöktörzsön egy speciális, T alakú vágást ejtenek, amibe belehelyezik a kívánt fajta ágát vagy rügyét. Ha a művelet sikeres, a kifejlődése után a fa az oltott fajta gyümölcsét fogja teremni.

A tájfajták megőrzését legkönnyebben eredeti élőhelyükön, természetes állapotban, szaporítással lehet biztosítani, országszerte tájfajta-gyűjtemények találhatók, melyekben a jó tanácson túl szaporítóanyag is beszerezhető.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!