A zöldségesek szerint a kék kerek óriás a finomabb, mégis a sárga hosszúkás kisebből látni többet, ezért itt volt az ideje a két tököt egymásnak küldeni.
A Nagydobosi kék (Cucurbita maxima convar. maxima) egy akár tízkilósra is megnövő szürkés héjú tájfajtánk, a termesztők kifejezetten ajánlják sütésre.
A másik egy sonkatök (Cucurbita moschata), az amerikai sütötökös pite (pumpkin pie) jellegzetes alapanyaga, ettől függetlenül itthon is termesztik, kisebb mlrete miatt elterjedtebb, és így sokan ezt használják sült töknek.
Mindkettőt hasonló méretű darabra vágtuk és betoltuk a 110 fokos sütőbe 6 órára. Nem fűszereztünk, nem cukroztunk (brrr, cukrozott, sütőtök...) hiszen a tökökre voltunk kíváncsiak, nem a fűszerekre és a cukrokra.
A Nagydobosi megsütve verte a hosszúkás tököt. Állaga a sütés végére homogén krémes lett, íze telt édes, fűszerezés nélkül is izgalmas. Isteni sült tök lett belőle, pont, amilyenről álmodunk. A kisméretű rokon szálas szerkezetével, enyhébb, túl friss, hideg ízével meg sem közelítette a másik meleg, kerek ízeit.
Nem is kérdés, sütve jobb a kék, a másik mehet a pitébe. Vagy a levesbe, például itt van hozzájuk rengeteg csodás recept Váncsa mestertől.
A Nagydobosi sütőtökről itt olvashat bővebben.